Inspiráció és respiráció

Audio file

Aligha kétséges, hogy a nyelv – kimondott, írott vagy jelbeszédbe foglalt szavakkal történő kombináció – emberi mivoltunk egyik alapvető, meghatározó sajátsága. A nyelv serkenti a gondolkodást, a gondolkodást pedig nyelv nélkül nehéz elképzelni. Vannak viszont emberek, akik inkább képekben gondolkodnak, semmint szavakban. Ilyen vizuális gondolkodók alkottak rendkívül nagyot a tudományok történetében. Az átlagember sem mindig szavakban gondolkodik. Az egyik helytől a másikig történő eljutáshoz sokan úgynevezett kognitív térképet készítenek magukban, egyfajta képzeletbeli vázlatot a legkedvezőbb útvonalról, melynek segítségével – az egyes lépések fáradságos megtételével – célba lehet érni. Napjaink találmánya, a GPS, a pontos irányjelző készülék hasonló célt szolgál. Bárcsak úgy követnénk az „égi” irányítást erkölcsi életünkben, mint a gépjárművezető a GPS utasításait.

Görögországban a Helikon-hegységben, a Múzsák-völgyében van a híres Hippokréné-forrás, melyet a mítosz szerint Pegaszosz, a költészet szimbólumává vált szárnyas ló fakasztott patájával. Boldog, akit a múzsák barátságukba fogadnak. A múzsa állítólag úgy súg a költőnek, mint a diák leckefelmondó padtársának, de rövidesen visszavonul, kedvencét magára hagyja. A magyar líra visszatérő témája a nemzet, a haza. A költő, ha veszélyt sejt, riadót fúj, sorsközösséget vállal a néppel, a tömeggel kivonul az utcára, zászlóvivőként jelenik meg a barikádokon, de mihelyt a vihar elcsitul, eltűnik a színről, visszavonul magányába, a múzsák társaságába.

A költő tudja leginkább, hogy mihelyt két szó egymás mellé kerül, értelmük megváltozik. A szóegyüttes lehet szenzáció, de értelmetlen szóalakzat is. A vers elengedhetetlen kelléke a meglepetés, amit ha már az első sorokban nem lehet érzékelni, egyik sor nem húzza maga után a másikat, akkor nincs élmény, a szóhalmaz szürkeségbe torkollik. A vers nem izzadtságszagú rímgyakorlat, nem a futó hangulat meglovagolása – a jó vers üzenet, mely a lélek mélyén fogant, majd a felszínre tör. A költemény a növényre emlékeztet: a gyökér a hajtásokban bontakozik ki, virágokban sejteti ígéretét, és a gyümölcsben válik táplálékká.

Neked szól a csend, / Neked hallgat a zaj, / Neked csobog a vér, / Neked szól, érted van, / Mindaz, ami én.” (Somogyi Katalin: Figyelj). Nem kell szakavatott verselemzőnek lenni ahhoz, hogy e vers sejtelmes üzenetét az ismételt elolvasás után bárki megértse. A költő megragadó ellentétekben fejezi ki a szerelmes lénynek szóló feltárulkozását, a néhány sor hangulatában az én–te ellentét feloldódik. A szavak magyaros, ütemes lendülete az élet lüktetését sejteti.

Mi a vers? Mi szükséges a jó vershez? – Egy megsejtés, egy érzés, egy gondolat, ami megragad, majd kiragad valamit a természetből, legbensőbb énünkből, az életből. Az igazi bravúr azonban a megfelelő szavak megtalálása és sűrítése. A költő tömöríti a szavakat, olykor a nyelvtan szabályait is féllábbal átlépi. A jó vers sallangmentes, ahhoz se hozzáadni, se elvenni belőle nem lehet. Hogyan lehet négy sorba belesűríteni egy egész tájat? – Ez a költő titka, amit ha elárul is, okosabbak nem leszünk tőle. Mitől vers a vers? Ritmustól, rímtől? Talán, de vannak szabadversek is, sőt a görög-római verselés nem ismerte a rímet, mégis megcsodáljuk az antik remekműveket. A vers akár hagyományos, akár modern, szabad formában tárulkozik elénk, megragad, és ha nagyon jó, elragad.

A vers hegycsúcs, a próza a hegy lábánál elterülő síkság. A versben felfedezni a vihar tombolását, vadvizek zúgását, a patak csörgedezését, a kitisztult ég ragyogását. Egyetlen irodalmi műfaj sincs közelebb a múzsák világához, mint a költészet, sehol nem szárnyalhat az alkotó úgy, mint a versben. A vers a látható és láthatatlan világ határmezsgyéjén időzik, és annál jobb, minél több benne a sejtelem, a megtapasztalhatón túli.

Verset olvasni mi mást jelent, mint a költő mellé szegődni, és lépésről lépésre ráérezni az élményszerű üzenetre. Kezdetben az olvasó még csak tapogatózik, szeretné a titokról a fátylat mielőbb fellebbenteni. A hivatásos irodalomtanár tanítványai előtt szélesre tárja a költészet kapuját. A versolvasás és -elemzés közben hajszálereken jut az élmény a gyermek lelkébe. A tantárgyak anyaga feledésbe merül, de a lírai élmény életre szóló útitárs.