Fizikai és szellemi küzdelem

Audio file

A Telekiek tevékenyen részt vettek Erdély politikai és kulturális életében. Ifjú Teleki Mihály, Kővár kapitánya 1704-ben Rákóczi Ferenc fejedelemhez csatlakozott, aki tábornokká, majd Erdély kincstartójává nevezte ki. Abban az időben úgy tűnt, hogy a kuruc szabadságharc sikeres lesz, Magyarország felszabadul az osztrák elnyomás alól.

A kuruc mozgalom meglehetősen ellentmondásosan alakult. A kurucok – kihasználva a spanyol örökösödési háború miatt kivont császári csapatok távollétét – 1704-ben és 1705-ben jelentős sikereket értek el. Előrenyomulásuk Felvidéken, a hazai bányászat és fémfeldolgozás, valamint a fegyvergyártás központjának birtokbavételével végső győzelmet sejtetett. Váratlan megjelenésükkel, portyáikkal zavart keltettek az ellenség soraiban, két alkalommal császári tábornokokat is foglyul ejtettek. Rákóczi serege azonban nem volt képes nagyobb csatákat megnyerni, alig volt tüzérsége, jobbágyokból, parasztlegényekből verbuvált egységei nem ismerték a zárt alakzatokban történő felvonulás módszereit, és a harci fegyelem is sok kívánnivalót hagyott maga után. A katonai vezetők járatlanok voltak a korszerű hadviselésben. A fejedelem minden nagyobb ütközetét elveszítette, még akkor is, ha jelentős számbeli fölényben volt ellenfeleivel szemben. A vereségek végigkísérték a szabadságharcot, de a kisebb-nagyobb győzelmek egy ideig ellensúlyozták a küzdelemsorozatot.

Rákóczi saját államszervezet kiépítésével igyekezett a felkelést eredményessé tenni, a fejedelem a nemesi társadalom támogatását az országgyűléseken szándékozott megnyerni. Időközben Erdély fejedelmi címét is sikerült megszereznie, bár ottani hatalma csak rövid ideig tartott, a császáriak megakadályozták, hogy Erdélyben nagyobb sikereket érjen el. A szabadságharc végül a sorozatos kudarcok miatt elbukott, amiben a stratégiai hiányosságok mellett a gazdasági-pénzügyi okok is közrejátszottak. A fejedelem el akarta kerülni az amúgy is szegény lakosság megadóztatását, a hadviselés költségeit a kincstári birtokok, bányák, vámok bevételéből és főleg óriási birtokainak jövedelméből fedezte. A katonai kiadások felemésztették a hazai pénzkészletet, ezért a fejedelem a Pro libertate, a kevésbé értékes rézpénz bevezetését kezdeményezte.

A sorozatos vereségek után a kurucok már az általuk elfoglalt várak védőőrségét is alig tudták megszervezni, a fejedelem a végveszély láttán Lengyelországba sietett, hogy az orosz cárt a segítségadásra rábírja. Károlyi Sándor fővezér a 15-20 ezer lerongyolódott, kedvét vesztett emberével kilátástalannak látta az 50 ezer jól felszerelt császári katonasággal való küzdelmet, azért a nagymajtényi síkon letette a fegyvert, és hűségesküt fogadott a császárnak, amit Rákóczi árulásnak tartott.

A kuruc harcok idején a bujdosás tömegek életformája lett. A menekülők a megtorlás elől nádasok, lapályok közé húzódtak vissza, ők lettek a szabadságharc kezdeményezői, vitéz katonái. E válságos időben bujdosó parasztok, szegénylegények ajkán jött létre a XVIII. század imádságos költészete, a korszak értékes irodalmi terméke. Egyre-másra születtek névvel és névtelenül szerzett siralmak, a csatavesztés okaira utaló, pusztulást felpanaszoló elégikus versek, amelyek később a közös veszedelem és pusztulás idején megújult formában életre keltek. Így látott napvilágot Péró veszedelme és a madéfalvi pusztításról szóló Madéfalvánál elveszett székelyek keserves éneke is. Ebbe az irodalmi keretbe illeszkednek be a hazafias életérzés válságát felpanaszoló kesergők, fohászok is. A szatmári békekötés utáni megalázó helyzet légkörében született a minden fájdalmat, reménytelenségét magába foglaló Rákóczi-nóta. Kezdősora: Jaj, régi, szép magyar nép számos változatban fennmaradt, más-más jelentéstartalommal, hol tárogatókísérettel, hol zenekari feldolgozásban.

A nagyságos fejedelem Vallomások című műve is az elveszett szabadságharc emlékét idézi, ami a szerző szépirodalmi érzékét tükrözi. Felsejlik benne az előre elrendelés baljós életérzése és a világ hívságaival való szakítás tudatos gondolata. A száműzetésben élő Rákóczi írásait elmélyült meditációk, olykor misztikus magaslatokba emelkedő elmélkedések zárják, amelyeket akár a kolostor magányában – ahová lelke visszavágyott – megírhatta volna. Művei irodalmi források, egy mélyen hívő, kritikus lélek elmélkedéseinek tükörképei.

Rákóczi bús éneke, a Győzhetetlen én kőszálom című vallásos ének alapmotívuma a hazától való búcsú fájdalmas érzése. Az Isten- és hazaszeretet hősének imája mind a katolikus, mind a protestáns templomokban gyakran felcsendül, a keresztényeket emlékezteti, hogy a földi és égi haza szétválaszthatatlan: Győzhetetlen én kőszálom, / védelmezőm és kővárom, / a keresztfán drága árom, / oltalmamat tőled várom. / (...) Reád bíztam én ügyemet, / ó, Jézusom, én lelkemet, / megepedett bús szívemet, / szegény árva, bús fejemet. A szabadságharc elveszett, a kibontakozó magyar irodalom nyert.