A magyarok számára egyetlen szó tükrözi történelmük legnagyobb tragédiáját: Trianon. Itt írták alá az ezeréves Szent István-i birodalom halotti bizonyítványát. Ezen a végzetes napon, 1920. június 4-én országszerte zúgtak a harangok, fekete zászlók lobogtak az épületeken. A közlekedés leállt, az újságok fekete keretben jelentek meg, a templomokban gyászistentiszteleteket tartottak. Trianon a történelmi Magyarország végét jelentette. A győztesek a zsákmányt a szomszédos országok között osztották szét. Lengyelország felosztása óta a nagyhatalmak egyetlen kelet-európai állammal sem bántak el ilyen kegyetlenül és igazságtalanul. Trianon olyan sokk, amelyből a magyarok mindmáig alig tértek magukhoz.

Ilyen körülmények között került hatalomra a Bethlen-kormány és az abban kulcsszerepet betöltő kultuszminiszter: Klebelsberg Kunó, a nap erdélyi szülötte. Mint oly sokszor a történelem folyamán, most is a romokon kellett építkezni. Kitörési pontokat kellett keresni a nemzeti katasztrófa okozta, kilátástalannak tűnő helyzetből. A kormány felismerte, hogy csak a kultúra, a tudás, a szellem biztosíthatja a túlélést, ezért a kultúra lett a politikai struktúra kulcságazata. A gazdasági csőd leküzdése után a kormány megteremtette a pénzügyi alapot az oktatás és a tudományos képzés számára. A hatalom újraértelmezte szerepét a kulturális intézményrendszer fejlesztésében és fenntartásában. A meghirdetett program szerint Magyarország Európa kimagaslóan a legműveltebb állama kell hogy legyen, ami hatalmas pénzügyi ráfordítást igényelt. A kormány az anyagi támogatást biztosította.

A Bethlen-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere a „legmerészebb álmú” miniszternek bizonyult. Hivatala idején a kulturális célkitűzés politikai programmá vált, ami a nemzeti érzés ápolásában és a hagyományos értékek felvállalásában nyert kifejezést. Miniszteri kinevezése után így fogalmazta meg tárcája célkitűzését: „Ne feledjük, hogy a magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá.”

A humanista elvekre épült program szerint a fejlődés meghatározó történelemformáló erő, és a társadalom a kudarcok ellenére mindig új erőre kap és kibontakozik. A történelem tanúsága szerint a magyarság a vereségeket mindig átvészelte, és folyton új erőre kapott.

Klebelsberg a publicisztikában is jeleskedett, írásaiban kifejtette, hogy a magyarság a kultúrájának köszönheti fennmaradását, a kultúra pedig állandó szellemi küzdelmet jelent. A nemzeti fennmaradást biztosító kulturális intézményrendszer kiépítése Magyarország számára nem mérlegelés kérdése, hanem életbevágóan fontos feladat. A lemaradás a megcsonkított ország végpusztulását jelentené. A harmincas évek közeledtével változott a kül- és belpolitikai helyzet, törvények egész sokasága jelent meg az új idők szellemében. Rövid idő alatt páratlan művész- és tudósnemzedék lépett színre.

„Kultúrfölény” – ez volt a kulcsszava az akkori keresztény nemzeti programnak, amit Klebelsberg Kunó kultuszminiszter hirdetett és szorgalmazott. A korábbi szellemtudományi szakok mellett a természettudományi és műszaki ágazatok is fejlődésnek indultak. Bel- és külföldön ösztöndíjakat hoztak létre, a Collegium Hungaricum Bécsben, Berlinben, Párizsban kutatóközpontokat létesített, hogy a tanulni vágyó tehetséges fiatalok kibontakozhassanak. A magyar állam céltudatos támogatásának köszönhetően a két világháború között a reálértelmiség kiemelkedő teljesítményt mutatott fel a gyógyszer- és vegyiiparban, valamint a gépgyártásban. A kis ország rövid idő alatt világhírű tudósok egész sorával lepte meg a nagyvilágot. A későbbi Nobel-díjas tudósok itt kezdték pályafutásukat. Nyilvánvalóvá vált, hogy az emberfőkben rejlik a legnagyobb érték. Az oktatás tehetségek nélkül nem mutat fel kimagasló eredményt, de a tehetség kellő odafigyelés és támogatás nélkül elkallódik. Nyelvünkben az adottság és képesség szavak összemosódnak, holott az adottság velünk született, a képesség pedig tevékenységben megvalósuló teljesítményt jelent. A tehetség mögötti kemény munka hozza a kiváló eredményt.

A The New York Times 1996-ban, a huszadik századot formáló magyarokról írt tanulmányában közölte azt a fényképet, amelyen Einstein épp aláírni készül a Roosevelt elnöknek szóló, Szilárd Leó által fogalmazott levelet, amely az Egyesült Államok atomkutató-programját elindította.

Erdély-szerte az egykori felekezeti iskolák a Klebelsberg-korra emlékeztetnek. A letűnt idők nagyjai az erdélyi skólákban bontakoztak ki, lettek később a tudomány, kultúra fáklyavivői. Az ősi épületek ma is állnak, falaik között az istenadta magyar tehetségek, akik felfedező oktatóikra várnak. Felelős tanügyiek, mire vártok?