„Húzd rá cigány…” (Vörösmarty M.)

Audio file

Vörösmarty A vén cigány című verse a költő eszméinek, politikai nézeteinek, töprengéseinek, indulatainak művészi foglalata. A költeménynek érzelmi színezete van, a benne található képek összefüggnek egymással. Az olvasó beleéli magát a költő borús lelkiállapotába. A költő víziójában a történelem kilátástalannak tűnik, mégis úrrá lesz pesszimizmusán, és olvasóinak egyre boldogabb jövő képét vázolja fel. A gyakran vigasztalan költő vigaszt nyújt a kiutat keresőknek.

A magyar költészetben a cigány gyakran összefonódik a magyarság önostorozásával. Arany János A nagyidai cigányok című versében kigúnyolja az 1848-as szabadságharc vezetőinek hibáit, torzsalkodásait, az összefogást hiányolja. Hontalan, csavargó népként jelenik meg a „Cigány-népek langy szívű sihederje.” József Attila Kései siratójában a csalódás, becsapottság érzését sugallja: „Cigány vagy! Amit adtál hízelegve, / mind visszaloptad az utolsó órán.” Míg a magyarkodásnak virtus jellege van, addig a cigánykodás elmarasztaló. A divatos roma szó enyhébb változat, ami viszont a román fület sérti a nevek rokon hangzásából eredő félreértés miatt.

A cigányok Európától Ausztráliáig mindenhol jelen vannak, csak éppen őshazájukból hiányoznak, ahonnan több mint egy évezrede elvándoroltak. És mit hoztak magukkal Indiából? – Genetikai sajátosságaikat, gondolkodásmódjukat, ezen kívül úgyszólván semmit. Egyetlen cigány népmese, dal, vallási hiedelem vagy társadalmi szokás sem vezethető vissza az őshazára. Mindezeket hosszú vándorlásuk során kölcsönözték a szomszédos vagy velük együtt élő népektől. A kölcsönvett népszokásokból saját cigány kultúrát teremtettek, ami évszázadokon át egységben tartotta őket. Az idegen hatások színessé tették ősi örökségüket, az együvé tartozás tudata számukra meghatározó vonás, szívósan őrzik identitásukat.

A cigányság Európa utolsó vándornépe, amely egészen a huszadik századig osztály nélküli társadalomban élt. Alig ismeri a magántulajdont, így érzéke sincs a magántulajdon fogalmán alapuló erkölcsi normákhoz, ezért Európa nyugati országai már eleve elzárkóztak a cigány bevándorlóktól. A német birodalomból kitiltották őket, az Angliába tévedt cigányokat akasztófával fenyegették. A Kárpát-medencében viszont akadály nélkül megvethették lábukat. Mátyás király 1476-ban adómentességet adott a nagyszebeni fegyverkovács cigányoknak, akik a vár védőit fegyverekkel látták el. A cigány kovácsok 1500-ban Temesvárt ágyúkat öntöttek és a hiányzó hadi felszerelést biztosították. Kolozsvár városa pedig a cigány vajdától vásárolta a Házsongárdi temető kerítéséhez szükséges kellékeket.

A cigányság korántsem látja sorsát aggasztónak. Éppen ellenkezőleg: viszonylagos függetlenségük, szabadságuk tudatában hátrányos társadalmi helyzetük ellenére is derűlátók, amire egyik székelyföldi eset is utal. A cigányok számára szervezett előadáson az előadó orvos a szociális gondokat elemezte, és a gyermekáldás elleni védekezés lehetőségét említette. Az elhangzottak hallatán egy cigányasszony a felháborodottság hangján szólt: „Én szeretem az uramat és gyermekeimet. Irtsák ki a saját fajtájukat, a mi nagycsaládjainkat hagyják békén.” Kell ennél hitelesebb derűlátás, jövőbe vetett hit? Az anyaországot és az öreg kontinenst a lassú kihalás veszélye fenyegeti, míg a cigányság biológiai virágkorát éli. Életszínvonal ide vagy oda, a gyermekvállalás mindent felülír.

A balkáni országban a politikai hatalom vajmi keveset tesz a cigányság érdekében. Közömbösen nézi gazdasági, szociális elesettségét. Elképesztő, hogy egy kisebb ország lakosságát kitevő cigányságnak alig van politikai érdekképviselete, a közélet irányításában alig játszik szerepet. Ha Romániában a cigányság összefogna, jogait követelné, ha roma köztársaságot nem is, de kulturális autonómiát mindenképpen kiharcolhatna, de nem teszi, kisebbségben sem érzi létét veszélyeztetve. Évszázadokon át a kisebbségi sorsot zökkenőmentesen átvészelte.

Mi, kisebbségre kárhoztatott erdélyi magyarok a százéves trianoni trauma súlya alatt már-már roskadozunk, és a fennmaradás esélyeit latolgatjuk. Vajon nem intő példa a roma sors? Kisebbségben is fenn lehet maradni, a biológiai fegyver a fennmaradás biztosítéka.

„Ne féljetek, magyarok, veletek a cigányok” – skandálták Marosvásárhelyt 1990 fekete márciusán a cigányok, akik a békésen tüntető magyarok segítségére siettek. Az összecsapásban a segítség jól fogott, de a fennmaradáshoz ez nem elég. Jövőbe vetett hitre, életigenlésre, derűre van szükség. A költő kurjantását ismételni kell: „Húzd rá, cigány!”