Planck, a huszadik század fizikájának egyik legjelentősebb képviselője önéletrajzában elmondja, hogy egyetemi hallgatóként professzorához fordult tanácsért: mivel foglalkozzon, mi legyen a kutatási témája. A professzor azt mondta, hogy nem érdemes fizikai kutatással foglalkozni, mert a fizika már olyan kész építmény, hogy a sarkokban még akadhat egy kis takarítanivaló, de az igazi fizikai kutatás már lehetetlen. Planck nem fogadta meg professzora tanácsát. Néhány év múlva, 1900. december 14-én a Német Fizikai Társulat előtt tartott előadása a kvantumelmélet születésnapjának, a modern fizika megalapításának tekinthető. A XIX. század végi gondolkodásra mégis az volt jellemző, amit Planck professzora mondott: a fizika már kész, lezárt tudomány.

Sokan a matematikáról is hasonlóképpen vélekedtek. A matematika hasonlít a teológiára, újat alig lehet mondani: képviselői a régi tanokat új formában ismétlik.

Az anekdota szerint, amikor a rómaiak Siracusát elfoglalták, az egyik katona berontott egy házba, amelyben kis széken egy öregember üldögélt, és a körzőjével a földre ábrákat rajzolt. – Aranyat! – förmedt az öregre a katona. – Ne bántsd a köreimet – mondta az aggastyán Arkhimédész. A katona dühbe gurult, és kardjával lefejezte a tudóst. A matekot rühellő diák, ha tanárát nem is akarná Arkhimédész sorsára juttatni, de egy-egy szekunda miatt a pokolba kívánja őt.

A matematika és a teológia nem a múlt szellemi rezervátuma, mindkettő meglepő újdonságokkal lepi meg a modern világot.

A matematika rövid idő alatt hosszú utat tett meg. Gondoljunk csak a számokra: egész és törtszám, prím- és összetett, negatív és pozitív, racionális és irracionális, valós és imaginárius szám. A matematika nem egyszerre teremtette meg ezeket a fogalmakat, fejlődése során lépésről lépésre vezette be őket. A korábbi számfogalom minden újabb fejlődési fokra lépett, teljesebb lett, ezáltal alkalom nyílt olyan újabb megállapításokra, amelyekre korábban nem lett volna lehetőség.

A modern matematika a halmaz fogalmával újabb szakaszba lépett, ami az iskolai oktatás egyik mumusa, de nélkülözhetetlen része. Ma a matematikát a halmaz fogalmából lehet pontosan leírni. Eszerint egy matematikai elméletet akkor tekintenek megalapozottnak, logikailag jól felépítettnek, hogyha az a halmazelmélet fogalmaira épül.

A matematikusok szerint a halmazelméletet formulákkal annyira pontosan le lehet írni, hogy azt még a számítógép is „megérti”. És ez lényeges. A számítógépek megjelenése forradalmasította a matematikát, egyszeriben egészen új problémák és lehetőségek kerültek előtérbe. A számítógépnek a matematikába történő berobbanásával nemcsak az eredeti geometriai és számtani felosztás módosult, hanem a halmazelméleti megalapozás is változik, és a matematikán belül egyre inkább előtérbe kerülnek azok a kérdések, amelyeket a számítógépek tesznek fel a tudósoknak. A számítógép besegít az embernek az anyagi világ titkainak felfedésébe.

A számítógép felfedezése a múlt század legnagyobb csodája, hatása felmérhetetlen, hiszen a számok nyelvén értelmes párbeszédet folytathatunk vele. Mire az elektronika odáig jutott, hogy számítógépet lehetett építeni, addigra a matematika megalkotta azt a pontos szellemi bázist, amivel a betáplált gép működni képes.

A tudomány nem az egyszer és mindenkorra igazolt ismeretek összessége. Soha nem végleges, állandóan fejlődik, változik. Hiszen minden megoldott tudományos probléma megsokszorozza azokat a meg nem oldott kérdéseket, amelyek korábban fel sem merültek. A tudomány és a technika káprázatos eredményeket ért el, de naivság lenne azt gondolni, hogy az emberi tudásnak nincsenek korlátai, mintha egyszer majd a mindentudás birtokába jutna az emberiség. Jó néhány évvel ezelőtt a Duna Televízióban tudományos sorozatot közvetítettek. A magyar tudósok előadásait figyelemmel követtük a „Mindentudás egyeteme” című program keretében. Mindentudás? Enyhén szólva túlzás, reklámnak viszont nagyszerű, ami az amúgy is szárnyaló fantáziának újabb szárnyakat ad.

A világ és az emberi élet tele van rejtélyekkel, megfejthető és megoldhatatlan titkokkal. És mi történne, ha nem lennének többé titkok? Ha a kutató, mindig újra vágyó elme az unalom tengerén megrekedne? Ha távlatok nélkül örökre az okok és okozatok láncolatába lennénk zárva? A titkoknak hihetetlen varázsuk van. A földön a titkok világában élünk, miért lenne meglepő, ha az eljövendő örök élet is titokzatos?