Peguy különbséget tesz időszak és korszak között. Szerinte az időszak olyan idő, amelyben semmi említésre méltó nem történik, minden a hétköznapi, megszokott keretek között zajlik. A korszak viszont a kihívásokra adott válaszok ideje. A korszak a történelem fordulópontja, amikor az emberek felriadnak szendergésükből, ráébrednek: nem az alvók, hanem az ébren lévők építik az új világot. A Báthoriak korszakot, a katolikus újjáéledés korszakát teremtették meg a reformáció századában. A protestáns fejedelmek mindent megtettek az új hit terjesztéséért, és a katolikus Báthoriak is felvállalták egyházuk érdekeit.

A János Zsigmond temetésével egybekötött országgyűlés viharos fórummá változott. A fejedelmi végrendelet kijelölt végrehajtói teljesíteni akarták az elhunyt fejedelem meghagyását: Bekes Gáspár lépjen örökébe, ám a Porta Báthori István mellett döntött, amit az országgyűlés kénytelen volt elfogadni.

Az új fejedelem fényes pályát futott be, már gyermekkorában elkerült az atyai háztól, az esztergomi érsek, majd I. Ferdinánd udvarában apródként nevelkedett. Később beutazta Európát, majd a híres padovai egyetem hallgatója lett. Tanulmányai befejeztével Várad kapitányává választották. A tehetséges, dúsgazdag fejedelemre a lengyel nemesek is felfigyeltek, és a belviszályokat Báthori lengyel királlyá választásával akarták orvosolni. A Báthori megválasztását ellenzők rövidesen meggyőződtek, hogy az új király sikeres politikát folytat, néhány év alatt újjászervezte a hadsereget, és sikert sikerre halmozott. A jezsuita Possevino feljegyezte: sohasem látott katonákat olyan hősiesen harcolni, ahogyan a székelyek a lengyel hadseregben az oroszok ellen küzdöttek. De Báthori nemcsak a hadászatot fejlesztette, az ország gazdaságát is felvirágoztatta. A lengyelek csupán azt kifogásolták, hogy Erdély ügyeit továbbra is szívügyének tekintette, sok időt töltött a fejedelemség gondjainak megoldásával. Zokon vették, hogy a lengyel trónon következetesen magyarságát hangoztatta, amit elszólásaiban is érzékeltetett: „Isten nem a lengyelek, hanem a magyarok számára teremtett.”

Báthori Erdély külpolitikai ügyeinek intézése mellett a megtépázott katolikus egyház ügyét is felkarolta, a siralmas helyzetet orvosolni akarta. Abban az időben Székelyföldről és a török hódoltság területéről csak ritkán vetődött egy-egy pap Erdélybe. Kolozsvárt 1579-ben vasár- és ünnepnapokon egy asztalosmester olvasta fel az evangéliumot a megfogyatkozott közösségnek. János Zsigmond fejedelemsége alatt az erdélyi kereszténység színt váltott, a katolikus egyház háttérbe szorult. A szolgálatban lévő papság igen alacsony szintet képviselt, ha színvonalról egyáltalán beszélni lehet. Papnevelő intézet híján az oltár szolgái egymástól tanultak, ezért nem vehették fel a versenyt a többi felekezet felkészült lelkészeivel. Hogy sokan ősi hitükben mégis kitartottak, az hűségüknek, állhatatosságuknak volt köszönhető.

Báthori fejedelemmé választásakor esküt tett, hogy a katolikus vallást nem fogja erőszakosan terjeszteni, a jezsuiták Erdélybe való telepítését nem tekintette a többi felekezet elleni támadásnak – a merész lépésre a kényszer vitte rá, hogy a történelmi egyház Erdélyben fennmaradjon.

Báthori István a krakkói székesegyházban reneszánsz stílusú szarkofágban, a lengyel nemzet nagyjai között alussza örök álmát. A síremlék fölött szárnyaló sas, alatta a Báthori család címerében sárkányfogak láthatók, a háború és béke szimbólumai: oroszlán, galamb és kígyó ékeskednek. Az oroszlán a bátorság, a galamb a szelídség, a kígyó az okosság jelképe. Bátorság, szelídség, okosság Erdély nagy fiának elévülhetetlen erényei. A magyar Báthori István a lengyel szabadságért, a lengyel Bem tábornok a magyar szabadságért küzdött. A kölcsönös hazaszeretet megpecsételte a magyar–lengyel barátságot.

A lengyel pápa tudta, hogy ki volt Báthori István, hiszen krakkói székesegyházában nyugszik a nagy halott. Romániai látogatása alkalmával, ha a diplomácia lehetővé tette volna, talán Szilágysomlyóra, az erdélyi fejedelem szülővárosába is elzarándokolt volna. De mert ezt nem tehette, mást tett Erdélyért: az ősi gyulafehérvári püspökséget érseki rangra emelte. Ami hosszú évszázadok óta álom volt, az a nagy pápa jóvoltából valóra vált, az ősi püspökség a hierarchia magaslatára emelkedett.

Az erdélyi magyar zarándok Báthori sírjától alig tud megválni. Megigézi a látvány: a misztikus félhomály, a szimbólumok, a friss virágok, a magyar feliratú koszorúk, nemzeti zászlók. Van miről elmélkedni, a közös magyar–lengyel tragédiákon elmélázni, a költővel feltenni a kérdést: „Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?”