Hollósy Kornélia operaénekesnő az opera világára irányítja figyelmünket, és Kodály Zoltán Székely fonó című operájára emlékeztet. Ez a zenei mű nem hagyományos értelemben vett opera, mégis már az ősbemutatóján sikert aratott, és mindmáig a magyar színpadi zene klasszikus alkotásának számít. A Székely fonóban központi szerepet játszik a népdal, amely Kodály szerint a magyar néplélek művészi megnyilatkozása, ezért a zene templomában, az operában mindenképpen helyet kell neki biztosítani.

Kodály a paraszti kultúrát a művészet forrásának tekintette. Számos írásában, előadásában kifejtette, hogy modern nemzeti kultúránkat, az irodalmat, a zenét, a művészetet eltéphetetlen, közvetlen és közvetett kapcsolatok szövedéke fűzi a népi kultúra örökségéhez. Egyik írásában így fogalmaz: „Kultúránk hasonló egy remekbe tervezett, de félbemaradt szőnyeghez. A történelem viharai bele-beletéptek, szálai elszakadva lengenek a szélben. Aki megsejti a terv nagyszerűségét, nem állhatja meg, hogy ne próbálja folytatni, ahol abbamaradt.”

A kultúra a nemzet összetartó ereje. Egy állítólag Jézustól származó mondást csak a Korán őrzött meg: „Életünk út, nem arra való, hogy házat építsünk rá.” A kultúra viszont híd, amely átsegít a szakadékokon. A jelen gyors átalakulása háttérbe szorította a hagyományos értékeket, amelyek szellemiségét a hivatásos szakembereknek át kell menteniük.

A Székely fonó arra emlékeztet, hogy a falvakban szokás volt összegyűlni, és fonás közben énekléssel szórakozni. A bibliai Példabeszédek könyvének szerzője felteszi a kérdést: „Derék asszonyt ki talál? Értéke a gyöngyét messze meghaladja (...) Előteremti a gyapjút és a kendert és mindent beszerez ügyes kézzel. (...) Kinyújtja karját a guzsaly után és kezével megfogja az orsót (...) egész háza népét ellátja kettős ruhával (...) ingeket is készít és eladja őket. (...) Magasztaljátok keze munkájáért, a városkapuknál dicsérjék tetteit.” (Vö. Péld 31,10–31)

Hogy mi történt az egykori fonókban, az ma már magyarázatra szorul. A fonás a kender, len, gyapjú rostos, szálas anyagának fonallá sodrását jelentette. A fonás eszköze a kézzel pörgetett orsó vagy a lábbal hajtott rokka. A fonásra szánt rostcsomót laza göngyöleggé formálva a guzsalyra vagy a rokka pálcájára felkötötték, hogy munka közben a kéz számára elérhető legyen. A fonás három mozzanatból állt: szálhúzásból, alapsodrásból és a fonal teljes besodrásából. A kész fonalat az orsó szárára tekerték, majd a szövés következett. A fonáshoz kapcsolódó hiedelmek színesek. Egyik ilyen szerint szombaton tilos volt fonni, mert ez a nap Szűz Mária napja, és aki a tilalmat megszegte, az Mária haját cibálta.

A Székely fonó forgatókönyvét Kodály állította össze. A történet főszereplője az özvegy háziasszony, akinek kérőjét a rendőrök keresik, ezért menekülnie kell. A választottja miatt bánkódó asszonyt a lánya vigasztalja, aki házukba, fonóba hívja a falubeli lányokat. A lányok énekelnek, az asszony maga is dalra vált, de csak akkor nyugszik meg, amikor megtudja, hogy kérője megmenekült. A lányok tovább énekelnek, eljátsszák a Görög Ilona balladáját, majd egy párosítót, amelyben összeadják a háziasszony lányát szerelmével. Időközben egy mesefigura, a Nagyorrú Bolha jelenik meg, akivel a lányok nem akarnak szóba állni. A háziasszony a fiatalok okulására elénekli a rossz feleség balladáját, amit a lányok tánccal kísérnek. Hirtelen a kérő hangja hallatszik, akit rendőrök kísérnek. Kiderül, hogy a kérő ártatlan, a Nagyorrú Bolha a bűnös. Ennek ellenére a rendőrök mindkettőt elviszik, a háziasszony pedig magára marad. A fiatalok visszatérnek, és a jelenlevők örömére az időközben megszabadult kérőt összeadják a háziasszonnyal.

A Székely fonóban nem a cselekmény fontos, a népdalokat előadó énekesek játsszák a főszerepet. Kodály ebben a művében a Székelyföldön gyűjtött népdalok gyöngyszemeit akarta az operaház közönsége elé tárni. A rossz feleség balladája mutatja, hogy milyen gazdag a zeneszerző technikájának tárháza.

Kodályt élete utolsó szakaszában általános tisztelet övezte, kevés tudós részesül hasonló elismerésben. Zenei műveltségünk tekintetében biztos kézzel kereste meg és fogta össze a „remekbe tervezett szőnyeg” szálait, és olyan eredménnyel végezte a köztük lévő hézagok kitöltését, hogy munkája nyomán valóban megnyíltak a magyar zenekultúra történelmi távlatai. A Székely fonó népdalaiban az operaház a Székelyföld zenekultúráját visszhangozza.