Istvánffi Gyula tavasszal, a természet újjáéledésének időszakában született, talán ezért is lett botanikus, a természet szerelmese. A tavasz az időskorúakat is felvillanyozza, az új élet megjelenése örömet, vidámságot jelent. A tavasz a tél fölött aratott győzelem diadala. Nem véletlen, hogy a kereszténység tavasszal ünnepli Krisztus feltámadásában az örök életet. Tavasszal, húsvéti időben mintha könnyebb lenne a biológiából teológiára váltani, a halandó életből a halhatatlanság felé tekinteni.

A szenvedésben és halálban átéljük nagypéntek drámáját. A keresztény örömhír azonban kiutat, fordulópontot jelent: a sorsunkat felvállaló Keresztrefeszített feltámadt, megnyitotta a halhatatlanságba vezető utat. Nagypéntek halandóságunk traumája, húsvét halhatatlanságunk, örök életünk záloga. Tudomásul kell vennünk, hogy nincs húsvét nagypéntek nélkül. Az Úr nem támad fel, ha előbb keresztre nem feszítik. A húsvéti esemény nem olcsó lelkendezés, zarándokutunkon keresztet hordozva tekintünk az örök fény felé.

Az Egyház húsvét igézetében él, minden vasárnapot a feltámadás eseményének szentel. Krisztus feltámadása az igehirdetés örök témája, de földhözragadt gondolkodásunk keveset fog fel húsvét misztériumából. Nemcsak mi vagyunk ezzel így: Krisztus tanítványai, közvetlen környezete is értetlenül állt a húsvéti események láttán. Nem ismerték fel azt a Jézust, akivel három éven át együtt jártak, aki néhány nappal korábban bevonult velük Jeruzsálembe.

Jézus feltámadásával átlépett a természetfeletti létrendbe, új dimenziók tárultak fel előtte, testestől-lelkestől átszellemült. Mária Magdolna akkor eszmél rá, hogy nem a kertésszel, hanem Jézussal beszél, amikor a feltámadt Krisztus nevén szólítja. A sírhoz igyekvő asszonyokat angyal készíti fel a Jézussal való találkozásra. Az apostolok hitetlenségét, zavarát Jézus azzal oldja fel, hogy testi valóságát bizonyítja, megtapinthatják, vele étkezhetnek. A hitetlen Tamás kedvéért az Úr újra megjelenik, a kételkedő tanítvány számára a sebek, a keresztre feszítés ténye a döntő bizonyíték. A két csalódott emmauszi tanítványnak a Feltámadott mintegy teológiai gyorstalpaló kurzust tart, emlékezteti őket az ószövetségi jövendölésekre, ekkor kezdenek hinni, majd a kenyértörésben felismerik Krisztust a maga valóságában. Galileában az Úr a parton áll, és megszólítja halászó tanítványait, ennivalót kér, de azok még mindig nem kapcsolnak, csak egyvalaki számára világos: a feltámadt Úr van közöttük. A szeretett tanítványban, János lelkében rezdül meg a húr, amire társai is reagálnak.

A feltámadt Krisztus mai tanítványai előtt is fel akarja fedni inkognitóját. Lehet, hogy éppen akkor, amikor a kétségbeesés szélén állunk, és nem tudjuk, mitévők legyünk, megszólít, bátorít. Lehet, hogy valakit utunkba küld, aki előkészít a vele való találkozásra. De az is lehet, hogy konkrét módon tudtunkra adja, hogy jelen van életünkben, és várja, hogy használjuk értelmünket, józan ítélőképességünket gyenge hitünk erősítésére. A húsvéti hit birtokában az élet biztos irányba halad, húsvét az örök tavasz elővételezése, húsvét a titokzatos örök élet kezdete.