A halál árnyékában

Audio file

Budapest egyik legforgalmasabb sugárútját Bajcsy-Zsilinszky Endréről nevezték el, akit a kommunista diktatúra éveiben megbecsülés övezett. Nevét számos köztér, utca, intézmény ma is viseli. A politikus szót emelt a hitlerista és nyilas alakulatok által elkövetett megtorlások ellen, és többször tárgyalt polgári politikusokkal a németekkel kötött szövetség felbontásáról és a háborúból való kiugrás lehetőségéről. Nemzeti érdekeket képviselt, elveiért a nyilasok letartóztatták, majd kivégezték.

Az ítélet végrehajtása előtt az áldozat a börtönlelkész szolgálatát kérte. Bárdosi Jenő lelkész feljegyzésében többek között ez áll: „December hó 24-én mentünk be a kivégzésre ugyancsak a kirendelt róm. kat. fegyintézeti lelkésszel együtt. (…) Egy földszinti zárkában ült egy kis zsámolyon és egy székre helyezett gyertya világánál levelet írt. (…) Megjelent egy katona és a hadbíróság elé hívatta. (…) Közölte velem (…) hogy két órán belül az ítéletet végre fogják hajtani. Hangtalanul álltam mellette. Belémkarolt. (…) A fal melletti kis asztalon már két égő gyertya között ott állt a feszület. Dr. Bajcsy Zsilinszky Endre összekulcsolt kézzel állt meg a feszület előtt, és hosszasan, csendesen imádkozott. Amikor imáját elvégezte, legelső szava az volt: tisztelendő atyám, először a lelkemmel akarok rendbe jönni, kérem, szolgáltassa ki nekem az Úr szent asztalát. Ő elővette a kis Bibliáját, és azt mindvégig a kezében is tartotta. Az úrvacsorai szertartásunkban van nekünk, evangélikusoknak többek között egy kérdésünk: Megbocsátasz-e szíved szerint minden ellened vétkezőnek, amiképpen hisszük, hogy Krisztus érdemeiért Isten nekünk is megbocsát? Amikor a szertartásban ehhez a kérdéshez értem, képviselő úr megfogta kezemet, de nagyon megrendülve mondta: megbocsátok minden ellenem vétkezőnek. (…) Amikor ideértünk a beszélgetésben, behallatszottak kívülről a fegyverdörrenések, amellyel a másik három ítéletet előtte végrehajtották. Megrendülés nélkül, keményen emelte fejét, megfogta a kezemet és annyit mondott: Lassan rám kerül sor. (…) Ekkor megjelent az őr, és nagyon tisztelettudóan – tisztelegve – kérte: Képviselő úr, legyen szíves jönni…”

Radványi Imre vezérőrnagy a kivégzett politikussal szoros kapcsolatban állt, de a terrornak nem esett áldozatául. Megmenekült, de tanúja volt a borzalmaknak, amelyeket a hadszíntérré változtatott ország és Budapest elszenvedett. Budapest ostroma 52 napig tartott, 1944. december 24-től 1945. február 13-ig. A szovjet legfelső hadvezetés nem készült ilyen hosszan elhúzódó ellenállásra. Sztálin megparancsolta, hogy a fővárost napokon belül foglalják el. Malinovszkij marsall öt nap előkészületet kért, amit a diktátor elutasított. A szigorú parancs azonban nem hozta meg a kívánt eredményt, ezért elindult a pusztító ostrom, amelynek következtében a város nagy része – beleértve az összes hidat is, amelyeket a németek robbantottak fel – megsemmisült, és a védők túlnyomó többsége is odaveszett.

A polgári lakosság a pincékbe szorulva igyekezett átvészelni a támadást, de a harcok őket sem kímélték. Rengetegen estek a bombázások és utcai harcok áldozatául. Mindeközben a nyilasok folytatták a város területén az embervadászatot. A katonaszökevények kivégzésének és a zsidók tömeges legyilkolásának a szovjetek vetettek véget. De a város az ostrom után sem lélegezhetett fel, mert a szovjet alakulatok azt szabad prédának tekintették. A Vörös Hadsereg Magyarországra győztes hódítóként érkezett. A köpenyt fordított Románia átengedte szövetségesét. A felülről gerjesztett, bosszúvágytól fűtött szovjet katonák azt az elégtételt is átélhették, hogy az „ellenség” földjén szabadon fosztogassanak, raboljanak, a nők ellen büntetlenül erőszaksorozatot kövessenek el. A kommunisták később a dicsőséges szovjet hadsereg felszabadításáról áradoztak, az áldozatok pedig a dicstelen időszak borzalmait fájlalták. A német megszállás is háborús viszonyokat eredményezett, de a Vörös Hadsereg messze túltett a náci erőszakon.

A szovjet hadvezetés – magyarázatul az elhúzódó ostromra – Sztálinnak erősen eltúlozva jelentette a városvédők létszámát. Mivel azonban a harcok végén a hadifoglyok száma ezt nem igazolta, az ország más területeiről fogdostak össze katonakorú fiatalokat, akik hadifogolyként kerültek a Szovjetunióba.

Budapest újjáépítése 1945 tavaszán kezdődött el, de az ostromot még hosszú éveken át nyögte a főváros. Akik visszatérhettek, azok csak romokat találtak hajdani otthonuk helyén. Trianon után a második világháború borzalmait is átélni, és újra talpra állni? Szinte lehetetlennek tűnt, lám, mégis sikerült!