A magyar tudósok, feltalálók nélkül szegényebb lenne a világ. Ritkán emlékezünk nagyjainkra, akik a tudomány, a művészet, a színház, a film, a zene gyarapodásához jelentős mértékben hozzájárultak. Elég, ha csak néhány nevet említünk. A számítógép mindennapi életünk nélkülözhetetlen eszköze lett, amit Neumann János matematikusnak köszönhetünk. A színes televízió Goldmark Péter Károly találmánya, a villanykörte, a hologram, a Béres-csepp, a Rubik-kocka, a C-vitamin, a gyufa – hogy csak néhány találmányt említsünk – mind-mind magyar felfedezés. Kis ország, nemzet vagyunk – hangoztatják a politikusok, amivel kisebbségi érzést sulykolnak belénk, és mantrájukhoz elfelejtik hozzátenni: a nagy nemzetek megcsodálják mindazt, amit a magyarság a világnak felmutatott. Szegények voltunk és vagyunk a kommunista diktatúra romjain, de nagyjaink „szürkeállománya” és szorgalmunk ígéretesnek tűnik.

Winkler Lajos orvos, vegyész, a nap szülötte az analitikai kémia területén új utakat tárt fel, eredeti módszereket dolgozott ki, és a „Winkler-féle idometriás meghatározás” néven klasszikussá lett. Kémiai és orvosi ismereteit elegyítette, és maradandót alkotott.

Az ókori népeknél a gyógyászat papi kiváltság volt. A görögök a hosszú életet az istenek kegyének tartották, de mindent megtettek egészségük megőrzése érdekében. A betegek a delphoi szentély előcsarnokában aludtak abban a reményben, hogy Aszklépiosz szent kígyója alvás közben megérinti őket, és egészségesen ébrednek. Aszklépiosz Trója ostrománál is tevékenykedett, az ütközetben a nyílvesszők okozta sebeket gyógyította.

A görög kórházak üdülőszállóval és könyvtárral összeépített szentélyek voltak, ahol Hippokratész tanított, ha éppen nem volt úton. Ha ma élne, valószínűleg New York és Peking között ingázna, magas színvonalú konzíliumokat tartana, tanácsokat adna, diagnózisokat állítana fel, és mindezt a sajtó széltében-hosszában reklámozná. Az ókori orvos azonban ma is hangoztatná: a megelőzés fontosabb, mint a kezelés, az egészséges életmód, a tiszta levegő, a testgyakorlat mindennél fontosabb. Megismételné a több mint kétezer éves bölcs mondást: „Ép testben ép lélek.”

Sokat fejlődött az orvostudomány, de az orvosi etika és a hippokratészi eskü ma is érvényben van: mindent meg kell tenni a beteg ember gyógyulásáért. Az elcsigázott orvosok érzik leginkább, hogy a delphoi ősi szentély körüli fák árnyékában könnyebb volt gyógyítani, mint napjainkban, az olykor huszonnégy órás ügyeletben. Hajdan a betegeknek sem kellett bonyolult, beutalást követő bonyodalmakon átesniük, titkárnők, számítógépes adatrögzítők, asszisztensek hálózatán át végre a kórházi ágyon megpihenni.

A régi „szép” időkre gondolunk, amikor a beteget felkereső orvos táskájába még belefért egy egész patika. Ma viszont a gyógyszertárak ontják az áttekinthetetlen mennyiségű gyógyszert, folyton újabb készítményeket reklámoznak. A gyógyszergyártás jövedelmező iparág lett, amit talán csak a fegyvergyártás előz meg. Szemünk előtt zajlik az élet pusztításának drámája és az élet megmentésének programja.

Mit meg nem ad a beteg ember az egészségéért. A hiszékenység azonban nemcsak a vallás, hanem az egészségügy területén is tarol, ami nem kis kockázattal jár. Aki másokat becsap, az minősíthetetlen, aki viszont önmagát csapja be, az menthetetlen. A csodás gyógyszerekről szóló híreszteléseknek egyre nagyobb foganatja van. A betegek szorult helyzetükben mindenáron megpróbálnak a reményeik szerint gyógyulással kecsegtető gyógyszerekhez hozzájutni, és nem gondolnak arra, hogy a reklámok túl ígéretesek ahhoz, hogy igazak legyenek.

Nem feledhetjük: a vírusok a kórházakba is beférkőznek, oda is elkísérnek, de nem tétlenkednek. Rövid idő alatt az új körülményekhez alkalmazkodnak. Elővigyázatosság híján az orvos és az ápolószemélyzet közvetítésével egyik betegről a másikra terjednek. A beteg gyógyulást remél, miközben újabb kór hordozója lesz.

Mi, emberek csak úgy tudunk létezni a Földön, mint ahogy az űrhajósok a Holdon. Nem vagyunk sokkal nagyobb biztonságban a Földön, mint ők a Holdon. Az asztronauták űrruha nélkül menten elpusztulnának a lakatlan, lakhatatlan égitesten, mint ahogy mi sem létezhetnénk a Földön sajátos „űrruhánk” – immunrendszerünk – nélkül. Minden pillanatban baktériumok, vírusok milliárdjai támadják szervezetünket. Bárhová megyünk, bármit is teszünk, ki vagyunk téve e láthatatlan mikrovilág támadásának. A mikroszkopikus ellenség egész hada állandó ostrom alatt tartja szervezetünket, keresi sebezhető pontjainkat. Darwin szerint az életet a fennmaradásért folytatott állandó küzdelem jellemzi. Életünk veszélyeztetett lét, amihez görcsösen ragaszkodunk, hiszen ez a mindenünk.