Az irodalom a nemzettudat tükre

Audio file

Mária Terézia 1760-ban megalapította a Magyar Nemesi Testőrséget. Ezzel az intézkedésével akarta a magyar nemzetnek meghálálni a hétéves háborúban az urakodóház iránt tanúsított hűségét.

A vármegyék a százhúsz fős testőrségbe két-két ifjút küldtek. A testőröket képezték: általános műveltségüket és nyelvtudásukat fejlesztették. Az ifjaknak mindenekelőtt a bécsi udvar világát kellett megismerniük.

Minden királyi udvarban már ősidők óta érvényben volt valamiféle normarendszer, amely előírta a viselkedés szabályait. Mária Terézia udvartartásának is megvoltak az írott és íratlan szabályai. A protokollfőnök pontosan meghatározta, hogy a királyné közelében lévő személyek hol foglalhatnak helyet. A királyné fiai, lányai, unokái, a vér szerinti hercegnők és a külföldi vendégek kínosan betartották a szertartásos előírásokat. Az uralkodó döntötte el, hogy kivel áll szóba, és kivel nem, kivel viselkedik barátságosan, kivel hűvösen. Egy uralkodói mosoly vagy kedves kérdés kitüntetésnek számított. Az etikett a királyi hatalom fő funkcióinak felelt meg. Egységet teremtett az arisztokrácia körében, tiszteletben tartatta a hierarchiát, garantálta a társadalmi rendet. Ugyanakkor megosztó jellege is volt: egyes személyeket felemelt, másokat mellőzött, szabályozta az uralkodócsaládon belüli feszültséget. Mérsékelte a nagyravágyást, az előkelőket visszaszorította, a hatalmasokat féken tartotta. Nincs új a Nap alatt – a néhai román diktátor felvonulása és udvaroncainak protokolláris szolgálata a letűnt barokk kor szertartásaira emlékeztetett.

Megjelenésükben a testőröknek az előírt szabályoknak kellett megfelelniük. A testi épség és a legalább 180 centiméteres magasság feltételnek számított. Az egyenruha illatára is figyeltek, a dohányzást megtiltották. A testőröknek illedelmesen kellett viselkedniük, szavaikat gondosan meg kellett válogatniuk, a káromkodást pénzbírsággal sújtották. Tilos volt nőket kvártélyukban fogadniuk. Az persze más elbírálás alá esett, ha egy magas rangú hölgy egyik-másik testőrre szemet vetett.

Az árva Barcsay Ábrahámot, a nap szülöttét is a testőrök közé választották, néhány magyar társával együtt belevetette magát Bécs társadalmi, kulturális életébe. Színházba, zenés összejövetelekre jártak, rendszeresen látogatták az udvari könyvtárat, ahol Kollár Ádám könyvtáros készséggel rendelkezésükre állt, tanácsokkal látta el őket. A lelkes fiatalok rövid idő alatt felismerték azt a döbbenetes különbséget, amely a császárváros szellemi élete és a hazai elmaradottság között tátongott. Tudatosult bennük, hogy a nép felemelkedése csak a kulturális élete előmozdításától remélhető. A magyar felvilágosodás sajátos vonása, hogy arisztokratikus ellenállással kellett megküzdenie. A nemesek voltak a nemzeti, szellemi kibontakozás kerékkötői. Petőfi később ezt a magatartást ostorozta: „Nem írok, nem olvasok, magyar nemes vagyok.”

Mária Terézia kígyót melengetett a keblén – azzal a szándékkal toborozta Bécsbe a lelkes, tehetséges magyar ifjakat, hogy azok átitatódnak a császárváros szellemével, nyelvüket, kultúrájukat, nemzeti jellegüket feledve a birodalmi német ideológia hívei, képviselői lesznek. De ennek az ellenkezője történt: az ifjú testőrök szolgálati idejük lejártával hazatértek, és az ébredő nemzeti eszme képviselői, hirdetői lettek.

A Barcsayval testőri szolgálatot végző Bessenyei György 1773-ban saját kérésére megvált a bécsi udvar szolgálatától, és intenzív irodalmi tevékenységbe kezdett. Két művelődésügyi írását – a Magyarság és a Magyar néző címűeket – az irodalomtörténet számon tartja. Az elsőben a magyar nyelv terjesztését és fejlesztését sürgeti, utóbbiban éles kritikával illeti a magyar irodalmat, és a világirodalmi példák követését hangoztatja.

Bessenyei az Ágis tragédiája öt játékban, versekben című írását a királynőnek dedikálta, ami valójában burkolt provokáció volt. Az Ágis, Plutarkhosz nyomán, a spártai történelem egyik eseményét dolgozza fel, és az abszolút monarchia és a felvilágosult államigazgatás ellentétes eszméit állítja szembe egymással. A szerző a tanácsosok kétszínűségére céloz, de valójában az abszolutizmus tarthatatlanságát sejteti.

Bessenyei páratlan energiájú fellépésének saját célkitűzésein és vasakaratán túl egyéb magyarázata is van. Lehetetlen, hogy az otthonról elvándorolt fiatal testőr saját erejéből talált volna kiadót, és fedezni tudta volna kiadott könyveinek tetemes költségeit. A háttérben egy ellenzéki kör húzódott meg, mely őt s az általa képviselt irányzatot támogatta. Az irodalomtörténeti kutatás kimutatta, hogy egyik mecénása éppen Grass Frigyesné bárónő, Mária Terézia udvarhölgye volt, aki a királynő iránti lojalitását csupán színlelte, valójában a kibontakozó magyar irodalom ügyét szolgálta. Nemzeti irodalmunk nehezen indult, de rövidesen szárba szökött, majd virágba borult: ezt a kincset kell megbecsülnünk, fejlesztenünk, a jövendő nemzedéknek átadnunk!