Bogara van

Audio file

Ha valakiről azt állítjuk: bogarai vannak, akkor nem gombostűre feltűzdelt bogárgyűjteményre gondolunk, hanem arra, hogy az illető görcsösen ragaszkodik furcsa szokásaihoz, amelyekről legjobb nem is beszélni. A bogaras melléknév régen nem emberre, hanem jószágra vonatkozott. Arany János a Buda halálában a hun nép háborgását jellemezve a hun harcosokat ahhoz a méneshez hasonlítja, amely „ha elő-nyaranta Vihar gyűl az égen (…) Nyugtalan egyszerre, bogarassá lészen.”

A bogarak sok bosszúságot okoznak, rovarirtó szerekkel védekezünk ellenük, de azon „bogarak” ellen, amelyek életünkbe észrevétlenül beférkőztek, a vegyszereknek nincs hatásuk. Velük szállunk sírba, másoknak esik nehezére „bogarainkat” elviselni.

Hogy Tömösváry Ödönnek milyen „bogarai” voltak, azt csak környezete érzékelte, de bizonyos, hogy a mikrovilág e szenvedélyes kutatója a rovarok világában érezte otthon magát. Az Al-Dunán egy új légyfajtát fedezett fel, amivel beírta nevét a természettudomány történetébe. A tudósok mintegy millió rovarfajtát különböztetnek meg, de véleményük szerint ezek a Föld faunájának csak kis részét képezik. Az ismert rovarfélék létfontosságú szerepet töltenek be a növények beporzásában és a mikrovilág életében.

A kutatók figyelme későn fordult a repülőrovarok felé. A repüléstechnika kutatóinak feltűnt, hogy a repülőrovarok térben való mozgása, villámgyors repülési képessége túlszárnyalja a katonai vadászgépek teljesítményét. A rovarszakértők szerint a zengőlegyek egy helyben is képesek lebegni, akárcsak a helikopter, majd hirtelen irányt változtatva ismét megállnak a levegőben. A szárnyas rovarok „repülési technikája” sokszorosan kiállta az idők próbáját. Ők voltak az ég első meghódítói. Sok millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön, és fokozatosan fejlesztették ki repülési képességüket. Nem véletlen, hogy a nagy repülőgépgyárak szakértői folyton repülőrovarokat tanulmányoznak, azok repülési technikáját modellezik.

A „rovarpilótának” nem kell számítógépes programot készítenie, reptéri irányítótoronyra figyelnie, radarberendezést ellenőriznie. Fekete dobozt sem kell magával cipelnie az esetleges légikatasztrófa okának felderítésére, ő biztosan célba ér. A tudomány legújabb eredményeinek birtokában a szakemberek mindent megtesznek a légikatasztrófák elkerülése végett, tragédiák mégis történnek. A repülőrovarok rajokban köröznek felettünk anélkül, hogy egymásba ütköznének, a légikatasztrófa számukra ismeretlen. Ma is csodálatra méltó a rovarvilág, ma, amikor az ember a légtér meghódítása után pontosan kidolgozott programmal a világűr meghódítására, idegen égitestek felkutatására készül.

Lepkék, szitakötők, kérészek és más rovarok nem járnak „repülőiskolába”, mégis próbálkozás nélkül egyszerűen szárnyra kelnek. A tudósok többek között azon töprengenek, vajon mi az oka annak, hogy a rovarok, a madaraknál sokkal kezdetlegesebb élőlények „születésük” pillanatától tökéletesen repülnek, míg a madárfiókáknak ezt hosszú gyakorlással kell elsajátítaniuk. A kisgyermekeknek tartott madárvédelmi első lecke arról szól, hogyan kell a fészekből kiesett, repülni még nem tudó madárfiókát fészkébe visszahelyezni.

Az is elgondolkodtató, hogy a rovar nem tanulja a repülést, hanem „tudja”, a madár „megtanulja”, az ember pedig hiába csapdossa karjaival a levegőt, nem képes a magasba emelkedni. Ez csak a mitológiai Daidalosznak és fiának sikerült, de ők is pórul jártak, Ikarosznak a Nap közelében elolvadtak szárnyai, és a tengerbe zuhant. Eltűnődhetünk: az ember is, a parányi rovar is élőlény, és szinte áthidalhatatlan szakadék tátong közöttük. Egyik a fejlődés kezdeténél tart, a másik a fejlődés csúcsához közeledik. A parányi rovart tanulmányozó ember megcsodálhatja a fejlődés titokzatos törvényét. A csillagászok a világegyetem kialakulását kutatják, a geológusok a Föld korszakait körvonalazzák, a paleontológusok a régmúlt titkaira keresik a választ, a biológusok az élet genezisét, kibontakozását vizsgálják. Valamennyien elcsodálkoznak: a fejlődés a lét alaptörvénye. Mivel magyarázható, hogy az öntudatlan anyagi világ a fejlődés céltudatos vonalát követi? A véletlen műve?

A teremtett világ végső földi célja az ember. Bármilyen szépek az égbolton ragyogó csillagok, a Föld színes, káprázatos világa, mégiscsak az ember a teremtett világ koronája, aki a magasság és mélység határvonalán keresi egyensúlyát, élete célját.

„Isten nagyságát hirdeti az ég, a mennybolt vallja kezei művét” – hirdeti a zsoltáros. És az ember csatlakozik-e a teremtett világ kórusához? Az emberi lét csoda, ennek ellenére rovarokhoz hasonló lárvaállapot a jövendő létállapothoz viszonyítva. A lárvának át kell alakulnia, pillangóvá kell válnia.