A tüdőbajban, fiatalon elhunyt Tóth Árpád életét beárnyékolta a szenvedés. Lírájának szuggesztív ereje a szenvedésből fakad, amit tehetsége a költészet magaslatára emelt. A görög mitológiában a nagyokat nem sikereik, hanem kudarcaik lendítik előre, avatják héroszokká. Ez a híres „pathei matosz”, szenvedés árán naggyá lenni.

Petőfi írja: „Ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad és örömed, nincs rád szüksége a világnak.” Nos, a költő csakis saját fájdalmát és örömét dalolja, ami valójában nem saját, hanem közös. A világnak szüksége van ezekre az egyes szám első személyben felszálló „dalokra”, az emberek saját bánatukat, örömüket ismerik fel bennük.

Mind Goethe Faustja, mind Madách műve, Az ember tragédiája, a drámairodalom remeke. Goethe árnyalja a sötét és világos színeket, Madách végig sötét színekkel dolgozik.

A Faust első része azt sugallja, hogy a boldogságot a korlátlan szabadság, az érzéki örömök nyújtják. A második részben világossá válik, hogy az érzéki örömök csak átmeneti boldogságot jelentenek. A dráma egyértelművé teszi, hogy az önboldogulás ábránd. Mások boldogítása révén juthat az ember a boldogság birtokába. Faust eladja lelkét az ördögnek, amiért cserébe kudarcsorozat lesz osztályrésze.

Madáchnak oka volt a borúlátásra, ami művét végigkíséri. A szerző a szabadságharc bukása után szállást adott egy politikai menekültnek, amiért börtönbüntetést kapott, és időközben felesége is hűtlen lett hozzá. Madách művének hátterében nemzeti és személyes tragédia áll, így lett a Faust-legendából Az ember tragédiája.

Egy nyugati film egy részeges csavargó utolsó óráit jeleníti meg, akinek eszébe jut, hogy születésnapja van, de nem tudja, hányadik. Elindul megkeresni ismerősét, hátha az tudja? Betántorog egy boltba, italt vásárol. Nagyot húz az üvegből, és elindul egy szeméthegyen át, botorkálva, részegen, majd elvágódik. A hatalmas markológép őt is felszedi, és a többi szeméttel együtt az égetőbe szállítja. Mit akart üzenni a film rendezője? Hogy van ilyen hulladék-ember is, aki már csak a szemétdombra való? József Attila jól érezte, „Lehetetlen, hogy senkié legyünk!”

A Biblia arról szól, hogy az ég és föld mozgósítva van az elveszett ember keresésére. A megtalálás jelenete is felvillan, hogy szépségével beragyogja a mennyei üzenetet: az Atya boldogan várja hazafelé tartó fiát, elébe siet, megöleli, ünneplőbe öltözteti.

A szenvedésre próbálunk magyarázatot találni, de nem találunk. A szenvedő embernek a Biblia sem ad teljesen megnyugtató választ. Az Isten teremtette világban a szenvedésnek tulajdonképpen nem szabadna léteznie. Hogy mégis van, az a világ kezdeti harmóniájának megszűnésével hozható összefüggésbe. Jézus sem azért jött, hogy a szenvedést megszüntesse, hanem hogy új tartalmat, értelmet adjon annak. A szenvedésben a kicsi naggyá lesz, a nagy kicsivé, a közeli távolinak tűnik, a távoli közelinek látszik. A fontos elveszíti jelentőségét, és ami korábban nem látszott lényegesnek, az egyszerre jelentőssé válik.

Néhány vallásos lengyel zsidó Auschwitzban elhatározta, hogy titoktartás mellett közös imát végez. Amikor összegyűltek, kiderült, hogy nem tudnak imádkozni. Nem azért, mert nem tudják az ima szövegét, hanem mert annyi keserűség, kétségbeesés volt a lelkükben, hogy nem voltak képesek ajkukat imára nyitni. Ekkor a rabbi azt tanácsolta, hogy állítsanak fel bizottságot, és állítsák Istent a vádlottak padjára. Sebtében lezajlott a tárgyalás, és mivel Isten számára nem találtak mentséget, a bíróság kimondta a halálos ítéletet. Az est beálltával azonban a rabbi felnézett az égre, és jelezte: feljöttek a csillagok az égre, eljött az ima ideje, mire valamennyien imába kezdtek.

Betlehem és a Golgota titkot rejt magában. Jézus e két eseményben mutatta meg leginkább emberi arcát, ekkor került legközelebb a szenvedőkhöz. Jézus szenvedése és az ember vergődése között lényeges különbség mutatkozik: Jézus önként, a szenvedő ember lázongva fogadja a próbatételt. Az ember az olcsó megoldást keresi, Isten azonban a szenvedés által akar egzisztenciánk mélységébe vezetni. Mi itt és most szeretnénk boldogok lenni, Isten pedig odaát akarja üdvösségünket biztosítani. A halálba induló Jézus földi életének utolsó napján művelte két legnagyobb csodáját: az utolsó vacsorán a kenyeret és bort testévé és vérévé, a kereszten pedig a gyűlöletet szeretetté változtatta.