A protestáns istentisztelet állandó éneke a zsoltár. Miért áll ily nagy becsben a zsoltár? – kérdezik sokan. Nem lenne indokolt más szövegű liturgikus énekeket is a zsoltárok közé iktatni? Vannak, akik azokat a szövegeket kedvelik, melyek a mai élethelyzetet tükrözik, közel állnak a hívő emberhez. Bizonyára igazuk van. Az élet forgatagából templomba lépő hívő olyan szavakkal fordul Istenhez, melyek leginkább áhítatra hangolják. Minden egyes ember saját úton közeledik Istenhez. De mindezzel ellentétben a közösségi istentiszteleten mind a protestáns, mind a katolikus egyház a zsoltárimádságot és éneket előnyben részesíti. A zsoltáros változatos formában fogalmazza meg az Isten és ember közötti kapcsolatot. A dicsőítés, az öröm, a csodálkozás, a gyötrelem, a zaklatottság, a vívódás, a megnyugvás széles skáláját járja be, hogy célba érjen. Bármilyen élethelyzetből, állapotból indulnak is ki a zsoltárversek, végül a gondolati, érzelmi áttételeken át mindig bizalommal, Isten akaratára való hagyatkozással, megnyugvással végződnek.

A zsoltárok nemcsak az imádkozó lelkiállapotára, hanem a közösség, az egyház, sőt az egész emberiség problémáira is rávilágítanak. Bennük a háborúskodásban, üldöztetésben az elesett ember jajszavai, reménykedései visszhangoznak, kiérezni azokból a megváltás utáni vágyat. A zsoltárversek követik egymást, amint a lélekben hullámzó érzelmek is folyton változnak. A zsoltárok a változó lelkiállapotot képszerűen, drámaian fejezik ki. A zsoltár imádság, ugyanakkor költészet is, költői imádság. A költemény egyes szavai az alapgondolat elmélyítését szolgálják. Jézus is színes példabeszédekben mondta el tanítását, a zsoltár is részletezi, árnyalja azt a képet, amely az üzenetet hordozza. A sokszor meghökkentő szavak arra valók, hogy a képzeletre, érzelmekre nyomatékos hatást gyakoroljanak.

Varga Bálint, a nap szülötte, a zsoltárfordító Szenczi Molnár Albertről maradandó emléket állított. Terjedelmes művét 1932-ben adta ki: Szenczi Molnár Albert, a magyar zsoltárénekszerkesztő élete és írói működése címen. A zsoltárfordító arra törekedett, hogy műve ne csak az istentiszteletet szolgálja, hanem költői, esztétikai értéke is legyen. Mintegy 130 különböző dallamra szerkesztette a zsoltárokat, és csaknem ugyanennyi versformát alkalmazott. Szenczi Molnár Albert zsoltárfordítása életében három, később több mint száz kiadást ért meg.

Amint Pázmány a katolikusok táborában, úgy Szenczi Molnár Albert a kálvinisták oldalán célratörő tudatossággal küzdött az új hit terjedéséért és az anyanyelvű műveltség megteremtéséért. Tevékenysége a Vizsolyi Biblia kiadásában is megmutatkozott. Néhány évi magyarországi tartózkodása után visszatért Németországba, hogy a török elnyomástól szabaduljon. Ott azonban a háború hamarabb utolérte, mint itthon. Heidelbergben a harmincéves háború zsoldosai megkínozták, kirabolták. Feljegyzéseiből tudjuk, hogy az egyháza részéről ért támadások, az elfogult pályatársak gáncsoskodásai érzékenyen érintették. Tudós és írói tekintélye ennek ellenére csorbítatlan maradt.

Szenczi Molnár Albert a XVI. századi magyar nyelvű költészet kibontakozására emlékeztet. A fennmaradt verses szövegek igen nagy száma annak jele, hogy már a középkorban is jelentékeny magyar nyelvű költészet létezett, noha írásban csak kevés emlék maradt fenn. A feldolgozott téma meglehetősen gazdag, változatos. Nagy részük vallásos tárgyú, a Bibliából meríti ihletét, a reformáció eszméit hirdeti. De lassan a vallási és a világi költészet között a határvonal egyre inkább elmosódott. A reformáció szellemében született írások tele vannak társadalmi és politikai vonatkozásokkal, a világi tárgyú históriás énekek azonban továbbra is hívő szemléletet tükröznek.

A magyar reformáció költői gyakran egy-egy ószövetségi bibliai képben fejezték ki gondolataikat. Bibliai párhuzamot véltek felfedezni a zsidó nép és a magyarság sorsa között. E két, sokat szenvedett és üldözött nép sorsát azonosnak érezték. Szerintük Isten a török által azért sújtotta a magyarokat, amiért hajdan a zsidókat is a babiloni fogsággal, mert mindkét nép gyakran letért az üdvösség útjáról.

Szenczi Molnár Albert mintegy szintézisét nyújtotta mindannak, amit tudományban, csiszolt prózában, protestáns teológiai tevékenységben, egyházi költészetben a magyar humanizmus és reformáció felmutatott. Személyében a rendíthetetlen hitű ember, a tudós nyelvművelő a magyar kultúrtörténetben maradandót alkotott. A protestáns templomokban felhangzó, nyelvünk ünnepi színeibe öltöztetett zsoltárok Isten dicsőségét és a magyar nyelv szépségét hirdetik.