A megvilágosodás útja

Audio file

Robinson Crusoe úgy élt egy lakatlan szigeten, mint egy civilizált társadalomban. Fegyelmezett napirendje volt, az időt kihasználta. Reggel, este imádkozott, egész nap dolgozott, ruhát varrt magának, etikett szerint étkezett, rendben tartotta háza táját, sőt szigorú bíróként még igazságot is szolgáltatott. A madarakat, amelyek kikaparták a földből a vetőmagot, nyársra húzta úgy, mint otthon, Angliában. Betartotta a virtuális társadalom együttélési szabályait. Egyedül élt, mégis társas lényként viselkedett. Ma mintha ennek az ellenkezőjét látnánk. Társadalomban élünk, de sokan úgy viselkednek, mintha a közösség nem is létezne a maga szabályrendszerével, erkölcsi normáival. Az ultraliberális nevelésben gondolkodók úgy tesznek, mintha dzsungelben élnének, ahol nincsenek szabályok, és mindenkinek magának kell szabadon boldogulnia. Nem valószínű, hogy az amerikai polgárok többsége olvasta Daniel Defoe angol író szóban forgó, Robinson Crusoe című könyvét, legalábbis ez derült ki a közelmúlt véres eseménysorozatából. Az elnökválasztás alkalmával keletkezett erőszakhullám hosszú heteken át elárasztotta az egész országot.

A közelmúltban röppent fel a hír, hogy Floridában, a turistaparadicsomban egy pizzamágnás katolikus várost épít. A balliberális sajtó némi gúnnyal számolt be a „pizzapápának” nevezett Thomas S. Monaghan kezdeményezéséről, aki hatalmas vagyonát valóban egy amerikai pizzahálózattal szerezte. „Katolikus Tom”, ahogyan az amerikaiak becézik, egy katolikus árvaházban nevelkedett, előbb papnak, majd építésznek tanult, később fivérével belevágott a pizzasütésbe. Karrierje valódi amerikai „self-made-man” történet.

1983-ban megvásárolta a Detroit Tigers baseballcsapatot a további nyereség reményében. Később véletlenül a kezébe került C. S. Lewis Egyszerű kereszténység című könyve, amely rádöbbentette mohó, harácsoló életmódjára. Ettől kezdve radikális irányt váltott pályája, összefogta a katolikus üzletembereket, és emberbaráti szervezetek, alapítványok egész sorát hozta létre. 1987-ben II. János Pál pápánál is látogatást tett, és elmondta grandiózus tervét: megalapítja az Ave Maria Rádiót és a Morus Tamás Jogi Köztelevíziót a keresztények jogainak védelmében.

Thomas S. Monaghan a floridai Naplestől nem messze hatalmas telket vásárolt, és mintegy négyszázmillió dollár alappal hozzákezdett az Ave Maria új város építéséhez, amelynek központjába hatalmas templomot és katolikus egyetemet tervezett. A városalapító jogi keretek közé foglaltatta, hogy városában pornográfia, továbbá a keresztény erkölcsöket sértő reklámok, sajtótermékek nem jelenhetnek meg. Az éjszakai mulatóhelyek érdekképviselete hiába ígért az építkezésekhez hatalmas összeget, Thomas S. Monaghan elutasította a tőkés ajánlatot.

A merész vállalkozás rövidesen nagy port vert fel. A liberális sajtó alkotmányjogokra és a „másság” elfogadásának elvére hivatkozva lejárató kampányba kezdett, de nem volt képes a bátor keresztény vállalkozót szándékától eltántorítani. Nemcsak másoknak, de nekem is jogaim vannak – hangoztatta –, vagyonommal a közjót szolgálom, azokat a polgárokat segítem, akikkel közös világnézeti, erkölcsi értékeket vallok.

Egy lelkipásztor arról számolt be, hogy egy ismeretlen férfi telefonon segítségét kérte. Az illető jelezte, hogy tanítványaival csónakáztak, miközben egyik társuk vízbe fulladt. Az osztálytársak mentésére siettek, de az áldozatot nem tudták már életre kelteni. A kétségbeesett szülők őt, a tanárt kérték fel a búcsúbeszéd megtartására. Én nem vagyok vallásos, és a családom sem az – mondta a telefonáló –, és arra kérem a lelkész urat, hogy írjon egy rövid gyászbeszédet, de abban Isten, túlvilág, vagy más vallásra utaló szó ne legyen. A polgári temetéseken ez történik: Isten nevét nem említik. A floridai Ave Maria város ravatalozójában ez már azért sem történhet meg, mert ott az oltár homlokzatán bibliai felirat olvasható: „Isten letöröl szemetekről minden könnyet.”

A modern lakásokban a szabályozható kapcsoló forgatásával fokozatosan önti el a fény a helyiséget, a teljes fényre várni kell. A fizikai fény vajon nem szimbóluma-e annak a szellemi fénynek, amely fokozatosan megvilágítja a sötétben, félhomályban tapogatózó elmét. „Több fényt!” – kiáltott fel Goethe halálos ágyán. Több fényre van szükség már itt, a földön, hogy odaát a fény teljessége, az örök világosság ne legyen vakító.