Párhuzamos út, közös cél

Audio file

A háromszéki Szentkatolnán született Bálint Gábor tehetsége és szorgalma révén a keleti kultúra és néhány keleti nyelv tudora lett. Előbb Törökországban tevékenykedett, majd Athénban arab és török nyelvet tanított. Életműve az Európát napjainkban elözönlő arabokra irányítja figyelmünket.

Amikor a muszlim hódítók a Krisztus utáni hetedik században Szíria, Irak, Perzsia földjére léptek, virágzó keresztény kultúrával találkoztak. A hellenizmus egykori fellegvárai a keresztény műveltség és tudomány központjai voltak. Az iszlám erőszakos térítése miatt azonban a kereszténység a térségben háttérbe szorult, később szórvánnyá zsugorodott. Napjainkban az Európát elözönlő bevándorlók az iszlám évszázadokkal korábbi terjeszkedésére emlékeztetnek. A fundamentalizmust képviselő Muszlim Testvérek Közössége meghatározó szerepet tölt be. Az iszlám fundamentalisták azon ügyködnek, hogy a muzulmán bevándorlókat gyökeresen megtisztítsák a nyugati liberális befolyástól. Társadalomszervező programjuk átfogja az élet minden területét. Ideológiájukban az iszlám dogma és kultusz, haza és nemzet, vallás és állam, szellemiség és cselekvés.

Az iszlám modernizálása egyelőre csak álom, az ellenkezője történik: a modernség iszlamizálása van folyamatban. A Muszlim Testvériség radikális szárnya kárhoztatja a modern időkhöz alkalmazkodó arab kormányokat, azok vezetőit árulóknak tartja. Meg kell buktatni őket – hangzik a harcias jelszó –, helyükbe a saríán alapuló rendszert kell bevezetni. A válságban lévő nyugati világ nem képes az erőszakos muszlim terjeszkedésnek ellenállni. A fátyol nem szemérmesség, hanem identitás kérdése: visszatérés a múltba, a hagyományokhoz. Meglepő, hogy a Korán nem említi a fátyol viselését, csak annyit ír elő, hogy a nő idegen férfi előtt legyen visszafogott. A pubertáskort elért lány ruhája nem lehet átlátszó, testi báját csak jövendő férjének tárhatja fel. Az arab nő is – nyilván – változtatja öltözékét, de csak az erkölcsi normarendszer keretein belül.

Az iszlám következetes, számára egyetlen vallás létezik, minden más felekezet eretnekség. A Muszlim Testvériség hatalmas tőkével rendelkezik, amit felhasznál terjeszkedése érdekében. Gomba módra mecsetek épülnek, kötelezik a híveket, hogy nyilvános helyeken is tegyenek eleget vallási kötelességüknek, utcákon, tereken, pályaudvarokon boruljanak le, imádkozzanak. A muszlim propagandisták a Nyugaton érvényben lévő demokráciára, toleranciára hivatkoznak, és szabadon terjeszkednek.

A kívülálló talán azt gondolja, hogy az egyistenhitet valló kereszténység és a muszlim vallás idővel közelebb kerülnek egymáshoz. A keresztény teológus azonban borúlátó. Aki a Koránt tanulmányozza, elbizonytalanodik annak sílusa és az európai ember számára alig emészthető volta miatt. Vannak benne a Bibliából ismert részek, például az angyali üdvözlet (XIX.), a Mária szúra 16-tól 22-ig terjedő versei szinte szó szerinti azonosságot mutatnak a Bibliával. De óvatosan kell szemlélni a hasonlóságokat, mert egy-egy személyről, történetről egészen más értelmezés olvasható. A Korán más istenképet sugall. A Biblia Istene a történelemben tevékenyen részt vesz, Krisztus által belép a világba, a Korán Istene viszont történelmen kívüli, megközelíthetetlen, megismerhetetlen transzcendens lény, még a túlvilágon sem lép kapcsolatba az emberrel. A Biblia szerint az ember Isten képmása, ami a Korántól teljesen idegen. A Koránban csak Ádám teremtése szerepel, Éváról nem esik szó.

Jézus személye törésvonal a keresztény és muszlim vallás között. Míg a keresztény tanítás alapja Jézus Krisztus, addig az iszlámban Jézus egy a sok személyiség közül. Jézus alakja inkább szétválasztja a két vallást, mintsem összekötné. A bibliai szereplők közül Ábrahám és Mózes is jelentősebb Jézusnál.

Mohamed számos, Jézussal kapcsolatos tanítással találkozott, amelyekből saját elgondolása szerint válogatva rajzolta meg Jézus alakját. A koráni források problematikája többek között az, hogy Mohamed nem szövegszerűen ismerte a keresztény írásokat, hanem csak hallomásból, így már eleve egy átértelmezett szöveget vett alapul. Mohamed fellépésekor a keresztényeket meg akarta nyerni, ezért Jézust úgy mutatta be, mint egyik elődjét a próféták sorában. Később azonban, amikor saját közössége már megerősödött, igyekezett magát a keresztényektől elhatárolni, és kifejezetten polemikus hangnemre váltott. Következetlenségek is előfordulnak a Koránban a bibliai személyekkel kapcsolatban. Mária – például – hol Jézus anyjaként, hol pedig Áron testvéreként tűnik fel (XIX. szúra, 28. ája).

Jeruzsálem és Mekka földrajzilag közel vannak egymáshoz, de az üdvtan értelmezésében áthidalhatatlannak tűnő szakadék tátong közöttük. A keresztény–muszlim párbeszéd hasznos még akkor is, ha annak alig van hozadéka.