És szóla Gutenberg: nyomás, fiúk!

Audio file

A XV. század közepén a művelődéstörténet új korszaka kezdődött Gutenberg találmányával. A felfedezés lényege a betűk sorozatgyártása, az azonos betűk sokszorosítása, ami lehetővé tette a szövegek kiszedését, nyomtatását. A kézzel írott kódexek mellett megjelent a nyomtatott könyv. Gutenberg találmánya rövid időn belül egész Európában elterjedt. Erdély jeles betűmetszői messze földön hírnevet szereztek, a hazai nyomdák alapításánál, fejlesztésénél meghatározó szerepet vállaltak. Erdély jeles személyiségei lépést tartottak Nyugat-Európa szellemi nagyjaival.

Vajon sejtette-e a könyvnyomtatás feltalálója, hogy korszakalkotó felfedezése idők múltával nemcsak áldás, hanem átok lesz sokak számára? A könyvek, sajtótermékek elárasztanak. Már-már attól tartunk, hogy ha újabb könyvet vásárolunk, kiszorulunk szobánkból. Ha mégis sikerül az újabb szerzeményt a fejünk fölött roskadozó könyvespolcra begyömöszölni, bármikor a bábeli torony áldozatainak sorsára juthatunk.

A könyvekkel úgy vagyunk, mint más a fogyasztási cikkekkel, folyton cseréljük, kiselejtezzük őket. Egy-egy nagyobb könyvkereskedésben úgy érezzük magunkat, mintha dzsungelben járnánk: bámészkodunk, bóklászunk, gyakran azt sem tudjuk, mit akarunk. A könyvekkel telezsúfolt könyvesboltnak megvan a varázsa, megcsodáljuk a kínálatot, és fájlaljuk, hogy a szellemi kincsek híjával maradunk.

A nyomtatott betű az emberiséget hozzásegítette a műveltség széles körben való elterjedéséhez, de manapság a bőség zavara a szellemi tájékozódás akadálya lehet. Se szeri, se száma a gondolatszegény, semmitmondó írásoknak. Nemcsak az a csaló, aki jóhiszemű embereket becsap, anyagi kárt okoz, hanem az is, aki a szellem világában üzletel, leszállított áron kínálja portékáit a piac alakulása szerint. A szellem szélhámosai – sajnos - büntetlen kártevők.

A vérbeli tollforgató nem pénzért ír, inkább ő fizetne a betűéhes olvasónak, csak hogy gondolatait megoszthassa. Az író igazi fizetsége az olvasó pozitív visszajelzése. Shakespeare korában a színészek igen drága ruhában mutatkoztak a színpadon, egy színész nadrágja majdnem annyit ért, mint a drámaíró igényes alkotása. Az aránytalanság azóta sem szűnt meg. Az üzletember egy sikeres fogással többszörösét keresi annak, mint amit az író kemény, önmarcangoló munkával évek alatt összekuporgat. A halhatatlan művek megfizethetetlenek. A jó írás olyan, mint a címünkre küldött ajándék.

A megélhetés kényszere még az írásból élőket is olykor megkísérti, hogy leszállított áron olcsó „terméket” dobjanak piacra.

A diktatúra idején a könyvek értéke a határnál történő vámellenőrzésnél is követhető volt. Mit kerestek leginkább a vámosok? Mi volt az, amit a román–magyar határon tüzetesen átvizsgáltak? Nem aranyat, gyémántot, még csak nem is egy-egy gyár szabadalmi újdonságát, hanem magyar nyelvű könyveket, folyóiratokat, vallásos tárgyú nyomtatványokat kerestek. Kányádi Sándor beszámolója szerint egyik átkelésekor a vámtiszt nekiszegezte a kérdést: van fegyver önnél? A költő bólintott, és elővette töltőtollát. Az ellenőr az írószert szétnyitotta, alaposan szemügyre vette, bizonyára arra gondolt, hogy egy töltőtoll is lehet álcázott gyilkos eszköz. A mosoly kíséretében elhangzott „író vagyok” megjegyzést a vámos bosszús tekintettel fogadta.

A nemzeti fizetőeszköz árfolyama folyton változik. Nem így a világ- és a magyar irodalom remekművei, ezeket az infláció nem befolyásolja. Balzac, a pénz és élet szerelmese meg akarta hódítani Párizst és a világot. A szobájában őrzött Napóleon-szobor alá ezt írta: „Amit ő karddal elkezdett, azt én tollal fejezem be!” Amikor azt tapasztalta, hogy írásai nem hozzák meg a hozzájuk fűzött anyagi elvárásait, váltott, könyvkiadót alapított. Olcsó kiadásban akarta a nagyközönség rendelkezésére bocsátani a francia klasszikusokat. De melléfogott: nemcsak befektetett pénze úszott el, hanem családja is tönkrement. Újabb irodalmi tevékenységéből csak arra futotta, hogy adósságait törlessze.

Ha a hivatásos író felhagy a tollforgatással, és az anyagiak igézetében más területen keresi a boldogulást, könnyen a bibliai Jónás sorsára juthat, aki hűtlenségéért a cethal gyomrában bűnhődött. Akit a múzsák szólítanak, az válasszal tartozik. Illyés Gyula írja „…rengeteg írásom van, amit nem adtam ki vagy félbehagytam, kufferszámra van ilyen. A termés mennyisége tehát sok, de – udvarias vagyok! – nem szeretném terhelni az utókort.” Kár! Az inflálódó irodalom korában jól fogna a kufferben maradt gyűjtemény.