Az illem gyakran billen

Audio file

Giuseppe Roncalli nunciusról, a későbbi Szent XXIII. János pápáról jegyezték fel, hogy egy alkalommal Párizsban diplomáciai fogadáson vett részt. A protokollasztalnál a nunciussal szemben egy dekoltált ruhájú hölgy foglalt helyet, aki szerfölött örült, hogy egyházi méltósággal társaloghat. A díszvacsora végén gyümölcsöt szolgáltak fel. A nuncius almát vett ki a gazdagon megrakott tálból, és a hölgy tányérjába tette. A közelben ülők a nunciusra és a hölgyre szegezték tekintetüket, cinikus mosoly kíséretében. A hölgy zavarában magyarázatot kért a megtisztelő gesztusra. A nuncius mosolyogva válaszolta: Hölgyem, az édenkertben Éva akkor vette észre mezítelenségét, amikor megízlelte az almát.

Letűnt időkben a ruházkodásnak írott, íratlan szabályai voltak. Aki vétett ellenük, azt kinézték a közösségből. Ma más szelek fújnak, az öltözködésnek alig vannak szabályai. Férfiak nyilvános helyeken, fórumokon nyegle öltözetben, nyakkendő nélkül, kigombolt ingben jelennek meg, lányok kirívó ruhában, rövid nadrágban templomokat látogatnak. A temető sem kivétel. Egy-egy városi temetés gyászközönsége éppen olyan tarka, mint az utca népe. Még jó, hogy a halottat ünneplőbe öltöztetik, így nem kell szégyenkeznie a túlvilági menyegzőn.

Korai kultúrákban az emberek öltözetük változtatásával maguk is változni akartak. Aki felöltötte az oroszlán, a leopárd, a farkas bőrét, az az állat erejét vélte magában felfedezni. Manapság az egyenruha tölt be hasonló szerepet. A törvény nevében beszélő, intézkedő rendőr, bíró, hivatalnok mögött az államhatalom áll. Az egyenruha az egyént háttérbe szorítja, és az intézmény tekintélyét sugallja. Az egyenruha a folyton változó divat ellentéte. Változatlansága maradandó értékekre emlékeztet, arra, hogy a változó világ csak akkor állhat fenn, ha időtálló támpontjai vannak.

A Biblia szerint Ádám és Éva ruhátlansága a bűntelen, eredeti állapot jele (Ter 2,25). Majd a kiűzetéskor Isten bőrből készít ruhát az első emberpárnak, mivel a bűntelenség elvesztésével megjelent a szégyenérzet (Ter 3,21), ami manapság prüdériának számít. Szent Ferenc az apai örökségről való lemondását, a régi életével való teljes szakítását ruhái átadásával fejezte ki.

A reneszánsz az ókori görög testkultuszt elevenítette fel. Az eszményi férfiasság mitológiai képviselőjének Adoniszt tekintette. A női szépséget Aphrodité istennőben látta. A szépségversenyek szereplői az istennő rajongói. Donatello két Dávid-szobrot is alkotott, egyiket pályafutása kezdetén, másikat annak végén. Az előbbi szobron Dávid tógában látható, utóbbin meztelenül. Annak idején a meztelen Dávid-szobor nagy vihart kavart, hiszen ez volt az első akt a reneszánsz történetében.

A reneszánsz kort messze túlhaladva napjainkban a testkultusz révén a szerelem, az érzéki örömök korlátlan lehetőségét hirdetik, kínálják. A jelszó ismert: „Carpe diem!”, szakítsd le minden nap virágát! A nő az ideális bálvány – mondják. Isten a nőt elvégre azért teremtette szépnek, hogy a férfi csodálja, rajongjon érte, gyönyörűségét találja benne.

Napjainkban a Nyugat-Európába történő tömeges bevándorlás a ruházkodásban is érezteti hatását. A reklámokon látható félmeztelen, mosolygó nők között megjelentek a fátylat, kendőt, burkát viselő, bájukat eltakaró arab nők. Az újságírók, riporterek meglehetősen járatlanok az arab kultúrában, nem érzékelik, hogy az iszlám nemcsak vallás, hanem életforma is, az élet mindennapi területén valamelyes irányt mutat. Az öltözködés ennek egyik látványos eleme. Egyik riporter beszélgetést kezdeményezett egy arab nővel, és ezt az esetlen kérdést fel neki: Nincs melege ebben a sötét ruhában? – Nincs – hangzott a válasz –, hozzá kell szokni, a pokolban majd melegebb lesz – aztán sarkon fordult.

A nyugati liberális propaganda a fátyol, a kendő, a burka nyilvános viselését felháborítónak tartja, a női szabadság korlátozását látja benne. Mindent elkövet, hogy az arab női világot kiszabadítsa az ósdi hagyományok kötelékeiből. Némi hatást már el is ért. A konzervatív arab országok légterét elhagyva az arab „légi kisasszonyok” majdhogynem sztriptíz-show-ra emlékeztető vetkőzésbe kezdenek. Átvedlenek, hogy Nyugaton szalonképesek legyenek. Marad a kérdés: sikerül-e a szabados nyugati világnak a szabadság égisze alatt az arab és a harmadik világ erkölcsi normáit felszámolni, vagy az a kísértésnek dacosan ellenáll? Öltözetével is tudtul adja: Csak eddig, ne tovább!