„Ember, küzdj és bízva bízzál!” (Madách Imre)

Audio file

Az élet küzdelem, ugyanaz, mint ami a sakktáblán zajlik. A sakk meghódította a világot, kultúránk, mindennapi életünk, kikapcsolódásunk része lett. Egy pimasz megjegyzés szerint a sakk a csendes őrültek sportja, akik nem másnak, csak önmaguknak ártanak. A történelem folyamán nem találtak fel még játékot, amelyben a szellemi párbaj ilyen magas szintre emelkedett volna. A kártya szerencsejáték, a sakk a szellem játéka. Lenyűgöző minden szinten. A kezdő játékos nem emelkedik ugyan a mester szintjére, mégis nyomon követi, csodálja az újabb, számára merész lépéseket. A sakk néhány szabálya a kombinációk beláthatatlan lehetőségeit kínálja a partnerek számára. Azt a benyomást kelti, mintha a sakkozó a végtelennel kacérkodna. A rendkívül gyors számítógépeken futtatott, bonyolult sakkprogramok az élvonalbeli sakkozókon kívül mindenkit könnyűszerrel legyőznek, sok esetben még a mestereket is. A szokványos személyi számítógépekbe betáplált sakkprogramok legjobbjai komoly fejtörést okoznak a gyakorlott sakkozóknak is. A sakkprogramok kiszámítják a sakkfigurák lehetséges elhelyezéseinek viszonylagos előnyeit. A legjobb számítógépek egy másodperc alatt elképesztően sok lehetőséget vesznek számításba. Ám a számtalan, nyilvánvalóan rossz lépés mérlegelésének képessége kevésbé fontos a gépi agy számára, az a sakkzseni kiváltsága. Ő választja ki azt az egy-két változatot, ami a játszma kimenetelét eldönti.

Aránylag könnyű a sakk szabályait elsajátítani, nem nehezebb, mint az egyéb táblajátékok esetében. Ami viszont igazán nehéz: jól játszani. Bármennyire jó játékos valaki, még mindig tanulhat valami újat – egy ismeretlen megnyitás vagy meglepő változat könnyen zavarba hozhatja a partnert. A sakk a meglepetés, a nem várt fordulatok művészete. Háborús összecsapásokra emlékeztet, ugyanakkor a szellemi küzdelem civilizált színtere marad. Az életre ismerünk benne, a mindennapokban zajló versengésre, sikerre, vereségre. A sakk szimbolikusan magában foglalja a tér valamennyi dimenzióját: a küzdőteret megjelenítő táblát, rajta a mezőkben felsorakozó tiszteket, bakákat. Szinte még a harci kürtszó harsány hangját is hallani, valahányszor a verseny kezdőjátékosa a sakkóra gombját megnyomja.

A sakk nehéz észtorna, de szép, szépsége a nehézségében rejlik. Gondolati mélység, fantázia, támadás, védekezés, taktikai készség – mind-mind megtalálható benne. A sportszerűséget a szellem szigora, élessége uralja, de a vetélytárs reménykedő derűje feloldja a feszültséget. A küzdelem kegyetlen, mindkét fél démoni elszántsággal az ellenfél megsemmisítésére tör. Nem véletlen, hogy a hadvezérek között számos sakkozó volt.

A sakkban mindenre figyelni kell. Aki stratégiában gondolkodik, az könnyen alulmarad taktikában, légvárat épít. Aki viszont taktikázik, és nem figyel a fenyegető veszélyre, azt könnyen bekerítik. Köztudottan egyik mestert taktikusnak, a másikat pozíciójátékosnak nevezik, de ez csak azt fejezi ki, hogy mindkettőnek ismert az erős, illetve gyenge oldala. A „vagy-vagy” helyett az „is-is” a mérvadó. A kombinációkhoz helyzetértékelésre, fantáziára, pontosságra van szükség.

A sakk szenzációja az, hogy mindig új, sohasem unalmas. Viszont joggal kérdezhetjük: a sakk nagyjai nem gondoltak-e már végig minden lehetőséget? Persze hogy nem, hisz nincs két igazán komoly játszma, ami azonos lenne, noha számtalan lépéssorozatot hagytak ránk az elődök. Ezer és ezer játszmát elemeztek már, mégis újabb és újabb lehetőségeket, csapdákat varázsol a fantázia a táblára.

A jó sakkozó számol és számít: számol a valós lehetőségekkel, és számít a győzelemre. Bízik abban, hogy gyalogosa mielőbb célba ér, vezér lesz belőle, amint azt a nagy „sakkozó”, Napóleon is mondta: „minden közkatona tarsolyában hordja a marsallbotot”. Az életben ritkán, a sakkban gyakran a legkisebb a legnagyobbá emelkedik.

Az élet sakkjátszmára emlékeztet. Tervünk megvalósulása attól függ, hogy a sakkban az ellenfelünk, az életben a sors mit tartogat számunkra. Ha valaki leáll, nem lép, az végképp veszít, feladta a küzdelmet.

Van-e nagyobb öröm, mint megnyerni a partit, és van-e sportszerűbb, mint elismerni az ellenfél győzelmét? Én rosszat léptem, a partner nem, én csak sakkot adtam, de ő bemattolt. Az életben is így van: egyik győz, a másik veszít. A küzdelmet a sakktáblán újra lehet kezdeni, az életben gyakran nem!