Baritz Gyögy ezredes Dalmáciában teljesített katonai szolgálatot. A Nyugat-Balkán a kereszténység és iszlám vallási és kulturális ütközőövezete, az európai kontinens viharzónája. Az első világháború szikrája a Balkánon pattant ki, és a közelmúlt etnikai tisztogatása is ebben a régióban oltotta ki tízezrek életét. Napjaink példa nélküli népvándorlása is többnyire a balkáni útvonalon zajlik.

Ferenc pápa 2014 novemberében az Európai Parlament előtt tartott beszédében az egyre nagyobb méreteket öltő bevándorlásról beszélt, és többek között kijelentette: „Európa egy nagymama, már nem termékeny és nem élénk. A nagy eszményképek, amelyek Európát ihlették, látszólag elvesztették vonzerejüket, helyükbe intézmények, bürokratikus ügyintézés lépett.” Pár órával később – mesélte utóbb a pápa a Corriere della Sera újságírójának – felhívta őt Angela Merkel német kancellár. „Kissé mérges volt, amiért Európát egy meddő nőhöz hasonlítottam, aki nem képes gyermeket szülni.” A kancellár „megkérdezte, valóban így gondolom-e? Azt válaszoltam, hogy szerintem Európa még sok gyermeket képes világra hozni, mert szilárd és mély gyökerei vannak.”

Ferenc pápa megpróbálta kivágni magát a kellemetlen helyzetből, ezért magyarázkodásba kezdett: „Az öreg kontinens a bibliai Sárához, Ábrahám feleségéhez hasonlít, ahhoz a Sárához, aki meddő, és már több mint hetvenéves. Csodás módon azonban, kilencvenévesen gyermeket hoz világra. Európa olyan, mint Sára, aki először megijed, majd titokban mosolyog.” A pápa abban reménykedik, hogy Európa most megijed a bevándorlás láttán, de később „titokban mosolyog” majd a történtek miatt. A mosoly egyelőre csak az uniót irányító politikusok arcán látható, Európa népei elképedve szemlélik a modern kori népvándorlást, a kontinens „békés” megszállását.

A történész a régmúltra emlékeztet: Kr. u. 711-ben a szaracénokként emlegetett arabok legyőzték a nyugati gótokat, meghódították egész Hispániát, és létrehozták a damaszkuszi kalifátustól függő cordobai muszlim központot. A hódítók hamarosan átkeltek a Pireneusokon, és több rablóhadjáratot vezettek a frankok földjén, Poitiers székesegyházát fel is gyújtották. Martell Károlynak azonban sikerült a támadást visszavernie.

A pápa merész hasonlata fején találta a szöget, rávilágított a lényegre: Nyugat-Európa egyre inkább elöregedik, a népességszaporulat statisztikai adatai drámai visszaesést tükröznek. A jóléti társadalomban az életszínvonal emelkedése és a gyermekvállalási kedv ellentétes irányt mutat. Egy demográfus cinikus megjegyzése szerint a leghatékonyabb fogamzásgátló szer a magas életszínvonal.

A régi mondás ma is érvényes: ha munka van, minden van, ha munka nincs, semmi sincs. A fejlett nyugati országokban a népességfogyás következtében egyre több a munkalehetőség, és egyre kevesebb a munkavállaló. Németország a harmadik világ számára az ígéret földjének tűnik. Az európai gazdaságot húzó német mozdony rendelkezésre áll, de egyre kevesebb azok száma, akik azt üzemeltetni képesek.

A Merkel-éra előtti kancellár húszezer képzett informatikust akart Indiából országába hívni busás javadalmazás fejében, de ellenzéke azt vágta szemébe: „inkább gyermeket, mint indiait”. (Kinder statt Inder.) Csakhogy a német kormány azóta már belátta: a virágzó német gazdaság bevándorlók nélkül működésképtelen. Az önérdek, az életszínvonal fenntartása kényszeríti a német kormányt a bevándorlók befogadására. Magyarán: nem azért kellenek a migránsok, mert rokonszenvesek, hanem mert szükség van rájuk. Önzetlen tőke csak a mesében van.

A politikai stratégia a rövid távú kihívást hosszú távú előnnyé akarja változtatni. Németországhoz hasonlóan a többi fejlett nyugati ország is válsággal szembesül, egyre inkább igényli a munkaerőt, ami párhuzamosan a bevándorlást gerjeszti. A kóros jelenség láttán kérdezhetjük: hol tartana ma a nyugati gazdaság, ha Kelet-Európa több millió munkavállalója: lengyelek, magyarok, románok, ukránok azt az elmúlt hosszú évek folyamán nem működtették volna?

Ferenc pápa a népvándorlást humanitárius szempontból szemléli, és az irgalmasság testi cselekedeteinek fontosságát kiáltja világgá, amit minden jóérzésű ember át is érez, de az egyházfőt hevesen bírálók az érem másik oldalára mutatnak: az elkereszténytelenedő Európa egyre inkább elveszíti vallási és kulturális identitását, és ebben a visszafordíthatatlannak látszó folyamatban a pápa a bevándorlásra áldását adja: Ferenc pápa és Merkel kancellár kezet fogott.