„Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni”

Audio file

Az ipari civilizáció lélek nélküli világa egyre inkább a természet, az élővilág felé fordítja a természet rajongóinak figyelmét. A Zöldek Pártja politikai hatalomra tör, de természetvédő felhívásaira érdemes figyelni.

A rendszerváltás idején elhunyt Gergely János botanikus még nem hallott a botanikusok legújabb felfedezéseiről: a növények „beszélnek”, illatanyagok kibocsátásával kommunikálnak egymással. Néhány növénynek több mint száz kémiai „szava” van, amelyekkel a kártevőkről tájékoztatják egymást, és kölcsönös segítséget is nyújtanak. Ha a kukac megtámadja a kukoricát, a növény illatanyagával riasztja a darazsakat, amelyek apró tojásaikkal elpusztítják a kártevőt. Ha a kukac a paradicsomba mar, a növény mérgező anyagokat termel, és illatjellel figyelmezteti szomszédait is. Az ismert fűszernövények, így a zsálya illatolaja hírvivő eszközül szolgál a növények számára. Ezzel üzen a kártevőknek, hogy tartsák magukat távol.

A botanika tudósai azt is állítják, hogy a fa gyökere és levelei beszélő viszonyban vannak egymással. A gyökér, a „főnök” irányítja a táplálkozást, a növekedést, formálja a növény alakját. A gyökér jelzi, hogy a levél növekedjék, vagy éppenséggel türelemmel várjon a szűkös vízkészlet miatt. Ahhoz, hogy a gyökér közölni tudja az üzenetet, szárazság idején olyan hormonokat termel, amelyek felszólítják a hajtást: csökkentse a növekedést. A kutatók még nem tudják ennek a folyamatnak a pontos menetét, de gyanítják, hogy ez a hormon a karotinoidok osztályából származik, amely a virág színe szempontjából fontos szerepet játszik.

Hogy a szenzáció még nagyobb legyen, a kutatók azt is állítják, hogy a fiatal fák képesek arra, hogy növekedésüket az öntözés meghatározott ritmusához igazítsák, mintha csak tapasztalataikra hagyatkoznának. A növények ezenkívül mérlegelnek, terveznek, ami egészen közel áll egyfajta emlékezeti tevékenységhez. Az élősködő herefojtó aranka több növényt „letapogat”, mielőtt eldönti, hol érdemes tartósan megtelepedni. A tápanyagvizsgálat közben gondosan latolgatja a ráfordítás nagyságát és a zsákmány megszerzésének esélyeit – mindezt végleges döntése előtt négy nappal korábban elvégzi.

A számítógép feltalálásával a mesterséges intelligencia egyre meglepőbb eredményeket mutat fel, és lám – a tudósok állítása szerint – már a növényvilág is felmutatja az intelligencia parányi szikráit. A XIX. században Hegel fogalmazta meg a dialektika törvényét, ami szerint a fejlődés paradoxonok teremtő küzdelemsorozata. Minden, ami létrejön, valójában lépcső az azt követő fejlődési fokozathoz. A filozófus – sajnos – elfelejtette elméletéhez hozzátenni: ez a végtelennek tűnő lépcsősor Jákob létrájára emlékeztet, amelynek felső ága az eget érinti.

A természet a Teremtő nagy ajándéka, amelyet az ember gondjaira bízott. Az ajándékot meg kellene becsülni, nem elherdálni, mint azt az ipari termelés korlátlanul teszi. A nyugati ember elveszítette a természettel való közösséget, ami lelki leépüléséhez vezetett. Napjainkban már csaknem kizárólag az ember tehető felelőssé azért, hogy a Föld színes élővilága veszélybe került. A sivatagok egyre nagyobb teret hódítanak, a termőtalaj szennyezése, az erőszakos földművelés és az erdőirtások következtében az egykor termékeny vidékek is terméketlenné, sivataggá válnak. Ha a talajt többé nem védik, akkor az hamar az erózió martalékává válik, nem képes többé tárolni a vizet, ami elsivatagosodáshoz vezet.

A fejlett technika energiagazdálkodásának útja a nyersanyagtól a szemétdombig tart. A technikai forradalom következményeit látva úgy tűnik, hogy Aladdin csodalámpájának rettegett óriása előttünk szabadul ki palack-börtönéből. Ez az óriás – a technika – teljesíti ugyan az ember parancsait a föld meghódításában, de nem lehet tudni, mikor fogja megtagadni az engedelmességet, mikor fog jóvátehetetlen károkat okozni.

A környezeti veszély ellenpólusaként a teológus spontán módon az ember ősi, paradicsomi állapotára utal, amikor a katasztrófa még ismeretlen volt. A Biblia Édenkertje – nyilván – nem egy mesebeli oázis, amely földünk valamely körülhatárolható részén terült el. A Biblia üzenete annak ad hangot, hogy a Teremtő egy élőlényekben gazdag, termékeny, szép környezetbe állította be teremtményét. A gazdag örökséget rábízta az emberre, hogy „őrizze” és „művelje” azt (Ter 2,15).

Ma e megőrzést a nemzeti parkok, állatrezervátumok szolgálják, amelyek ha eltűnnek, földünk az ipari civilizáció sivatagává válik.