„Vedd és olvasd!”

Audio file

Egy francia katona harctérre indulása előtt felmérte szolgálatának kockázatát, és lelkiismeret-vizsgálatot végzett, majd felkereste lelkipásztorát. Így szólt hozzá: Atyám, bizonyítsd be, hogy a gyónásban megszabadulok bűneimtől, és ha meggyőzöl, elvégzem gyónásomat. A pap elgondolkodott, majd így válaszolt: fordítsuk meg a sorrendet: előbb végezd el gyónásodat, azután teljesítem kérésedet. A feloldozás után a bizonyításra már nem került sor. A katona szabadkozott: nincs szükségem magyarázatra, örülök, hogy bűneimtől megszabadultam.

Felekezetektől függetlenül gyógyíthatatlan gyónó lények vagyunk, ha bűn nyomja lelkünket, szabadulni akarunk tőle, ha nem a papnak, akkor bizalmasainknak „gyónjuk” meg lelki terheinket. Az író is a gyónóhoz hasonlóan kiönti lelkét, az olvasót beavatja titkaiba. Az olvasás folyamán az olvasó néma párbeszédet folytat, egyetért vagy vitába száll az íróval. Az olvasás kivezet a mindennapok zárt világából, a könyvek hozzásegítenek, hogy kitörjünk környezetünk nyomasztó légköréből. Az olvasás szellemi kaland: aki nem kapott rá az ízére, nem tudhatja, mitől fosztotta meg magát. A jó írások az olvasók lelkében feltámadnak. A könyvben a szavak többek annál, mint amit hétköznap jelentenek, mögöttük gondolatok, érzések születnek, titkos üzenetet fedezünk fel bennük.

Olvasás közben ráérzünk, hogy a „most” fontos életünkben, az élményben átélt pillanat szárnyakat ad. Olvasás közben rájövünk: alig ismerjük önmagunkat, igazat adunk a görög bölcsnek: „Ismerd meg önmagad!” Az író tükröt tart elénk, hogy lelkünk mélyén kutakodjunk. Egykor sámánokhoz, álomfejtőkhöz, csillagjósokhoz, remetékhez mentek az emberek, most többnyire a „civil paphoz”, a pszichológushoz fordulnak. Az önkarbantartás az élet elengedhetetlen kelléke. Az író mellénk áll, kalauzol, bátorít, meggyőz, jellemábrázolásával fogódzó pontot kínál. Az irodalmi mű lemez, bele van karcolva az író élményvilágának minden rezdülése.

Az írók számtalan remekművet alkottak, de nem egy nagyszerű alkotás lassan a múlt homályába vész, mert elfogyott az olvasóközönsége. Ezeknek a műveknek sorsa csak az az elismerés, amelyet az irodalomtörténet tart számon. Értéküket sokan már azért sem vonhatják kétségbe, mert ahhoz el is kellene olvasni az időfaló műveket.

A könyvek megsokszorozzák életünket. Nem is sejtjük, melyik író gondolatai ötlenek fel bennünk egy-egy váratlan élethelyzetben, melyik regényhősünk kísér észrevétlenül. A könyv olyan, mint a virág, de míg a virág csak a pillanatnyi érzelmeinkre hat, a könyv több ennél, a szellem virága nem ismer hervadást. Egy-egy dedikálás a szerző ránk figyelését megörökítő kedves emlék, amihez görcsösen ragaszkodunk. Az „írás” egyesek kiváltsága, az olvasás mindenki lehetősége. Az „írás” fáradságos, önmarcangoló folyamat, az olvasás felüdítő élvezet.

Móricz Zsigmond szerint csak azt lehet jól megírni, ami fáj. Eszerint mi, erdélyi magyarok gazdagok vagyunk. Íróink, költőink azért tudtak remekműveket alkotni, mert átélték a kisebbségi sors nyomorúságát. A kortárs erdélyi irodalom némelyike is ilyen fogantatású: kiutat, reményt sugall. A remény isteni erény, az ég visszfénye a lélekben, a remény változtatja az életet adventi várakozássá.

Az erdélyi magyar irodalom az egyetemes magyar irodalom szerves része, azzal együtt lélegzik, fejlődik. Az egykori nagy magyar hazának e régiója a regionális szintet messze fölülmúlja. Erdély irodalmi nagyjai a magyar irodalom meghatározó személyiségei közé tartoznak, róluk nemcsak listát, akár litániát is készíthetnénk, és megjelenhetnénk a Nobel-díj székháza előtt jelöltünk előléptetése érdekében, de politikai súlyunk keveset nyom a latban. Márpedig az irodalmi Nobel-díj elnyeréséhez politikai befolyás is szükséges. De manapság mihez nem kell politika és pénz? Tolsztoj elesett a rangos előléptetéstől, Churchill az emlékirataival révbe jutott.

Ágoston az érzéki kalandokat hajhászta, a testi örömöket habzsolta, de lelke többre vágyott, magába mélyedve hangot hallott: vedd és olvasd. Ez a látomás indította el, hogy a könyvek könyvét kezébe vegye, és elinduljon egy egészen más értékrend felé. A szentírásolvasás révén megtért, szent lett, és a lelki irodalom remekműveivel ajándékozta meg az emberiséget. Az „olvasás” tette őt íróvá, minden idők egyik legnagyobb teológusává. A szellemi töltekezés, naggyá levés olvasással kezdődik. Boldog, aki a ponyvától a klasszikusokon át eljut a könyvek könyvéig, és az ágostoni élmény részese lehet.