Régi falusi házak „tisztaszobáiban” egy-egy házi szentély is fel-felbukkan. A házi oltáron a keresztre feszített Krisztus látható, akihez az otthon lakói fohászkodnak: a jó termésért, egészségért hálát adnak, a betegségben pedig gyógyulásért esedeznek.

Manapság a vallási motívumokat ábrázoló szobrokat polcokon, könyvek között, bútorokon helyezik el. Olyanok ezek, mint egy-egy kicsinyített oltár, amelynek különleges aurája van, imára hangolja a ház lakóit. Nem csak Krisztus és Szűz Mária szobra látható, közkedvelt – például – Páduai Szent Antal is, aki az elveszett tárgyak megtalálásában nyújt segítséget, vagy éppen Szent Flórián, aki a néphit szerint tűztől óvja meg az ingatlanokat. Egyvalami közös ezekben a kegytárgyakban: arra hivatottak, hogy vallásos hangulatot árasszanak. Sokak szerint a házi oltár, szobrocska a templomba járást is helyettesíti.

Egy művészi, gótikus Madonna előtt könnyű áhítatba merülni, de ilyet csak csillagászati áron lehet megszerezni. A művészi alkotás szakmai tudásról és szépérzékről tanúskodik, a szemlélő megcsodálhatja a köpeny árnyalt ráncait, az arc fiatalos, örömöt sugárzó varázsát.

A giccs-madonnák műanyagból, gipszből, öntvényből készülnek, szerencsés esetben a fából géppel marják ki a torzó alakot. A gótikus Madonnával ellentétben a giccs-madonna lapos, jellegtelen, taszító, közönséges ipari termék. Ezeknek a tömegáruknak nemcsak megformálása, hanem elhelyezési módja is sokat elárul. Egyesek, hogy hosszabb élettartamot biztosítsanak számukra, üveggel védik őket a portól, szennyeződéstől, amitől még visszataszítóbbak lesznek. Hogy ez ösztönzi vagy zavarja a vallásos áhítatot, azt mindenkinek magának kell eldöntenie. Durvalelkűségre vallana viszont, ha valaki kinevetné az ízlés világában járatlan, egyszerű, vallásos embereket.

Egy igényes nyugati kiállításrendező – beszámolója szerint – arra törekedett, hogy igazi értékeket tárjon az érdeklődők elé, ezért a giccstermékeket teljesen felszámolta. A látogatók meglepődtek a művészi tárgyak láttán, sokan szóvá tették hiányérzetüket: nem találták mindazt, amit keresnek, a híres embereket, zeneszerzőket ábrázoló olcsó szobrokat. Giccstermékek híján a kiállítás várt sikere elmaradt.

A rendező, hogy mentse a menthetőt, trükkel segített magán. Az újabb rendezvényen egy régi tapétát Beethoven halottas szobájából származó darabként állított ki. A terem másik felében, üveglap alatt, Goethe fejéről származó hajszálak voltak láthatók. Egy hattyútoll is magára vonta a figyelmet, amelyet a bécsi városligetben találtak, az alábbi felirattal: „Mozart Varázsfuvolájának íróeszköze”, sőt cigarettacsikkeket is megcsodálhatott a látogató, melyeket a töprengő, nikotinfüggő zeneszerző hagyatékából kotortak elő.

A bombasiker nem váratott magára, a látogatók majd szétlapították orrukat, miközben közelebbről is megcsodálták a „relikviákat”, és közben gyermekeiket arra okították, hogy véssék emlékezetükbe a látottakat. Hosszú sorok kígyóztak a ritkaságok előtt, az amerikai és japán turisták fényképezőgépei pedig folyton villogtak. A forgalmas nap végén a rendező a következő szavakat írta naplójába: „Emberek, felejtsétek el a zenét és a kéziratot! Csak a fecnik, törmelékek számítanak!”

A giccs úgy követi a művészi alkotást, mint árnyék a fényt. A művészetről gyakran értekezünk, a giccsről alig teszünk említést, noha a giccsek világában élünk. A művészettörténészek kíméletlen harcot folytatnak az értéktelen, silány ipari termékekkel szemben, de fáradozásuk sziszifuszi munkának bizonyul. A giccs manapság közkedvelt, a design, a divat és az alkalmazott művészet értéktelen termékei láttán már meg sem lepődünk.

A szakemberek megpróbálták összeállítani a giccs jellegzetes jegyeinek listáját, de nem sikerült végérvényes szempontokat megfogalmazni. De nem is kell szakemberekhez fordulni, a művészet világában valamennyire jártas szemlélő is tudja, hogy vannak bizonyos egyértelmű motívumok, amelyek különösen alkalmasak giccsek létrehozására.

A fennkölt téli tájban a bőgő szarvas, a romantikus naplemente, a vetkőző, epekedő nő, a viharfelhőktől sötétbe boruló hegyvidéki táj, vagy éppen a vihar korbácsolta tenger a giccskompozíciók kedvelt témái. Semmi mást nem lehet olyan giccsesen ábrázolni, mint a szerelmespárokat, amint teljesen elmerülnek az együttlétben. A természet fontos szerepet játszik a szerelmi jelenetekben és érzelemábrázolásban: egyszer a paradicsomi benyomást keltő táj, máskor a természet fennkölt borzongatóan szörnyű arca az, ami a szerelmesek érzésvilágát hivatott sejtetni.

A „piac” – üzleti szempontból – megtanult a keresletre reagálni. A vásárló műveltségétől, ízlésétől függ, hogy lakását, környezetét milyen „színbe” öltözteti: aljnövényzettel rakja-e tele, vagy egy-két dísznövényben gyönyörködik.