A kis Évike beszámol az első hittanóráról. Édesanyja megkérdezi: miről volt szó? – Képzeld, anyu, a hitoktató Ádámról meg rólam beszélt. A nők sok bonyodalmat okoznak, de orvosolják is azokat, a férfiak még többet, és a jóvátételben lemaradnak. Van-e megalázóbb egy nő számára, mint megtagadni tőle az ékességet, fakult ruhában, ékszer nélkül járatni? A nő a férfiért szép, akkor boldog, ha szeretik, megadják neki mindazt, ami méltóságának tartozéka. A férfi házat épít, a nő otthont teremt.

Számos tudós tagadja, hogy valaha is létezett matriarchátus, a görög mitológia és az arra épülő kutatások viszont valószínűsítik, hogy az ókori Eleában működött egy matriarchális berendezésű társadalom, amit a hagyomány szerint Thészeusz számolt fel. Eszerint Eleának állandó királynője volt, akit nők tanácsa vett körül. A királynő férje évenként változott. Annak a férfinak, aki egy bizonyos napon elsőnek lépte át Elea kapuját, párbajban kellett legyőznie a királynő férjét, és mint az „év királya”, ő lépett helyére. Egy évig korlátlan szabadság illette meg, majd ő is elődje sorsára jutott.

Meglepő hírek érkeznek a tengeren túlról. Férfi legyen a talpán, aki Istenről mint férfiről mer beszélni. Igaz, azt sem állítják, hogy Isten nő, inkább valamiféle felemás alakot vázolnak fel.

Az ember tragédiája angol nyelvű fordításában a Tragédia Istene istennői mivoltában bátorítja Ádámot: Küzdve küzdj és bízva bízzál! De kiben, miben, merül fel a kérdés. A feminista mozgalom azon ügyködik, hogy a nőket felszabadítsa a férfiuralom alól. Az iskolákban a kislányoknak műszaki eszközöket, a kisfiúknak pedig csipkés ruhába öltöztetett babákat adnak játékszer gyanánt.

A demokráciában, az egyenlőség jegyében minden különbséget fel kell számolni – hangzik a harcias feminista jelszó. Az amerikai hadseregben máris megjelentek a nőpilóták, a szoknyás tábornokok, a politikában a rúzsos ajkú emberjogi aktivisták, a súlyemelők, ökölvívók. A női ökölvívó-mérkőzés után egy férfi szurkoló megjegyezte: nem szeretne a győztes hölgy férje helyében lenni. Az angol kabaré szerint a kiborult hölgy a pszichiáteréhez fordul, és elpanaszolja: férje fantázia nélküli, unalmas bunkó, akit nem képes többé elviselni, válni készül, és jövendő párjára vonatkozó tanácsot kér. A szakember némi gondolkodás után azt tanácsolta, hogy válasszon magának ökölvívót. Maga viccel velem – mondja a paciens felháborodva, mire az orvos: hölgyem, komolyan beszélek. Azért ajánlom az ökölvívót, mert az nem unalmas, minden mérkőzés után más arcát mutatja.

A nem éppen házastársi hűségéről és a női erények gyakorlásáról ismert világszépség, Diana hercegnő alig hunyta le szemét, máris félistennőnek kiáltották ki: a szegények, árvák, özvegyek, betegek istápolójának, majdhogynem Teréz anyával egyenrangúnak. Nyugaton a feminista mozgalom egyre hangosabban hirdeti, hogy ami korábban erkölcsös volt, az most erkölcstelen. Pereket indítanak „nemi zaklatás” ürügyén, házasságokat dúlnak szét, embereket járatnak le az egyenjogúság nevében. Egyik újságban a „felvilágosult” hölgy a felháborodás hangján nyilatkozik. Felpanaszolja, hogy valami idejétmúlt nőszövetség tagjai a régi erkölcsöket követelik, a nőben feleséget, anyát szeretnének látni.

A férfivilág figyeli a fejleményeket, kénytelen tudomásul az elképesztő irányzatot, ami néhány évtized alatt beszüremkedett a közvéleménybe, törvényhozásba. Egyik parlament sem akar véteni a tisztesség ellen, nem vonja kétségbe a nők jogait. A nyugati polgár fura helyzetnek lehet szemtanúja. Számos esetben mind a férfi, mind a nő identitászavarba kerül: az apa az anya szerepét játssza, az anya férfijegyeket erőltet magára. A férfi kontyot hord, fülbevalót visel, nőies mozdulattal igazgatja vállára omló haját. A lány fémsújtásos bőrkabátot hord, kopaszra nyiratkozik, csimában mutatkozik. A férfi elnőiesedik, a nő elférfiasodik. Marad a kérdés: milyenek lesznek kifejletükben a férfiakból nővé, a nőkből férfiakká vált új „teremtmények”?

A férfivilág türelemmel kivár, mi mást tehetne, de megmarad konok szemléletében. Számára a rúzsos ajkú, miniszoknyás nő, akár az EU elnöke, az ENSZ főtitkára, tábornok asszony, főbíró asszony, tűzoltóparancsnok asszony, mégiscsak nő marad, nem igazán arra a szerepre való, ahová a feminista mozgalom és a divat feltolta. A férfi a nőben a feleséget, élettársat keresi, az anyát csodálja, ugyanakkor arra törekszik, hogy a női egyenjogúságot biztosítsa.