Egy mérnök írja: „A gépekről többet tudok, mint az emberekről, a szerszámokat több ideig tartom a kezemben, mint a gyermekemet, a műszak embereivel több időt töltök, mint a feleségemmel...”

A gépek felgyorsították a munka ütemét, ami azzal a veszéllyel jár, hogy az ember lassan átveszi a gépek ütemét. Az újkor, az ipari forradalom megváltoztatta a munkáról, szabadidőről vallott felfogást. A kenyérkereső munka elsősorban eszköz, az élet anyagi megalapozásának feltétele. Amennyire igaz, hogy az ember munkára született, annyira igaz az is, hogy a munka van az emberért, és nem az ember a munkáért, más szóval: azért élünk, hogy dolgozzunk. A munka teszi az embert emberré, kibontakoztatja belső képességeit, alkalmassá teszi környezete átalakítására. Munka nélkül nincs értékes ember. Miközben az ember az anyagot formálja, saját lelke is formálódik. A munkának kettős arculata van. Mivel pénzt, élvezetet és hatalmat ígér, egyeseket önzésre csábít, a munka rabjait pedig lázadásra készteti. Miután Jézus kimondta a visszavonhatatlan igét: „ez az én testem, ez az én vérem”, a világ sajátságos isteni szférába jutott. Az emberi munka a világ Istenhez való visszavezetésének előkészítése, elővételezése a végső állapotnak, amelyről a Biblia azt írja: „Akkor majd Isten lesz minden a mindenben.” Krisztus által jut el az univerzum a végső beteljesedés korszakába.

A kereszténység szerzője nem ábrándozó, az életet megvető, a társadalomból kivonuló aszkéta volt. Életének nagyobb részét a szürke hétköznapokban, kemény munkában töltötte. Sorsközösséget vállalt a dolgozó emberekkel. A munkásember nem sokat beszél, nem a szája, hanem a keze jár. József kenyérkereső ember volt, munkájával tartotta el családját. Názáretben együtt dolgozott nevelőapa és fiú, mindketten vállalták a hétköznapok erőfeszítéseit. A férfinek nem a hímes szavak, hanem a megoldandó feladat az életeleme – írja Pázmány.

József mesterségre tanította fiát, jellemének férfivonásait alakította. Jézus életének legszebb éveit a műhely szűk falai között töltötte, férfias izmainak energiáját ölte bele a kenyérkereső munkába, és ezzel megszentelte azt. Jézus komolyan vette a munkát, az nem egyfajta dilettáns időtöltés, kedvtelésből végzett tevékenység volt számára. Jó lenne látni azt a gerendát, amelyet Jézus faragott ki az épülő názáreti házban. Bizonyos, hogy Jézus kezéből nem került ki selejt, ami korántsem jelentette azt, hogy a megrendelők mindig elégedettek voltak a munkájával. Jézus alázatába az is belefért, hogy lelkiismeretesen végzett munkáját alábecsülték.

A bibliai időkben a kétkezi munkát tisztelték. A tudós rabbik tanulmányaik mellett a kézműves szakmát is elsajátították. A nagy Hillel favágó, a híres Jehuda pék, Pál apostol sátorkészítő volt. Meglepődnénk, ha manapság pappá, püspökké csak akkor szentelnének valakit, ha kézműves szakmájának bizonylatát felmutatná. Franciaországban a munkáspapok ezt tették. Hogy közelebb kerüljenek az egyháztól elidegenedett tömegekhez, a munka mezején evangélizáltak.

A munka természettörvény, de egyben isteni parancs is, mely a teremtés hajnalán hangzott el az édenkertben. Az ősszülőknek mondott isteni átok a munkára is vonatkozott: „Arcod verejtékével keresed a kenyered mindaddig, amíg vissza nem térsz a porba.” Azóta az egyéni és közösségi, a fizikai és szellemi munka egyaránt teher, a fájdalom jegyeit viseli magán. Nemcsak a bűnbe esett ember, de a munka is megváltásra szorult, ezért látjuk az ég és föld Urát a názáreti műhelyben fáradozni. Halála előtt áldozatos, munkás életével megváltotta a munkát az isteni átoktól.

Jézus kijelentette: „Atyám mindig munkálkodik, és én is munkálkodom.” A názáreti munkásévek alatt a folyton tevékenykedő mennyei Atyát látta maga előtt, aki a legnagyobb művet, a világot létre hívta. Ez arra készteti Őt, hogy a világ megváltásában részt vegyen. Jézus példája szerint az embernek vállalnia kell a munkát, a munka révén kell megvalósítania önmagát. Názáret értelmet ad mindennapi tevékenységünknek. Ha Mária napjait a mindennapi teendők merítették ki: mosogatott, mosott, főzött, ha József a megrendelt munkák kidolgozásán fáradozott, ha Jézus a kifaragott gerendát illesztette a felépülő házba, akkor van-e olyan munka, ami ne bírna Isten előtt értékkel?

Názáret példájából értjük meg a szent család életét. Názáret az evangélium iskolája, amelyben az imádság és a munka beépül a megváltás művébe.