A mellékelt szövegben Havi Mihály színházigazgató rövid életrajzát olvashatjuk, és képzeletünk elénk varázsolja a színpad izgalmas, színes műsorait. A színpad az emberi lét és a társadalmi élet tükörképe, amely játékban tárja elénk az élet legnagyobb problémáit. A több mint ötven évvel ezelőtt színre vitt Jézus Krisztus szupersztár musical sokakat meglepett, amelyben a krisztusi áldozat értelmére a főszereplővé emelt Júdás ad magyarázatot a zenekari és a modern rockmuzsika kíséretében. A „beharangozott” előadás ellen a Vatikán és a New York-i hívek is tiltakoztak, de a mű betiltását nem tudták megakadályozni.
A darab szerzője Júdást, Jézus tanítványát állítja előtérbe, aki csalódott, nem tudja elfogadni a Mester tanítását, népszerűségét és a körülötte forgolódó Mária Magdolna személyét, aki feslett erkölcsű életvitele miatt megvetést érdemelne, Jézus mégis védelmébe veszi. Időközben a főpapok tanácskozásra gyűlnek, hogy megakadályozzák a Jézus körül kibontakozó mozgalmat. Kaifás sebtében meghozza ítéletét: Jézusnak meg kell halnia, mert Isten fiának vallotta magát. A nép azonban a háttérben élteti a Jeruzsálembe bevonuló Messiást. A forradalmi zelóta párt vezére, Simon csak a Mester jelére vár, hogy híveit mozgósítsa, de csalódik, mert Jézus elutasítja a személyét védő erőszakos megmozdulást.
A darab szerzője meglehetősen önkényesen alakította a Bibliából ismert történetet. A kereszthalál után a csalódott tanítványok felidézik a történteket, és egymást kérdezik: nem kezdhetnék-e újra szerepüket a tragikus kifejlet mellőzésével. Majd megjelenik Júdás, hogy keretet adjon a darabnak. Az ősbemutató után elkészült a darab filmváltozata is, ami sikert aratott és arat ma is. A rockopera rajongóit a divatos muzsika kápráztatja el, a Bibliát legalább alapszinten ismerő nézőt, hallgatót viszont a torz, meghamisított Krisztus-kép döbbenti meg, és felteszi a kérdést: a szöveg szerzője miért vonta be a könnyűzene világába a Biblia szereplőit. A megváltás csúcspontján lévő eseményt miért rántja le az ösztönös, kicsinyes hangulat kuszaságába? Elfogadhatatlan, hogy a főszereplő valójában nem Jézus, hanem Júdás, aki elutasítja Jézus megváltó szándékát. A film Jézusa torzképe a bibliai ábrázolásnak, aki elbizonytalanodik, küldetésével kapcsolatban kétségek gyötrik, nem is említve azt, hogy Mária Magdolnától vár együttérzést, vigaszt.
Úgy látszik, hogy a szélsőséges, liberális szemléletbe beleférnek a keresztény világot borzoló reklámfilmek is, amelyeknek semmi közük a valósághoz. „Újdonságnak” számít, ami a nem hívő tömegek érdeklődését felkelti. De az ötlet szerzői nem számolnak azzal, hogy kísérletük kontraszelektív, giccses, modernkedő megnyilvánulásuk nagyobb kárt, mint hasznot hajt számukra. Minden hasonló kísérletből Jézus kerül ki győztesen. Őt nem sikerült legyőznie sem a felvilágosodásnak, sem a romantikusoknak, sem a náciknak, sem az avantgárdnak. A legátfogóbb támadást a kommunisták hajtották végre, amikor a világ proletárjainak új „megváltást” ígértek. Az emberiség boldog jövőjét hirdették, amit véres terrorsorozat követett. De a nosztalgia még ma is sokakat hatalmába kerít.
Kell-e reklámozni az egyházat a modern hírközlés világában? A válasz egyszerű: a bibliai kinyilatkoztatás nem szorul reklámra. A reklám egyenesen ártana neki. „Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak” – mondta Krisztus. Isten országa Jézussal kezdődött, kibontakozása a világ végével teljesedik majd be. A földön kibontakozó istenország akkor is folyamatban van, ha annak jeleit néha alig látni egy elkereszténytelenedő világban. Az egyházban tevékenykedők állnak ma az érdeklődés középpontjában – hogyan felelnek meg küldetésüknek, élik-e az evangéliumot?
Az egyházi és vallási műsorok nem reklámok, csupán híradások, ami műsorkészítő tevékenység. Ha azt hívő, hozzáértő ember végzi, szolgálatot tesz az ügynek. A sajtó és médiumok szerepének tömör, máig érvényes megfogalmazását a Bibliában olvashatjuk: „Nincs olyan rejtett dolog, amely ki ne tudódnék. Ezért amit a sötétségben mondotok (…), azt a háztetőkről fogják hirdetni.” Az egyháznak nem lehet titkolnivalója. Gyarlóságait, bűneit naponta bevallja. De mint tudjuk: a zöldellő fán száraz ágak is vannak. A szemlélőt a magasba törő zöld gallyak szépsége nyűgözi le. Ám szép számmal akadnak, akik az egyház „fáján” csak a száraz ágakat keresik és a fa kiszáradását emlegetik. Feledik, hogy a kéreg alatt keringő krisztusi életnedv minden időben ellenáll az aszálynak, az egyház több mint két évezreden át minden válságot átvészelt.