Remetelakra nem kell zár

Audio file

Acsády Ignác Fridényi bankja című regényében egy pénzügyi vállalkozás sikerét és bukását örökítette meg. A pénz játszik szerepet másik két művében is. Főként a pénz útjának vizsgálatával foglalkoznak történelmi munkái is. Amióta a föníciaiak a pénzt feltalálták, azóta szinte minden körülötte forog. E rövid írásban essék hát szó a pénzről, a mindennapi élet nélkülözhetetlen eszközéről.

Arisztotelésztől Marxon át Ferenc pápáig a világ gondolkodói számtalanszor feltették/felteszik a kérdést: erkölcsileg indokolt-e a pénz felhalmozása, birtoklása? Objektív ítéletet aligha lehet mondani, a vélemények megoszlanak. A bankár véleménye szöges ellentétben áll a pápa életvitelével, szegények iránti szolidaritásával. Az viszont bizonyos: ha a pénzszerzés számtalan esetben kifogásolható is, de a gazdasági előmenetel szempontjából nélkülözhetetlen.

Az emberek többségének a pénzkeresés a hétköznapok kényszerűségét jelenti, a dúsgazdagnak viszont szenvedélyes szórakozás. Számára a pénz olyan, mint szomjas embernek a tengervíz, minél többet iszik, annál szomjasabb. Molière Fösvény című művében a dúsgazdag Harpagon fogához ver minden garast, magától, házastársától, gyermekeitől mindent megvon, kincsesládája tölti ki életét. Rajta talán csak a skót tesz túl, aki abban a tudatban vásárol ajakrúzst kedvesének, hogy azt részleteiben visszakapja. Tudatosan vagy öntudatlanul az érzelmi kifosztottság érzése is motiválhatja a garasoskodót és a tékozlót. A fösvény filozófiája: miért adnék, hiszen én sem kaptam soha semmit, mindent kemény munkával szereztem. A pazarló bőkezűség hátterében viszont a mások megkárosítása miatti bűntudat is szerepelhet, ha az illető netán lelkiismeretére hallgat.

Sokak számára a pénz valóságos kultikus tárgy: a templomot nagy ívben elkerülik, de a pénz templomába, a bankok oszlopos csarnokaiba örömmel betérnek. A takarékbetétkönyv, a folyószámla önérzetet, biztonságot jelent. A pénz mágikus varázsáról meggyőződhetünk, ha megfigyeljük, mi mindent áldoznak az emberek a Mammonnak: a feltaláló eladja szabadalmát, a vállalkozó cégét, a professzor belép a nagyvállalat pénzügyi tanácsába, a regényíró feladja erkölcsi tartását a nagyobb közönségsiker érdekében. Ki képes a kísértésnek ellenállni, ha egy kis csalafintasággal milliókat nyerhet? A pénztelen ember azzal vigasztalhatja magát: annyi pénzem mindig lesz, hogy valamire ráfizessek. Kétezer évvel ezelőtt harminc ezüst volt az összeg, amiért a tanítvány eladta lelkét, elárulta mesterét.

Pénzért gyártják a fegyvereket, pénzért robbantanak ki háborúkat, pénzért csempészik át a kábítószert a határon. Pénzért húzták meg a nagy magyar haza határait, megcsonkítva ősi örökségünket. Mivel az ember azt hiszi, hogy pénzével még több pénz birtokába juthat, ezért vált a pénz a legnagyobb földi hatalommá. A pénz a kufárkereskedelem éltető eleme, melynek jelmondata: vedd olcsón, add drágán! A harmadik világ altalajkincseinek jelentős része a nemzetközi nagytőkét gyarapítja.

A pénz önmagában szinte semmi, mégis minden lehetőséget magában hordoz, ezerféle célra lehet használni. A milliomos újabb és újabb lehetőségeken töri fejét annak tudatában, hogy ő uralja a világot. Tegyük hozzá: a milliomos New Yorkban nem ugyanaz, mint Budapesten. A dollár- és forintmilliomosok még köszönőviszonyban sincsenek egymással

A pénz varázsához az is hozzátartozik, hogy személytelen, származását nem árulja el. Ha valaki könyvet ír, földet, ingatlant vásárol, annak nyoma van, arról bárki tudomást szerezhet, de ha valakinek tele a zsebe, senki nem tudhatja, az illető miképpen tollasodott meg. Arca verejtékével, találékonyságával, örökölt, szerencsejátékon nyert, alkalmazottait kizsákmányolta, netán betört valahová? A pénz képes a háttérben elrejtőzni. „A pénznek nincs szaga”, a törvény embereinek, a nyomozószerveknek ezért nehéz a dolguk. Hiába viszik magukkal a szaglásra betanított kutyákat, azok nem vezetnek nyomra.

A félelmetes mennyiségű tőke a háttérben rejtőzködik, amit a nemzetközi pénzpiac krőzusai szabadon, társadalmi ellenőrzés nélkül, a nagyobb tőke gyarapítására fordítanak. „Istenben bízunk” – olvasható az amerikai dolláron. A templombejárathoz illő felirat mit keres a bankjegyen? – kérdezhetjük. Az Egyesült Államok alapító honatyái többnyire szabadkőművesek voltak, még hittek a Hegel filozófiájában szereplő, valamiféle felsőbb lényben, a világszellemben. Azóta a pénz világából a szellem végképp kikopott. A tőzsdék korifeusai csakis a pénz istenében hisznek. Lám, a hitetlenek sem képesek „hit” nélkül meglenni!