Barra György a nagyobb iskolaközpontokban gyermeklélektani állomások szervezését szorgalmazta, és rendszeres alkalmassági vizsgálatokat is végzett. Szülőként és pedagógusként a gyermekben látta a jövőt.

Úgy tűnik, hogy élete kezdetén az ember közel áll az állatvilághoz. Ha éhes, sír, keresi a táplálékot, a meleget, a biztonságot. De a hasonlóság hamar megszűnik, hiszen a csecsemő fölött megjelenik az édesanya arca, aki rámosolyog gyermekére, és várja, hogy gyermeke arcán megjelenjen az első mosoly. Az „emberré válás” első jele a mosoly. Mosolyogni csak az ember képes. Ha az arc a lélek tükre, akkor a mosoly az arc napsugara. A mosolyban anya és gyermeke egymásra találnak, létrejön köztük a legszorosabb, leghitelesebb kapcsolat: a szeretet. Világra jövetelünkkor mosoly fogad, az életből való távozásunkat könnyek kísérik.

Az ember belső világában végbemenő pszichikai folyamatok egyediek, azoknak nincs anyagi jellegük. Egy művészi festmény által kiváltott öröm nem atomokból és molekulákból áll. Egy megfontolt döntésnek nincs térbeli kiterjedése, nehézkedési súlya. Az atomoknak nincs tudatuk, nem éreznek, észlelnek, nem akarnak semmit. Az anyag világában nincs olyasmi, ami pszichikai vonásokra utalna. Bármilyen bonyolult mozgást végeznek az atomok és a molekulák, az agyban mégsem fordul elő, hogy egy atom örül, vagy egy molekula búslakodik. Az anyag nem gondolkodik, nincs akarata, nem érez semmit, és nem emlékszik semmire. Nem az olvasó ember agya olvassa a szöveget és ragadja meg az írott szavak értelmét, hanem az olvasó ember. Nem idegsejtjeink vannak meggyőződve ennek vagy annak az eszmének helyességéről, hanem a véleményt formáló, gondolkodó lény. Az emberi agyban nincsenek olyan jelenségek, amelyek pszichikai folyamatokra utalnának.

Nekünk, embereknek két alapvető adottságunk van: külső és belső, testi és lelki. A „külső”, fizikai világról érzéki benyomásaink révén szerzünk tudomást, „belső” világunk a gondolatokban, eszmékben, vágyakban bontakozik ki. Testi és lelki jelenségek egyesülnek bennünk. A fizikai világban élünk, melynek testünk is része, ám nemcsak a fizikai valóság részei vagyunk, hanem szellemi lényként éljük meg önmagunkat. A testi és lelki állapot kölcsönösen hatnak egymásra. A lelki állapot befolyásolja viselkedésünket, a testi közérzet cselekvésre késztet. Kölcsönös egymásrautaltság ötvöződik bennünk, amit természetesnek találunk.

A lélek titkát a pszichológia behatóan tanulmányozza. Hogy mi a lélek, azt pontosan nem lehet meghatározni. A lélek a test éltető elve, az „énnek”, a személynek a hordozója. A filozófia az ember szellemi tevékenységéből következtet a szellemi lélek létezésére. A lélek filozófiai fogalmát a görögök dolgozták ki, először ők tettek különbséget az ember testi és lelki összetevői között. Később a kereszténység is átvette a görög szemléletet. Aquinói Szent Tamás szerint a lélek anyag nélküli szellemi szubsztancia, mely teljes léttartalmát és kiteljesedését a testtel egyesülve valósítja meg. A test és a lélek egymáshoz való viszonyát a keresztény tan azzal fejezi ki, hogy a lélek a test éltető formája, vagyis olyan elv, amely igazi emberi létet kölcsönöz neki.

Az ember Isten teremtménye, a szellem és anyag ötvözete, a létrend csodája. És amint a Biblia írja, Isten szeretetből teremtette az embert – testi-lelki valóságával, értelmével, akaratával, nemiségével, érzékiségével együtt. A helyes önszeretet az ember erkölcsi kötelessége, az embernek gondot kell viselnie önmagára, nem hanyagolhatja, sorvaszthatja el lénye egyik dimenzióját sem. Ha elmulasztja azt, önmaga ellen vét, és embertársának sem nyújthatja azt, amit a felebaráti szeretet előír.

A test-lélek egész ember Isten képmása, és mivel a megtestesülésben Krisztus egész emberi természetünket magára vette, ezért emberségünk egyik összetevője sem alacsonyabb rendű, mindkettő az emberi természet alkotóeleme és méltóságának kifejezője. A főparancsolat szenzációja éppen az, hogy a felebaráti szeretet mércéjét a helyes önszeretetben határozza meg. Az ember az a csodalény, akiben a transzcendens és az immanens – lelki, testi, szellemi, anyagi, erkölcsi, esztétikai – értékek ötvöződnek.

Fejlődő világunkban Jézus Krisztus a minőségi ugrás, a tökéletes ember egyetlen példánya. Az emberiség még ide-oda hányódik kevésbé tökéletes állapota és szellemibb léte között. Krisztus felé kiáltunk, de még nagyon földhöz ragadtak vagyunk. Mint a vedlő kígyónak, nehezünkre esik kibújni régi bőrünkből, az élet ellentmondásai, konfliktusai ezért nyugtalanítanak.