A kisiskolásoknak a tanító azt a házi feladatot adta, hogy rajzolják le a csillagos eget. Az est beálltával az egyik gyerek a papáját a szabadba hívta, és így szólt hozzá: Nem tudom eldönteni, hogy az égbolton látható csillagok között melyek a természetes égitestek, és melyek a műholdak, amelyeket az amerikaiak lőttek fel és helyeztek Föld körüli pályára. A papa büszkén tekintett fiára, majd megjegyezte: Rajzold csak le az éjszakai eget! Ha a csillagok között a műholdakat is feltünteted, változatosabb, színesebb lesz a rajz, ami azt is jelzi, hogy mi, amerikaiak, a világűr meghódítására készülünk.
A felhőtlen éjszakában ránk borul a káprázatos csillagos ég. Petőfi írja: „A városi nem élvezi, falun keresd, mi szép az est.” A városi ember az utcai lámpák fényében valóban nem ismeri az est igazi szépségét. A tudósok a tudomány és technika fejlődésével egyre jobban betekintenek a világegyetem titkaiba. Felfedezték, hogy a csillagok nemcsak fényt, hanem röntgen-, ultraibolya, infravörös sugarakat is kibocsátanak. Az óriási távcsövek mellett a rádióantennák is a csillagászok szolgálatában állnak.
Az ősrobbanás a tudósok körében ma már elfogadott tudományos elmélet. De kérdés: mi volt azelőtt? A világegyetem nem lehet oka önmagának. A lét végső kérdéseire a tudomány nem képes választ adni, csak a bölcselet és a teológia tárja fel az anyagi világon túli transzcendens létrendet.
A francia forradalom véres napjaiban a csőcselék nyomására Jean Bailly csillagászt vérpadra hurcolták, ő felnézett az égre, és kijelentette: „Mi ez a csillagokhoz képest?” – mire feje porba hullt. Az égre tekintve kérdezhetjük: mi a föld és az ember a csillagok milliárdjaihoz képest? Szinte semmi, és mégis a parányi ember a világegyetem titkait kutatja.
Eleink hitték, hogy valahol a csillagok világában az ismereteknek rejtett forrásai vannak, amelyeket az istenek elzártak a halandók elől. Ezeket az ismereteket csak a beavatottakkal közlik. Ősidők óta az asztrológiát, a csillagokból történő jóslást fontosnak tartották. Sorsunk meg van írva a csillagokban – mondták. Ma is sokan hiszik, hogy rendkívüli események előestéjén vagyunk, a Nap rövidesen új konstellációba, a Vízöntőbe lép, meg fog változni a világmindenség és a történelem menete. Az emberiség korábban a Bika csillagképének konstellációjában élt, a mezopotámiai birodalmak és ősvallások korszaka volt ez; azután a mózesi vallásban a Kos csillagállása következett; most a Hal csillagképe tűnt fel (nemde Krisztus jelképe az „ichtis” – a hal). Rövidesen a Vízöntő csillagképbe lépünk, amely egy új világrendet fog hozni, új emberiség, új világvallás fog születni.
Sokan hisznek a csillagok történelmet formáló hatásában, rendszeresen olvassák a hétvégi magazinokban a horoszkópot. Nyilvánvaló, hogy a Nap hatást gyakorol a földi életre, de nem az emberek szerelmi életére, amint azt egyes fiatalok hiszik. A Holdnak szerepe van az ár–apály váltakozásában, ami nincs hatással a lottószelvény kitöltésére. A Mars bolygó vörös színű, és a háború istenének nevét viseli, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az égitest konfliktusok forrása lenne.
Ilyen és ehhez hasonló bizarr vélekedések minden időben szép számmal mutatkoztak. Már Pál apostol figyelmezteti tanítványát, Timóteust: „Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.” (2Tim 4,3–4)
Az emberek jeleket keresnek, figyelik a csillagokat. Nos, az idők teljességében Isten is jelt adott: a betlehemi csillag révén – olvassuk a Bibliában. Ezt a jelt nem az okoskodóknak, hanem a pásztoroknak és a Mesiást kereső bölcseknek adta. A jelnek ez volt az üzenete: „Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve... Ők odasiettek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet.” (Luk 2,12 és 16) Íme a nagy keresztény jel, amely kizár minden csalódást. E jelből a hívő megtudhatja, hogy a titkok titka Krisztusban feltárult: a végtelen Isten kicsinnyé lett, Teremtő létére teremtménnyé vált, lehajolt az emberhez, hogy magához emelje őt. Új időszámítás kezdődött, amelyben az ég és a Föld története közös.