A mitológiai Janust két arccal ábrázolják: egyik arca hátranéz, a múltba mereng, a másik előretekint, a jövőt fürkészi. Ez az ábrázolás mintha az emberi tájékozódásról is szólna: a járókelő a gépjárművezetőhöz hasonlóan nemcsak előre, de olykor hátra is tekint. Az Erdélyi Magyar Breviáriumnak visszapillantó tükör jellege van, Erdély jeles személyiségei jelennek meg benne. Az esztendő 365 napjához kapcsolódó írások színes panorámát tárnak az olvasó elé, a rövid életrajzok bemutatják a nap szülötteit, vázolják tevékenységüket. Az olvasó nyomon követheti mindazt, amit eleink az erdélyi és egyetemes kultúra szolgálatában tettek. Ha emléküket felelevenítjük, főnixként megjelennek, mellénk szegődnek, bátorítanak, hogy higgyünk önmagunkban, helytálljunk, az erdélyi magyar jövő építői legyünk, és megszívleljük a Szózat üzenetét: „…A hosszú harc alatt. / És annyi balszerencse közt, / Oly sok viszály után, / Megfogyva bár, de törve nem...” Tudtunkra adják, hogy gazdag szellemi hagyaték örökösei, képviselői, és vélhetőleg továbbadói vagyunk.

A honfibú bénító, a kisebbségi sors tudatos felvállalása viszont reményt, életkedvet kölcsönöz. A nap szülöttének élete az olvasó számára mementó lehet. Ha eleink sokkal nehezebb körülmények között vállalták a küzdelmet, miért ne tehetnénk meg mi is?

A múlt ismerete nélkül gyökértelenné válunk, elszáradunk, kihalunk. Trianon óta a sors megtépázott, viharvert fára hasonlítunk, melynek virágai, levelei nagyrészt lehulltak, de gyökerei épek, és ha gondozzák őket, a fa újraéled. Az Erdélyi Magyar Breviárium azt sugallja, hogy az olvasó kezdje a napot Erdély egy jeles személyiségével, akinek társaságából ihletet, életkedvet, örömet meríthet.

A breviárium szó a vázlatszerű életrajzi adatokra és a szűk keretek között megfogalmazott esszék rövidségére utal. Rövidebb szövegek csak a reklámok területén olvashatók. Sok szóval keveset mondani könnyű, kevés szóval sokat mondani annál nehezebb. A szerző számára kihívást jelentett a szűk keret, amelyben a többé-kevésbé naphoz kötött, ötletszerű esszéit megfogalmazta. A rövid szövegnek viszont megvan az előnye: vademecum jellege van, néhány perc alatt elolvasható.

A francia esszé szó kísérletet jelent, amit az irodalmi művek közé sorolnak. A tollforgató kísérletet tesz, hogy gondolatait, élet- és világszemléletét az olvasó elé tárja. Hogy a szerzőnek ezúttal ez a „kísérlete” sikeres volt-e, azt az olvasónak kell eldöntenie, hiszen a tollforgató az olvasó előtt folyton vizsgázik.

A szerző a múlt kalandjára hívja az olvasót, és szeretettel köszönti az együvé tartozás örömében.