Az erőszak legkegyetlenebb formája az emberi élet kioltása. A „Ne ölj!” tilalom nem véletlenül került be a tízparancsolatba. A létért való küzdelemben az ember már kezdetben testvére életére tört, amint azt Kain és Ábel történetében is olvassuk. Kiss János, a nap szülötte is erőszakos halál áldozata lett, nemzetmentő, bátor tevékenységéért a nyilasok meggyilkolták.

A fasiszta és kommunista terror módszere azonos volt. A német nemzetiszocialisták más nemzetek ellen hadakoztak, a marxista ideológia a nemzetközi osztályharcot dicsőítette. Mindkét eszmerendszer erőszakra épült.

Sánta Ferenc regénye alapján készült Az ötödik pecsét című film, amely lélektani érzékkel világítja meg a nyilas korszak börtöneit. Maga a Sátán elevenedik meg a foglyok kínzását bemutató filmművész játékában, aki elegáns egyetemi tanárként lép színre, valami filozófiai problémát fejteget, és csak úgy mellesleg látogat el a nyilasok kínzókamrájához. Kimért nyugalommal követi az eseményeket, sötét szemüvegén át a messzeségbe bámul, miközben hallja a megkínzottak jajveszékelését, hörgését. Beidegzett mozdulatokkal ütögeti cigarettáját a tárcához, miközben tanácsokat osztogat az újabb kínzásra készülő szolgálatosoknak. Szemrebbenés nélkül közli átgondolt, kidolgozott elméletét. Nem szadista bérenc ő, mint a kínvallatást végzők, hanem ideológus, szellemi vezér, aki az érzelmeken felüli szférában mozog otthonosan. Túlságosan egyszerű, fantázia nélküli dolog egyik percről a másikra végezni az áldozatokkal – mondja, majd hozzáteszi: nekünk erkölcsi hullákra, élőhalottakra van szükségünk, akik emberségük utolsó morzsáit is feleszik, és örökre megtanulják a leckét, nyilván már nem itt, hanem a túlvilágon. Demonstrálnunk kell, hogy az új világ véráldozatot követel.

Kiss János is az áldozatok közé került. Ha egy besúgás miatt kínvallatásra ítélt átlagemberrel is kegyetlenül bántak, akkor vajon milyen „bánásmódban” részesült az antifasiszta ellenállás egyik vezére? A fogoly leélt 61 éve röpke pillanatnak tűnhetett a Margit körúti kínzókamra két hetéhez képest.

A távollévők mindebből semmit sem tudtak, csak sejtették a foglyok pokoli helyzetét. A „Jövünk, győzünk, leszámolunk” nyilas falragaszok és a családi, rokoni összejöveteleken egy-egy nyilaspárti fanatikussal folytatott vita alapján legfentebb csak sejteni lehetett, mi zajlik a kulisszák mögött. És milyen tanulságot vont le mindebből a soron következő kommunista hatalom? Hogy az elvtársias együttlét sokat emlegetett „meleg”, „baráti” légköre mögött, a háttérben mi zajlott, azt csak azok tudták, akik megjárták a kommunista börtönöket. Hosszú éveket töltöttek a Duna-csatorna sártengerében, a jilavai, szamosújvári, máramarosszigeti börtönök fűtetlen, áporodott légkörű celláiban.

Horthy a náci németek nyomására Szálasi Ferencet az ütközőzónának nyilvánított Magyarország miniszterelnökévé nevezte ki, aki fellépését ezzel a bejelentéssel kezdte: „Minden züllöttség Párizsból, minden kétszínűség Londonból, minden blöff Washingtonból származik.” A nyugatiak kárhoztatásából csak éppen azt „felejtette ki”, hogy mi származik Berlinből, az akkori náci központból. A Hitlerrel való találkozás – mint feljegyzésében olvasható – maradandó nyomot hagyott politikai karrierjén. A Führer rendkívüli hatalommal ruházta fel, a Szent Koronára letette az esküt, és első intézkedésével megváltoztatta az ország címerét. Elrendelte, hogy a címerpajzs és a korona között a nyilaskereszt tűnjön fel, az új állampecséten pedig a „Magyarország Nemzetvezetője” felírás szerepeljen.

A nyilasok 1944. október 15-én mozgósították erőiket, felfegyverzett osztagaik már az esti órákra minden stratégiai pontot megszálltak a fővárosban. A vezér bejelentette a háború Németország oldalán való folytatását. Időközben a bombázások ezrek életét oltották ki. Az országnak nem volt egyetlen olyan jelentősebb pályaudvara, vasúti csomópontja sem, amelyet ne ért volna légitámadás. Budapest német–orosz ütközőzónává vált.

A nemzet „hőse” elmenekült az országból, de az amerikaiak kiszolgáltatták az új magyar kormánynak, amely halálra ítélte és kivégezte. A háborús bűnös az utolsó szó jogán, 1946. február 5-én kijelentette: „Az én meggyőződésem az, hogy az általunk hirdetett világnézet egyáltalán nem bukott meg, s a nemzet a mi világnézetünkben olyan szilárd alapokat fog találni, amelyek segítségével egyedül fogja megépíteni nagy jövőjét. (...) Inkább hős egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át.” Így nézett farkasszemet a kivezényelt egység sortüzével.

A horog- és a nyilaskereszt ideológusai nem tudtak szakítani a kereszt jelével. Kereszt került az ő zászlóikra is, de meghamisított kereszt. Krisztus keresztje üdvösséget, a horog- és a nyilaskereszt kárhozatot jelentett az emberiség számára.