Egy karikatúrán az űrhajós a Nap mellett suhan el, és az izzón kilövellő lángtenger láttán elámul, majd felkiált: „Mekkora semmibe vesző energiapazarlás, jól fogna ez a Földön, ahol energiakrízis van.” Valóban, a természetben mérhetetlen mennyiségű energiapazarlás megy végbe. A jelentéktelen kis mezei növény százával szórja magvait a szélbe, amelyekből csak néhány jut szerencsés helyzetbe, kedvező körülmények közé, hogy új virág sarjadjon belőle. A természetben a fölösleg bősége felülírja a célszerűség törvényét.

És az emberi életben nem ugyanez a helyzet? Mily sok szülői odahajlás, becézgetés kell ahhoz, hogy az emberpalánta egy enyhe mosollyal visszajelezzen. Miért ez a tékozló pazarlás a lét rendjében? – Nyilván azért, mert a világot a kitárulkozás, a szeretet élteti. A szeretet melege nélkül kihűlne bolygónkon az élet. A szeretet nem méricskél, feltétel nélkül önmagát adja. Még ennél is jobban elgondolkodhatunk azon a „balgaságon”, amit Isten Jézusban művelt, hiszen elküldte Fiát, hogy kiárassza végtelen szeretetét, amit a világ elutasított. „Övéi közé jött, de övéi nem fogadták be” – jegyzi meg az evangélista. Kereszténynek lenni mi mást jelent, mint hinni annak a szeretetnek, amellyel Isten szereti az embert. A megtestesülésben Jézus az emberi élet minden mozzanatát beépítette Isten tervébe, meghirdette a szeretet egyetemes, mindent magába foglaló törvényét.

Pazarlás a Nap önemésztő sugárzása – kérdezhetjük, noha tudjuk, hogy minden földi lény ebből él. „Balgaság” volt Jézus megtestesülése, élete és halála, mire a válasz: Isten tudta, hogy az elesett embert csak tékozló szeretete képes üdvösségre vezetni. Az evangéliumi üzenet lényege a „többletszeretet”, ami által Isten szándéka szerint az ember önmaga fölé nőhet. A szeretet az emberi lét éltető eleme, föltétlen életszükséglet, olyan, mint a levegő vagy a víz. „Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat” – kiált fel József Attila, aki ebben a képben összegzi az emberi lét boldogságának lényegét. Csak magunkat elajándékozva, másokkal egyesülten lehetünk igazán önmagunk. Minden emberi érintkezés kezdete és beteljesülése a szeretet. Hosszú út vezet a kezdettől a beteljesedésig, és aki elindul ezen az úton, életének fárasztó, legtöbb erőt felemésztő, de legnagyobb távlatokat nyitó kalandjára vállalkozik. Csak az lehet boldog, aki nem reked meg ezen az úton. A szeretetben az egymáshoz tartozók boldogsága megsokszorozódik, az együttlét lesz az öröm folyton megújuló forrása.

A régi görögök azt hitték, hogy az emberek nevetése iriggyé teszi az isteneket, és bosszújuk üldözi a földön azokat, akik nem sírtak eleget. Talán mi is ebből a pogány tévhitből örököltünk valamit, ezért nem merjük lelkünket kitárni, hogy a szeretet betöltse. Lopva osztogatunk egy-egy kis szeretetet, őrizgetjük apró örömeinket, attól tartva, hogy könnyen elveszíthetjük azt. Csak úgy sebtében, titokban ízlelgetjük, mint a nyalánk gyermek az édességet, amelyet a rosszul zárt szekrényből csent el.

A világban egy titokzatos önátadás lüktet. A Nap energiáját adja a Földnek, a Föld kiszolgáltatja magát a növényeknek, a növények az állatokat éltetik, az állatok az emberekért vannak. És az emberek miért, kiért vannak? Nemde egymásért? A kölcsönös önátadás a világban titokzatosan működő kozmikus energia. Szeretni annyi, mint elfogadni a világban uralkodó isteni törvényt. Az emberben kell beteljesednie a szeretet törvényének. A szeretet a világmindenség titokzatos vérkeringése. Egy technikailag fejlett ország szeretet nélkül lelki halálra van kárhoztatva. Szeretet nélkül minden vállalkozás belefullad a hiábavalóság tengerébe.

Isten feltárta önmagát, így telt meg a világ az ő szeretetével. A házastársak szeretete gyermeket hoz világra, a fiatal szerelmes szívében szinte újjáteremti azt, akit szeret. A mennyek országa eladó. Isten nem kér érte semmi mást, csak szeretetet. A szeretetnek van meg az a kiváltsága, hogy útlevelet kap az örökkévalóságba. A szeretetnek nem kell átalakulnia, új létbe öltöznie, az már a földön az öröklét kezdete.

Szent Ágoston mondja: „Ha kenyeret akarsz venni, filléredet adod, a telekvásárláshoz tallérodra van szükség, ha szeretetet akarsz »venni«, magadat kell adnod. A kenyér ára a fillér, a telek ára a tallér, a szeretet ára te vagy.”