Heuréka!

Audio file

A művészi alkotások megértése általában nem okoz akkora gondot, mint keletkezésük módjának felderítése, az alkotás titkának megfejtése. A művészet, költészet kedvelőit már régóta érdekli, hogy miként születnek a remekművek. Az alkotótevékenység sokak számára rejtélyes jelenség.

Az alkotás szó hallatán sokan rögtön egy költőt képzelnek maguk elé, amint révületi állapotban égre tekint, és amikor megszállja az ihlet, tollával sebesen szántani kezdi a papírt. A régmúltban gyökerezik ez a szemlélet, amelyet egyesek még ma is vallanak. Minthogy a művészet hatása széles körű, és a művészetek körében is az irodalom hatása a legnagyobb, már az ókori görögök érdeklődése főként az íróművészek, a költők alkotására irányult. Műveik gazdag tartalma és formai szépsége csodálattal töltötte el a műkedvelőket, olvasókat, akik az alkotás folyamatára vonatkozó lélektani ismeretek híján rejtélyes, természetfeletti erőknek tulajdonították a művészi alkotás, a költemény megszületését. Az ókori görögök feltételezték, hogy az alkotás pillanatában a költőbe valamiféle titokzatos szellem költözik, amiért a mű az égiek ajándéka.

Az alkotómunka kétségkívül az alapötlettel kezdődik, de amíg a művész addig eljut, addig kevésbé látványos, ám annál fáradságosabb, hosszú utat kell megtennie. A csodálkozás az alkotás első mozzanata. Kosztolányinak az Aranysárkány című regény megírásához az ihletet a tízéves érettségi találkozó nyújtotta. Flaubert-t egy vidéki patikusné öngyilkosságáról szóló kétsoros újsághír elolvasása ösztönözte, hogy a Madame Bovary című könyvéhez hozzákezdjen. Schliemann Henrik, az ókori Trója romjainak felfedezője, fiatalkorában Homérosz Iliászának olvasása közben gondolt először arra, hogy az ókori romvárost felkutassa.

Tízéves érettségi találkozó, öngyilkosságról szóló újsághír, Homérosz olvasása... megannyi mindennapi esemény. Az említett személyeken kívül előttük is, utánuk is rengeteg ember átélt hasonló eseményeket anélkül, hogy valami alkotásra késztette volna őket. Hogy árnyaltabban lássuk a kérdést, álljon itt a természettudományok területéről egy felfedezés.

Röntgen már hosszabb ideje kísérletezett foszforeszkáló lemezen katódsugarakkal. Egy alkalommal sötétben kívánt dolgozni, s ezért a katódsugarakat kibocsátó Crookes-féle csöveket fadobozzal letakarta. Bizonyos sugarak azonban áthatoltak a dobozon. Ekkor a cső és a lemez közé helyezte kezét, hogy útját állja a fénynek, és csodálkozva tapasztalta, hogy a sugarak kézfeje lágy részein áthatolnak, és a csontok körvonalai kirajzolódnak. Ez a kísérlete vezette el őt világhírű felfedezéséhez.

Az említett példák mögött van egy közös vonás: a csodálkozás. Már a görögök is rájöttek arra, hogy a csodálkozás minden filozófia kezdete. Tegyük hozzá: minden alkotásé is. Az alkotó ember eltűnődik, elámul egy látszólag jelentéktelen, mindennapi dolog láttán, és ráeszmél a figyelmét felkeltő jelenségre. Ez a kezdeti élmény aztán összefonódik az alkotás folyamatával.

A művész, a tudós élményeket szerez, ugyanakkor alaposan tanulmányozza a tárgyi, valós világot. Semmiféle értékes alkotás nem születhet a valóság sokrétű, mély ismerete, átélése nélkül. Az alkotómunkában a véletlen nem arra mosolyog rá, aki várja, hanem aki megérdemli, aki megküzd érte. A weimari Goethe-házban megtekinthető a Faust-legenda számos korábbi változata, amelyek a nagy mű nyersanyagául szolgáltak. De Goethe nem összevonta, újraírta a kísérleti példányokat, hanem azokat korának társadalmi és történelmi hatásaival együtt átszűrte kivételes géniuszán. Ezért volt képes remekművében korának szereplőit és azok problémáit megszólaltatni.

Az alkotó átéli ötletének lappangási, érlelődési idejét, ami intenzíven foglalkoztatja, mintegy megszállva tartja. Türelemre, kitartásra van szüksége, el kell viselnie az átmeneti balsikereket, a teleírt, áthúzott, eltépett papírlapok jelzik a meddő küzdelmet. Egyik-másik kivételes alkotó számára a lappangási, érlelődési folyamat meglepően rövid. Egykori beszámolók szerint Mozart biliárdozás közben képes volt zenei témát megfogalmazni, amit rövidesen tökélyre vitt.

A hosszabb-rövidebb ideig tartó lappangást legtöbbször erőteljes felvillanás, megvilágosodás követi, amikor az alapötlet, a keresett zenei motívum vagy verssor az alkotó tudatában megjelenik. A felvillanást az ihletettség boldog állapota követi, amelyben az alkotó könnyedén megszüli azt, ami fölött sokat vajúdott. De nem feledhetjük, hogy az ihlet, az alkotást kísérő lelkesedés nem csupán a költők, művészek sajátja. Minden szenvedélyes alkotómunka előbb-utóbb meghozza az öröm mámorát.

Nem tudhatjuk, hogy Huzella Ödön mit élt át, amikor költeményeit megálmodta, „kihordta”, szavakba öntötte.