„Jer ki kedves, az esőtől minden újra friss. / Láttad, hogy kinyílt a másik georgina is? / Ne nevess! Csak pár szál virág tipeg körülünk: / de legalább mindenkinek külön örülünk.” (Babits M.: Dzsungel-idill)
Ávéd Jákó, Gyergyószentmiklós szülötte, a gyulafehérvári, majd a csíksomlyói főgimnázium tanáraként a hagyományos kicsengetési ünnepségeken számos érettségiző diákját búcsúztatta.
Évről évre elérzékenyülünk a virágcsokrot szorongató, fehér blúzos, ballagó lányok és az életükben talán először nyakkendőt viselő fiúk láttán az Alma Mater ódon falai között. Ünnepélyes szónoklatok, kézfogások, ölelkezések, jókívánságok, könnyben úszó szemek teszik felejthetetlenné a búcsú nagy napját. A Gaudeamus dallama visszhangzik, az örömhöz azonban üröm is vegyül. A ballagó diák érzi, hogy nem könnyű az iskola biztos, meghitt környezetéből a nagyvilág bizonytalanságába lépni. Ballag már a vén diák, de hová, melyik irányba? A boldogság útját nehéz megtalálni. Az élet végtelen vágyak és véges lehetőségek ötvözete. A népdal szerint: „Két út áll előttem, melyiken induljak…?” Szép szeretőt mindkettőn találni, de ígéretes jövőt, sikeres kibontakozást már nehezebb. Az eddig megtett utat a gyermek- és ifjú évek álmai, ábrándjai színessé tették, de a felnőttkor határán feltárulkozó új út göröngyös, akadályokkal van tele.
Egyik ballagó diák apja az ünnep kapcsán nyilatkozott: A körülmények kényszere miatt kemény munka lett osztályrészem, amit készséggel vállaltam, hogy gyermekeim a tanulásnak, a sikernek, a kényelemnek éljenek. Örülök, hogy mindent megtettem gyermekeim boldogulásáért. Szülő és gyermek szétválaszthatatlanul együvé tartoznak, mégis két külön világot jelenítenek meg: egyik a hosszú, fárasztó életútra emlékszik, a másik a napfényes jövőt fürkészi.
Selye János professzor a Stressz distressz nélkül című könyvében megkérdőjelezi a „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” bibliai parancsot, és olvasóinak szokatlan erkölcsi szabályt kínál: „Érdemeld ki felebarátod háláját!” Egyik paciense levélben fogalmazta meg véleményét: Professzor úr, ön túl optimista, ha azt gondolja, hogy munkájával mások háláját kiérdemelheti. Mindenekelőtt önnek kellene adósságát törlesztenie, mielőtt mások hálájára igényt tartana. Ön, amikor reggel felkel, és egy kattintással fényt varázsol szobájában, gondol-e azokra, akik évszázadok kemény munkájával hozzájárultak ahhoz, hogy mindez megvalósuljon? Amikor autóján munkahelyére hajt, és laboratóriumában asztalhoz ül, hálás-e azoknak, akik a tudomány köveit lerakták, hogy ön azt tovább építhesse? Nem tudni, érkezett-e válasz a levélre, amelynek szerzője önmagából indult ki, és azt érezte, hogy neki kell másokkal szembeni adósságát törlesztenie, ezért nem akarta mások háláját kiérdemelni. Mondd el valakiről, hogy hálás, ezzel minden jót elmondtál róla – tartja a közmondás.
A ballagó diák vajon gondol-e arra, hogy mi mindennel tartozik szüleinek, akik számára gyermekük hálája a legnagyobb ajándék?
Számlát állítunk ki, adósságot akarunk behajtani. Folyton jogos igényről, járandóságról beszélünk. Nem mi, mások tartoznak nekünk. Szerencsések vagyunk, hogy szüleink annak idején nem vezettek pontos kimutatást: mikor, mennyit költöttek ránk, ezért számlaegyenleg sem készülhetett. A szeretet világában más szempontok érvényesülnek, abban az adok-kapok merkantil viszonyulásnak nincs helye. A szeretet törvénye felülírja a jog szabályait: „nagyobb boldogság adni, mint kapni”. A hála a szeretet konkrét megnyilatkozása, ahol nincs szeretet, ott fölösleges háláról beszélni.
Melyik az a szó, amire a jól nevelt gyermeket rászoktatják? – A „köszönöm”. Az elkényeztetett gyermeket is anyja erre akarja nevelni. Ha ajándékot vagy édességet ad neki, és megkérdezi: „Mit kell mondani?”, a gyermek ösztönösen rávágja: „Kérek még!” Mi, felnőttek is gyakran hasonlóképpen cselekszünk. Kérünk először, másodszor, harmadszor, noha az első jótéteményt még meg se köszöntük. Arra már fel sem figyelünk, hogy az életet, a legnagyobb ajándékot ingyen kaptuk, és ráadásul mindazt, amit a szülői szeretet hozzáadott. Az apostol ennek tudatában kérdezi: „Ember, mid van, amit nem kaptál? Ha kaptad, mit dicsekszel vele, mintha nem kaptad volna.”
A röntgenkészülék láthatóvá teszi a test szabad szemmel nem látható belső szerveit. A hit mélyebbre lát, megvilágítja mindazt, ami a lélek mélyén található. A hit szemüvegén át felsejlik a szeretet örök értéke, tudatosul, hogy a szülői szeretet Isten szeretetének visszfénye világunkban. Van-e ennél értékesebb útravaló a ballagó diák számára?