A koldusok a templomajtóknál alamizsnára várnak. A társadalom elesettjei és a betegek a múltban még inkább a templomban találták meg az egyetlen menedéket. A templomok közelében jöttek létre a kórházak, árvaházak, amelyeket Isten szállóinak neveztek. Később, az orvostudomány fejlődésével, a polgári társadalom vette át a szociális szolgálatot.

A későközépkori kórház melletti patika a mai vegyeskereskedéshez hasonlított. II. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek híres patikája volt, amelyben „csodaszereket” lehetett vásárolni. Az orvosi jegyzék huszonkilenc állati, harminchat ásványi, huszonhét növényi eredetű gyógyszert sorol fel. A „laboratóriumi felszereléshez” 22 eszköz tartozott: lombikok, csövek, rézserpenyők, csészék, mozsarak. Abban az időben a leginkább elfogadott orvosi kézikönyv Paracelsus receptúrája volt, amit a fejedelem és tanácsosai a Biblia után legtöbbet lapoztak.

Mária Terézia minden vármegye területén legalább egy patika felállításáról rendelkezett, amelyben a képzett jezsuiták eredményesen tevékenykedtek. Az akkori gyógyászatban igen fontos szerepe volt a gyógynövényeknek. A természetgyógyászat ma is meglepő eredményeket mutat fel. A gyógyászat védőszentjei Szent Kozma és Damján, Kozma orvosként, Damján patikusként szerepel a régi festett, faragott emlékeken. Képük a magyar Szent Koronán is látható.

Napjainkban a gyógyszerkutatás külön tudományággá nőtte ki magát. Egy statisztika szerint Németországban percenként egy új gyógyászati képlet lát napvilágot, hárompercenként fedeznek fel egy-egy vegyi törvényszerűséget, ötpercenként születik olyan ötlet, ami a kutatásban hasznosítható lehet. Csaknem tizenkétezer szakember dolgozik az ország gyógyszerészeti laboratóriumaiban. Az új orvosságok mellett a régebbi gyógyszerek tökéletesítése is folyamatban van. Elképesztő statisztika, csak egyetlen ország vonatkozásában. Megkövetve az éjt nappá tevő kutatókat, kérdezhetjük: Miért kellett közel egy évet várni, hogy a gyilkos koronavírusra ellenszert találjanak? A vírusnak nem volt szüksége ilyen hosszú időre, hogy újabb támadásba lendüljön. Mi több, a gyilkos kórokozó „észlelte” az ellene indított hadjáratot, ezért újabb, árnyaltabb, veszélyesebb formában jelentkezik, a kutatók rémületére. Ha a vírusváltozatok gomba módra szaporodnak, a középkori emberek hitével kell fohászkodnunk: A koronavírus csapásától ments meg, Uram, minket!

Az ember, minden más élőlénnyel szemben, tudja, hogy halandó, élete véges, ez befolyásolja életérzését. Nem egy előre meghatározott számú évet tudhat maga előtt, amellyel biztosan számolhat. Élete minden napját megkérdőjelezheti. A robotember beállítható, programozható, a programozó léte viszont bizonytalan, kiszámíthatatlan. A halál egy fiatalembernek is éppen olyan közeli lehet, mint az idősnek. Az egészség a legnagyobb, de egyben a leginkább veszélyeztetett érték. A jó közérzet egyetlen pillanat alatt megrendülhet. Sokan egészségesnek érzik magukat, noha gyógyíthatatlan kórt hordanak magukban. Nem szívesen megyünk kórházba, sem látogatóként, sem betegként.

Minduntalan új betegségek ütik fel fejüket. A gyógyszerdobozok feliratai mindennapi „olvasmányaink” közé tartoznak, betűzzük a rejtélyes szavakat, orvosi könyveket lapozunk, hogy tisztában legyünk a korszerű, hatékony védekezéssel. Ki nem szed ma gyógyszert, ki nem érdeklődik a hatékonyabb gyógymódok, terápiák után? Olykor attól tartunk, hogy a sok gyógyszer károsítja egészségünket, máskor az orvosságok rabjaivá válunk, drogozzuk magunkat. Nehéz határvonalat húzni a még hasznos és a már káros gyógyszeradagolás között.

Mindent az élet szolgálatába szeretnénk állítani, menteni a menthetőt. Görcsösen ragaszkodunk ahhoz az élethez, amellyel gyakran elégedetlenek vagyunk. Szeretnénk a kutatók fülébe súgni: találják fel már végre azt a gyógyszert, ami hosszú, fájdalommentes életet biztosít számunkra. Az egészséges embernek sok kívánsága van, a betegnek csak egy. Sehogy sem akarunk belenyugodni a betegségbe és az elmúlásba. Tiltakozunk, de hiába. Az elmúlásra emlékeztet a folyó, mely a tengerbe ömlik, a születésnap, amely újabb évet harap ki életünkből, a pályaudvar, mely végállomást jelez, és kiszállásra kötelez.

A bölcs erdélyi fejedelem az orvosi szakkönyvek közé a Bibliát is elhelyezte, benne a lélek gyógyszerét vélte felfedezni. Vajon neki volt-e igaza, vagy nekünk, akik a földi „örökkévalóságot” receptre akarjuk kiváltani? Valójában a Biblia is receptgyűjtemény, ami abban különbözik az orvosi előírásoktól, hogy az örök élet gyógyszerét kínálja. A koporsóban még annak a szeme is az ég felé irányul, aki életében csak a földet nézte.