Kétezer évvel ezelőtt Róma cirkuszának porondján tömegesen végezték ki azokat a férfiakat és nőket, akiknek egyetlen megbocsáthatatlan „bűnük” volt: kereszténynek vallották magukat. Krisztus tanúi lángba, vérbe, vadállatok fogai közé temetkeztek, mert hittek Krisztus igéjének: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja.” (Mt 10,28)

A Rómába látogató turisták többnyire a reneszánsz kor művészi alkotásait keresik fel, kevés látogató kíváncsi a föld alatti Rómára, a katakombákra, melyeknek hossza több mint 100 kilométer. Ezekből a sokáig elfeledett, de az újabb korban tudományos szakszerűséggel feltárt sírfolyosókból számos olyan festmény, faragvány került elő, amely az őskeresztények életére, hitére, vértanúságára vonatkozó értékes információt közöl. A katakombák légkörében a látogató igazat ad az egyháztörténésznek: a vértanúk vére a kereszténység magva. Krisztus tanúi meggyőzték a pogány világot az evangélium hitelességéről. A történelem folyamán a „juhoknak” nem volt választási lehetőségük, mindig a farkasok étvágyát kellett csillapítaniuk.

2010-ben az Emberek és istenek című film lett Cannes-ban a legnagyobb filmsiker, amelyet Oscar-díjra terjesztettek elő, és már az első hónapokban több millió ember megnézte. A megrázó film megtörtént eseményt mutat be: 1996-ban Algériában a korrupt kormány katonái és az iszlám szélsőségesek között dúló harcokban meggyilkoltak hét francia trappista szerzetest. A gyilkosság híre megrázta egész Európát, annál is inkább, mert a merénylet után közzétették a közösség vezetőjének két évvel korábban írt végrendeletét, amelyben hátrahagyta, hogy mindhalálig hű akar maradni hivatásához, felajánlva életét az iszlám–keresztény megbékélésért.

A film bemutatja a kis közösség hétköznapjait: az imádkozó szerzeteseket és a nyomorban tengődő arab település lakóit. A szerzetesek lelki programjuk mellett minden idejüket arra fordították, hogy kétkezi munkával hozzájáruljanak a szórványtelepülés fennmaradásához. Az „imádkozzál és dolgozzál” szerzetesi program szabályát követték.

A nyolctagú közösség időközben értesült a közelben folyó fegyveres konfliktusokról, és döntenie kellett: maradjon, vagy meneküljön? A prior a végsőkig elszánt volt, de akaratát nem kényszerítette társaira. Az életveszélyben tipródó szerzetesek látták a menekülő embereket, és az életösztönük azt sugallta, hogy társuljanak, hisz a menekülők további segítségre szorulnak. Megrendítő élmény látni a szerzetesek lelkében dúló vívódást a gyarló emberi természet és az Istennek fogadott hűség között. Égi segítségért, a tisztánlátás kegyelméért könyörögnek, majd döntenek: maradnak, kitartanak a prior mellett, sorsközösséget vállalnak a falu idős, beteg, elesett embereivel.

Hamarosan elérkezett a leszámolás ideje, az áldozatokat bilincsbe verték, és elindultak a vesztőhelyre. A filmnézők végigkövethették a halálba induló szerzeteseket és a nyomukban haladó vérszomjas alakulatot. A havas Atlasz-hegységben kapaszkodó áldozatok nem értek fel a csúcsra, kálváriájuk útközben véget ért. A nézőnek az az érzése támad, mintha az emberiség összes borzalmát egyszerre látná a holokauszttól a Gulágig. János apostol víziójában lehet hasonló borzalmakról olvasni, amelyeknek záradéka „Ezek azok, akik a nagy megpróbáltatásból jöttek, ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében.” (Jel 7,14)

A film zárójelenetében az áldozatok fehér hómezőben menetelnek, majd a komor színek naplementét idéző árnyakra váltanak. A síri csendet Christian végrendelete töri meg, aki gyilkosaiért imádkozik: „Adassék meg nekünk, hogy majd újra egymásra találjunk, boldog latorként a Paradicsomban.”

Aki a film eseményeit követi, belelát a szerzetesek életébe, legyen bár hívő, kételkedő vagy ateista, megragadja az áldozatok tanúságtétele. Íme, ilyen az ember, maga az ellentmondás: egyik kioltja embertársa életét, a másik életét áldozza az eszményért. Egyesek meghalnak egy eszméért, mások megélnek egy hazug ideológiából.

A kereszténység már hosszú évek óta vezeti az üldözött vallások listáját. A statisztika tükrében 2019-ben több mint 260 millió hívő szenvedett üldöztetést, ha a keresztények összességét nézzük, minden nyolc hívőből egy. Csak az említett évben több mint ötezer keresztényt gyilkoltak meg, közel ennyi ártatlan embert vetettek börtönbe. Boga Alajos, a nap szülötte is a kommunista börtön áldozata lett. A liberális sajtó a szabadságot, az emberi jogokat harsonázza, és elhallgatja a keresztények ellen elkövetett sorozatos merényleteket.