„Szeretném, ha szeretnének (…) s lennék valakié” – írta Ady, gyakran idézett versében. A költő vágya teljesült, a svájci nevelőintézetből küldött levelek útján megismerkedett Boncza Bertával. A csúcsai kastély kisasszonya az öregedő költő méltó élettársa és szerelme lett. A „Csinszkának” becézett feleség iránti érzelem számos szerelmes vers ihletője lett, amivel a magyar líra gazdagodott. Az élete alkonyán járó költő párválasztása annak jele, hogy a szerelem idős korban is hatalmába kerítheti az embert, aminek gyakran szemtanúi vagyunk. Goethe, a német szellemóriás, élete alkonyán vallott szerelmet egy serdülőkora utáni szépségnek.

A Biblia nem szigorú törvények gyűjteménye, hanem örömhír, Isten az embert társas lénynek teremtette. „Nem jó az embernek egyedül lenni”, az Úr Ádámnak élettársat adott. Az embert az élet gyakran magányra kényszeríti, ezért felszabadulást, örömet jelent, ha magányát, gondjait valakivel megoszthatja, feltárhatja lelkivilágát. Ez a rejtett vágy elemi erővel tör fel a szerelemben, amelyben valami egészen új kezdődik. „Az ember elhagyja apját, anyját és feleségéhez csatlakozik, és a kettő testben egy lesz.”

A Szentírás egyik könyve, az Énekek éneke mintegy harminc énekből álló gyűjtemény, amely a vőlegény és menyasszony egymás iránti szerelméről szól. A távollét számukra kínos, szenvedélyesen keresik egymást. Párbeszédet kezdenek, hogy boldogságukat szavakban is kifejezzék. A vőlegény és a menyasszony mellett Jeruzsálem leánykórusa is szerepet kap, az énekesek köszöntik a boldog szerelmeseket.

Az Énekek énekének értelmezése már az ókortól mind a zsidó, mind a keresztény teológusokat foglalkoztatta. Feltűnt, hogy a szöveg Isten nevét nem említi, mégis bekerült a szentírási könyvek gyűjteményébe. Nincs az Ószövetségnek olyan könyve, amelyre oly sok magyarázatot adtak volna, mint az Énekek énekére. A zsidó szakértők allegóriának tekintik a szöveget, amely Isten Izrael iránti szeretetére és a választott nép Istenhez fűződő kapcsolatára utal. Más vélemény szerint a könyvet szó szerint kell értelmezni: a szöveg szerzője ünnepli a szerelmet, az emberi élet legnagyobb élményét. A tárgy profán ugyan, mégis vallási üzenete van. Az egyház ezért a megszentelt szerelmi kapcsolatot szentségi szintre emelte. Kicsoda a „másik”? – A „Te” „Énbennem” és az „Én” „Tebenned” misztériumának valósága. A szerelem csodát művel: az „Én” és a „Te” a kölcsönös önátadásban „Mi”-vé magasztosul.

A szerelmes fiatal rózsaszínben látja a világot, olyan szemüveget hord, amelyen át még a kevésbé szép is vonzónak látszik. Nem erről szólnak-e a szerelmes versek is, hogy csak Petőfi Minek nevezzelek vagy Szabó Lőrinc Szeretlek című versét említsük. A házasságban azonban a kezdeti szerelem hőfoka mérséklődik. Eleve csalódásra ítéli önmagát, aki azt hiszi, hogy a jegyesség idején átélt szerelem évekig azonos szinten és hőfokon marad. A szerelem mustra emlékeztet, amelynek át kell alakulnia, borrá kell válnia, amint a szerelemnek is szeretetté kell érnie. A sorsközösséget vállaló párnak tudnia kell, hogy a szerelem mögött tartós, gazdagító, boldogító értékek vannak, amelyek állhatatosságuk biztosítékai. Ezek a tisztelet, a hűség, az élettárs emberi méltóságának elismerése és megbecsülése. A házasság gyakorlótér, amelyen lehetőség nyílik arra, hogy a szeretet göröngyös útját járó házastársak a végső cél felé haladjanak. A házastársak a családban tapasztalják meg a test-vér kapcsolat melegét.

A katonákat felesketik, hogy életük kockáztatásával is védjék a hazát. Ezt teszi a hívő ember is, felesküszik élettársára, gyermekeire, elkötelezi magát, hogy hű lesz hozzájuk. A templomi házasságkötés nem csupán látványos ceremónia, hanem életre szóló, visszavonhatatlan eskü. Az „Isten engem úgy segéljen” esküszöveg azt jelenti: a házasságban felmerülő válság idején a házastársak akkor várhatják az égi segítséget, ha ígéretüket megtartják.

Ha egy lány és fiú egybekelnek, mit gondolnak, ha azt látják, hogy alig akad ismerősük, akinek sikerült a házasságban kitartani? Lehet, hogy gyermekkorukban ők is a feszültség nyomasztó légkörét szívták magukba, és így lettek szüleik válásának áldozatai. És ők ilyen előzmény után vágnak a házasélet kalandjának? Joggal teszik fel a kérdést: vajon nekik sikerül-e a boldogságról szőtt álmaikat valóra váltani?

Egy házassági válságba került nő írta naplójába: „Házasságom börtönre hasonlít, de – szerencsére – a börtönnek ablaka van. Ez az ablak világra hozott gyermekem.”