Egy kipattanó szikra néhány perc alatt az egész épületet lángba borítja. A közelmúltban a televízió élő adásban közvetítette a lángokban álló Notre Dame-katedrális rémisztő látványát, a tüzet egy rövidzárlat okozta. A tűzoltók serege ádáz küzdelmet vívott a lángokkal, szerencsére az ikonikus épület struktúráját nem érte károsodás. Évek hosszú munkájára lesz szükség, hogy a katedrális ismét régi szépségében tündököljön.

A forradalmak, háborúk kitörését is többnyire egy szikra okozza, amint azt a harmincéves háború is igazolja. A tragikus esemény hátterében a feszültségforrás Habsburg Mátyásnak és II. Habsburg Ferdinándnak azon politikája volt, amely a központosításra és a protestantizmus háttérbe szorítására irányult. A fejedelmek féltékenyen őrizték önállóságukat, elismerték ugyan a császár hatalmát, de körömszakadtáig ragaszkodtak kiváltságaikhoz. Csehországban a császári helytartótanács 1618. május 23-án a protestáns vallásgyakorlást a katolikus birtokokon és a városokban betiltotta. A hírre felháborodott és összesereglett protestáns cseh rendek a helytartótanács két tagját a prágai vár ablakán kidobták. Ez volt az a szikra, ami rövid idő alatt lángba borította egész Európát. A harmincéves háború több szakaszban szedte áldozatait, és csak a vesztfáliai békekötéssel sikerült lezárni. Se szeri, se száma az első és második világháborúról szóló filmeknek, könyveknek, történelmi emlékezéseknek, de a négyszer annyi ideig tartó harmincéves háborúról már csak a történészek értekeznek.

A harmincéves háború kezdetén Bethlen Gábor is felvonult seregével. Debrecenben megfogalmazott kiáltványában az országgyűlésnek azt üzente, hogy az erdélyi szabadság védelmében fogott fegyvert, a felvidéki protestánsok kérésének tett eleget, a rajtuk esett sérelmeket akarja megtorolni. Nem rejtette véka alá azt sem, hogy egyidejűleg az őt megillető hét felvidéki vármegyét is vissza akarja szerezni. A kassai országgyűlésen a felhatalmazást a rendektől megszerezte. A hadjárat sikeres volt: a várak, városok megnyitották kapuikat, katonáik zászlói alá sereglettek. A fejedelem novemberben már Bécs alatt portyázott, félországnyi területtel háta mögött, de a császárváros ostromáról lemondott. Felvidékre vonult vissza, amit uralma második központjának tekintett.

Rákóczi György, Bethlen kapitánya 1619. szeptember 3-án kezdte meg Kassa ostromát. Mivel Dóczi András kapitány kevés katonájával kilátástalannak látta az ellenállást, megadta magát. Másnap létrejött a város átadásáról szóló szerződés, amelynek az volt a feltétele, hogy a katolikus papokat és híveket nem éri bántódás. De a hajdúk megszegték ígéretüket, Dóczit vasra verve Fogarasra szállították, majd a protestánsok elkezdték a vélt ellenségeikkel való leszámolást.

Rákóczi kapitány meghagyta, hogy a három papot, köztük Pongrácz István jezsuita szerzetest, tartsák szigorú őrizetben. Kétnapi éheztetés után megpróbálták hittagadásra bírni őket, ami nem járt sikerrel. Szeptember 7-én, éjféltájban a kínzók az áldozatokra törtek, és válogatott kínzások után Márkot és Menyhértet lefejezték, az alvinci születésű Pongrác Istvánt pedig buzogánnyal leütötték, majd két társával együtt a szennygödörbe dobták. Pongrác István azonban elalélt állapotban még húsz órán át szenvedett, amiről a tettesek elől elrejtőzött sekrestyés később tanúskodott.

A holttesteket később bizonyos Gadóczy Bálintné titokban eltemette. Fél év múlva a királyi Magyarország képviselői és Bethlen Gábor ugyanabban az épületben folytatták a tárgyalásokat, amelyben a vértanúkat kínozták. A holttesteket később a fejedelem engedélyével a nagyszombati klarissza zárda templomába szállították, de mivel II. József a klarissza rendet feloszlatta, Batthyány József prímás az ereklyéket az orsolyiták templomában helyeztette örök nyugalomra.

A kassai vértanúk tisztelete a hitviták és a későbbi idők forrongásai miatt feledésbe merült, de a rendszerváltást követő, békésebb légkörben emléküket felelevenítették. Szentté avatásukra 1995. július 2-án került sor, azóta a világegyház szentjeiként tartják nyilván őket.

Erdély sok ezer települése közül Alvincnek, a Maros menti kis falunak adatott meg a kiváltság, hogy az első, hivatalosan is elismert szentet adja Erdélynek, Magyarországnak és a világegyháznak. Lázár Jakabnak, a nap szülöttének nevét a lexikon őrzi, Pongrácz István vértanút pedig az élő egyház abban a meggyőződésben ünnepli, hogy a küzdő, a szenvedő és megdicsőült egyház együvé tartozik. Erdély hívő keresztényei mennyei patrónusuk közbenjárását kérhetik, fohászkodhatnak: Pongrácz István vértanú, könyörögj érettünk, hogy a széthúzás és gyűlölet sebei begyógyuljanak, és a felekezetek egymással kiengesztelődjenek.