Nincsenek kis szerepek, kis színészek vannak

Audio file

A humor az ég áldása, az ember örök útitársa, az élet sava-borsa. A „sótlan” ember mellett a percek ólomlábon járnak, a házasság szinte elviselhetetlen. A járvány idején a fiatalok a hangulatos összejövetelek hiányát alig képesek átvészelni. Sokan a szigorú intézkedéseket is megszegik, mondván: „Csak egyszer fiatal az ember.” A szórakozás, a játék, a nevetés a múltban is felszabadította az embereket a hétköznapok egyhangúságából, visszájára fordította az élet komorságát. Karinthy szerint a humor a sérülékeny ember számára mindig rendelkezésre álló gyógyszer. Az Így írtok ti című könyve sziporkagyűjtemény, a könyvespolcok nélkülözhetetlen tartozéka, aki belelapoz, más színben látja a világot.

Pázmány minden lehetséges nyelvi szintet felhasznált humora kialakításában. Alvinci Péterhez írt levelei nemcsak tartalmukban, de stílusukban is remek humoros írások. A vitapartner „magasztalja” Alvinci prédikátort, esetlen dicsérete azonban csipkelődés, komikus sziporka. „Az Úr mezejének és Krisztus csűrinek vigyázó kerülőjének, Alvinci Péter uramnak – kezdődik a harmadik levél, majd következik az epés megjegyzés: csaknem a kórság üti el, ha nem akarják meghallgatni, szakállát tépi mérgében. A vitázó Pázmány a népies humor ízes kifejezéseivel támad vitapartnerére: „Ti is, mikor prédikációtokba feddeni kellene az gonoszságot, csak nem megfagy az nyelvetek, mikor pedig az pápa ellen káromkodtok, izzad még a prédikáló szék is.” A vitairatnak alig van lapja, amelyen ne találnánk egy-egy sziporkázó, szépirodalmi értékű fordulatot, szóvirágot.

A középkorban a nevetéskultúrának hagyománya volt. Húsvét napján a pap a szószékről tréfás beszéddel hangolta a híveket, ezzel is jelezve, hogy véget ért a nagyböjti időszak, a bűnbánat komor hangulata után a kereszténynek örvendenie kell a feltámadás hitében. A Biblia szerzői mostohán kezelték a humort, csak Jónás könyvében találunk annak nyomaira.

Temesvári Pelbárt középkori ferences szerzetes, skolasztikus író sem feledkezett meg arról, hogy húsvét táján a hallgatóit humoros történetekkel szórakoztassa. Íme az utókorra hagyott, ékes latin nyelven írt történet rövid foglalata.

A helyszín egy kisváros piactere, ahol kezdetben kevés vásárló mutatkozott. Aki ilyen körülmények között fel akarja hívni magára a figyelmet, és fellépéséért jutalmat remél, annak igencsak meg kell küzdenie a pénzadományokért.

A téren két ilyen személy látható: az egyik a kolduló barát, a másik egy vándormuzsikus. A zenész munkához lát, lassan magához csalogatja a bámészkodókat. A járókelők ritkán láttak, hallottak muzsikust a vásári forgatagban. A zenész serényen játsza a fülbemászó dallamokat, de valahányszor kalapját tartva körbejár, csak gyéren hull a garas. Az emberek nézelődnek, nemigen figyelnek a tér másik sarkán lévő barátra, noha ő kolostora javára gyűjti az adományt.

Gondolt hát egyet a barát, ő is fellép, hogy előadjon valamit a siker reményében. Felkúszott hát a piactér sarkában lévő gazdátlan, üres hordóra. Onnan kezdett szónokolni, mire az emberek felfigyeltek, és közelébe léptek. A zenész hiába szaporázta a dalokat, a bámészkodókat már kevésbé érdekelte a műsor, inkább a barátra figyeltek.

A hoppon maradt muzsikus alaposan szemügyre vette a kopott, korhadt hordót, majd mintha ő is élvezné a barát szónoklatát, a hordó mögé húzódott. A barát pedig egyre jobban belelendült a beszédbe, a hallgatók a zenészt már teljesen szem elől tévesztették. A dagadó adományok láttán a barát tovább fokozta a szóáradatot.

Időközben a hordó mögött guggoló zenész talált egy fémdarabot, és bosszúból elvágta a rozsdás abroncsot, ami még összefogta a hordót. A barát közben egy hihetetlennek tűnő kijelentést tett, amit a hallgatók szemlátomást kételkedve fogadtak. A barát ugyanis felkiáltott: Itt süllyedjek el, ha nem igaz, amit mondok, és dobbantott egy nagyot. A hordó abban a pillanatban szétesett, a szónok a földre pottyant, és szégyenében elszaladt a hallgatóság elől. A látottakon a hallgatóság dőlt a nevetéstől. Valószínű, hogy Temesvári Pelbárt olvasói is nevettek, merthogy ez a történet elterjedt egész Európában. A tréfás történetet latinból más nyelvekre is lefordították, hogy az élmény sokakat felvidítson.

Manapság egészen más szórakoztató poénokhoz szoktak a hallgatók, ám több száz évvel ezelőtt egy ilyen „ártatlan” történet hallatán is mulatott a hallgatóság. Ha a talkshow vezetője hasonló számmal lépne fel, rövidesen más foglalkozás után nézhetne.