Kétes dicsőség

Audio file

Kiss István történész gazdag életművet hagyott hátra. II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé választása című munkájában a nagyságos fejedelem erdélyi fogadtatását újabb források tükrében mutatta be. A magyar történelem kiemelkedő személyiségét a nagyközönség ismeri, anyja, Zrínyi Ilona, a kuruc időknek ugyancsak legendás hőse. Sokak meglepetésére Rákóczi nevelőapját, Thököly Imrét is a XX. század elején piedesztálra emelték. 1919 után Mária Terézia szobrát a kommunisták a millenniumi emlékműről eltávolították, és helyébe a kuruc vezér szobrát állították. A Thököly-probléma időről időre heves vitát vált ki még a történészek körében is.

A történelmi köztudatban mély gyökeret vert a „kurucos” hősi kor, amit később a marxista történetírás meglovagolt, osztályellenes megmozdulásként értelmezett. Ebben a szemléletben a XVII. századi magyarok „két pogány közt egy hazáért” harcoltak, alig volt különbség a török és Habsburg elnyomás között. Mindkét hatalom gúzsba kötötte a magyarságot, nehéz mérlegelni, melyik hatalom ejtett mélyebb sebet a nemzet testén.

A tárgyilagos történelemszemlélet azonban mítosztalanítja Thököly személyét, rámutat arra, hogy az 1680-as harcok hősei nem a Thököly vezette, tatárokkal szövetséges, magukat kurucnak valló, fékevesztett, garázdálkodó hordák voltak, hanem az a néhány főúr és mintegy két-három ezer elszánt katona, akik akkor is kitartottak a Habsburg-szövetség mellett, amikor úgy tűnt, hogy Bécs csatát veszít. A kortársak közül sokan feltették a kérdést: hogyan kerülhetett sor arra, hogy a török elleni háborúk sorozata után a magyar katonaság egy része Thököly vezetésével a törökkel szövetkezve Bécs ellen vonult?

A kurucvezér Thököly arról álmodott, hogy egymaga magyarországi török vazallusállamot hoz létre, ezért azzal az indítvánnyal fordult a Portához, hogy magyar uralkodóvá való kinevezése fejében két éven belül török fennhatóság alá vonja az egész Magyar Királyságot. Szorult helyzetében megtette azt, amit Bethlen Gábor következetesen visszautasított. 1682. szeptember közepén Fülek vára alatt Uzun Ibrahim budai pasa évi 40 000 birodalmi tallér fizetése fejében új török vazallusállamot hozott létre: Thököly észak-magyarországi fejedelemségét.

Thököly éveken át vazallusként a török oldalán harcolt, török és tatár sereget zúdított Erdélyre és Magyarországra. Úgy tett, mintha mindenáron meg akarta volna akadályozni, hogy a magyarság lerázza magáról a másfél százados török igát. Kegyvesztettsége után a törökhöz való hűségét újból bizonyítani akarta, ezért 1690-ben török, tatár és havasalföldi csapatokkal Erdélyre támadt, hogy azt vazallusállammá tegye.

1697-ben Zentánál ismét a törökök oldalán harcol, amiről Jókai így emlékezik: „Mikor leszállt az est (…) a holtak mezejéről, a véres tetemek halmai közül előbújt egy férfi, ki eddig a halottak alá eltemetve ott rejtőzött, s aztán csúszva sietett elérni a Tisza partját, elveté fegyvereit, páncélingét, cifra bogláros öltönyét, s meztelen vetve magát bele a hullámba, átúszott a túlsó partra. Ez a dalia, ki meztelen menekült ki a zentai ütközet halottmezejéből, volt – Thököly Imre (…) Bizonyára mindazok között, akik ott hevertek a mezőn, megdermedve, egy sem volt olyan igazán meghalva, mint ő.”

Az utókor Thököly Imre és Zrínyi Ilona boldog házasságáról beszél, II. Rákóczi Ferenc viszont, aki kisfiúként tanúja volt anyja és nevelőapja kapcsolatának, egészen másképp vélekedik. Vallomások című írásában azt állítja, hogy édesanyja bálványozta férjét, aki megjátszotta feleségéhez fűződő viszonyát. Nevelőapja önző, haszonleső ember volt, akit azért is megvetett, mert őt hétéves korában a Bécs elleni török hadjáratba vitte, hogy ott megmérgezze. A Vallomásokban többek között ez áll: Akár véletlenül, akár a te rendelésedből történt ez az eset (…) az elkövetkező időkben megtanultuk, hogy anyám (…) férje személyében fogadott kígyót az ágyába.”

Thököly tehetségét, katonai rátermettségét kortársai elismerték, tekintélye és a győzelembe vetett hite vonzotta a kurucok ezreit zászlója alá, akik elhitték, hogy a törökkel való szövetkezés árán sikerül a Habsburg igát lerázni, majd vezérük a török szolgaságból is kiszabadítja népét. A tisztánlókat azonban nem lehetett megtéveszteni, számukra világos volt: Thököly saját karrierjét a nemzet ügye elé helyezte. Nevelt fia, II. Rákóczi Ferenc a szabadságért áldozta életét, ő pedig a magyar szabadságot elárulta. Szobra mégis a Hősök terén, a nemzet nagyjai között látható.