Egy idősotthon kápolnája első látásra olyan benyomást kelt, mintha egy ablak nélküli kocka lenne, amely apró lábakon áll. Vajon ebben a betonrengetegben az imádkozó jól érzi magát? A belső tér elmélyülésre hangolja? Egy épület esztétikája – mint tudjuk – elsősorban az alkotórészek harmóniájának, összjátékának kérdése. Ahol nem tesznek eleget ezeknek az alapvető szempontoknak, ott csodálkozás helyett meglepetés éri a szemlélőt, amit az említett eset is igazol. A tervező bravúros megoldásra törekedett, de túllőtt a célon.

Mi a szép? – kérdezzük. A művész és átlagember között az a különbség, hogy előbbi a szépet elővarázsolja, utóbbi csupán csodálni tudja azt.

A modern építészeti és képzőművészeti alkotások előtt korunk társadalmának nagy része értetlenül áll. Ennek oka az, hogy többnyire klasszikus, természethű szemlélettel értékelik a művészetet. Akik a művészi alkotásokat csak görög vagy klasszikus formában szemlélik, azok fennakadnak a modern irányzatokon. Ám a szépség köre sokkal tágabb. Jogos az igény, meg kellene érteni a kortárs művészet értékes alkotásait is, hiszen hozzánk szólnak, a mi világunkról vallanak, korunk szellemét, életérzését tükrözik. A megértést nehezíti, hogy napjainknak nincs olyan egységesen uralkodó stílusa, amilyen például a gótikus, reneszánsz vagy barokk korszaknak volt. Ma sokféle stíluselem él és hat egymás mellett, amelyek között nehéz olykor kiigazodni. Régebben csak természetelvű, a természetnek megfelelni akaró művészeti irányzatok voltak, ma ellenben „átírt”, formabontó, sőt teljesen elvont, absztrakt formanyelvek uralkodnak. Ezek „szótárát” és „nyelvtanát” kell elsajátítani, különben tájékozatlanul ténfergünk a kortárs művészet világában.

A fenti cím a keresztény hitletétemény alaptételére, a Szentháromság egy Istenre utal. Hogy valójában kik a szentháromsági személyek, akiket a Szentírás Atya, Fiú, Szentlélek néven említ, és milyen viszonyban vannak egymással, erre a teológia hosszú évszázadok óta sem tud kielégítő választ adni. Be kell érni az isteni személyek teremtő, megváltó és megszentelő tevékenységével. Azok a szellemi erőfeszítések, amelyeket a teológusok kétezer éve folytatnak, nem megmagyarázni, hanem többé-kevésbé csak megközelíteni tudják a misztériumot. Hittitok. Ha a megtapasztalható, fizikai világ is titkokat rejt magában, ha a biológiai élet tanulmányozása is állandó kihívást jelent a tudósok számára, akkor miért ne lenne még nagyobb titok a természetfölötti világ? Tudomásul kell venni, hogy a végtelen Isten nem szorítható be véges fogalmainkba. Nem észellenes, hanem észfeletti a Szentháromság misztériuma.

A kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. Isten az igazság, a jóság és a szépség ősmintája.

Az igazság az értelemre, a jóság az akaratra, a szépség a lélekre utal. Hasonlítsuk a szépséget az igazsághoz és jósághoz. A szép bizonyos szempontból jó is, hiszen a szép az etika követelményeinek is megfelel: magához vonzza, mintegy átjárja, feljavítja az értékeket. Minél szebb egy alkotás, annál jobb is. Ám a szépség nem morális szempont szerint érvényesül, a szépség jósága távlatokban sejlik fel, látomásszerű ráérzésben mutatja igazi arcát.

A szép egyben igaz is. Az esztétikum igazsága azonban nem a köznapok igazsága. A művészet igazsága más formában mutatkozik. De tévedés lenne azt állítani, hogy az esztétikum igazsága a tudományos igazságnak kevésbé tökéletes formája. Más igazság ez, nem fogalmi, hanem a látomás igazsága. A művész az élmény hatása alatt áll, ahonnan visszajelez. Tudtul adja, hogy amit lát, azt mások a felszínen nem láthatják.

A művészet feladata nem az, hogy valamit lemásoljon, körülírjon. A művész a felszín alattiba ás, ahol látni és láttatni akar. A művészet folytonos kísérlet, küzdelem: kitörni a láthatóból a láthatatlanba. Olyan kaland ez, amelyre a tudomány egzakt módszereivel nem képes.

Amint a szépről állítható, hogy igaz is és jó is, ugyanúgy az igaz és jó szép is. Ösztönösen szépnek nevezünk egy fennkölt erkölcsi állásfoglalást, egy tökéletesen felépített eszmerendszert. A három szellemi érték különböző síkon bontakozik ki, de mindhárom egy irányba mutat. Nem esünk az eretnekség gyanújába, ha állítjuk: a művészet „szentháromsága”, az igaz, a jó és szép az isteni Szentháromság halvány visszfénye világunkban.