A történészek értekezéseiben alig találunk utalást Bethlen Gábor ifjúkorára. Talán azért, mert ami vele fejedelemsége előtt történt, az kalandregényre emlékeztető, és árnyékot vetne a későbbi nagy uralkodóra, Erdély aranykorának fejedelmére. Kiderülne: a politikus már ifjúként elsajátította a diplomácia valamennyi fondorlatát. Életrajzírói szerint részint tehetsége, részint a körülmények alakulása tették őt naggyá. A feljegyzések szerint az ifjúnak azért kellett kétszer is elmenekülnie Erdélyből, mert gyanús vagyonszerzés vádjával illették. Később, amikor tollba mondta életrajzát, ez a kellemetlen epizód már színt váltott, politikai tetté nemesült. A korábbi vádlott azt állította: azért hagyta el Erdélyt és vonult emigrációba, mert nem bírta elviselni, hogy a német leigázza az országot. Második és harmadik menekülését is gyanús kereskedelmi üzelmek tették indokolttá. Az ifjú azonban szorult helyzetében mindig kiutat talált.
Karrierjét a diplomácia sikamlós pályáján kezdte, három fejedelem tanácsadója volt. Úgy szolgálta feletteseit, hogy közben saját politikai pályáját is egyengette. Fejedelemmé választása alkalmával diplomáciai képességeinek ismételt tanújelét adta. Számára a cél szentesítette az eszközt, ezért akár egy kálvinista Machiavelli is lehetett volna. Rejtett szándéka az volt, hogy Mátyás király birodalmát visszaállítsa, nyilván az ő irányítása alatt. Politikája az ötletek, intrikák, villámgyors akciók tűzijátékát tükrözte. A több húron játszó fejedelem csak látszólag állt az Oszmán Birodalom pártján, színlelte a törökbarátságot. A manapság gyakran emlegetett „kis lépések” módszerét követte. Nem tárta fel nyíltan szándékait, mert az veszélyt jelentett volna célja elérésében. Fondorlatos taktikájáról, tetszetős érveléseiről az utókor azért tud oly sokat, mert nagyszerű levélíró volt, szinte minden nap levelet írt, újabb és újabb gondolattal, ötlettel lepte meg olvasóit. Ellenfelei azonban gyakran elfogták leveleit, vagy megvesztegették a titkos futárokat, akik keresztül-kasul járták Európát.
Számos magyar történész állítja, hogy Mátyás király óta Bethlen Gábor volt a legsikeresebb erdélyi fejedelem, hiszen Erdélyt a török elnyomás alatt is felvirágoztatta. Végrendeletében ezért írhatta: hadseregét senki le ne nem győzte, uralkodásának tizenhat éve alatt Erdélybe ellenség nem tette be lábát. A kis erdélyi ország aranykorát élte. A kereskedelem, a kézművesség, a bányászat, az árukivitel nagyvonalú támogatása meglepően gyors sikerhez vezetett. Az életszínvonal emelkedése és az állami bevételek megkétszereződése megvetette alapját becsvágyó külpolitikájának és a későbbi udvari pompának. A fejedelem tanújelét adta államférfiúi, diplomata tehetségének, amit mind a szövetségesek, mind az ellenfelek elismertek. Tekintélyt szerzett Erdélynek, korának európai uralkodói egyenrangú félnek tekintették.
„Teher alatt nő a pálma” – a magyar történelemben a szállóige igazságát talán az erdélyi fejedelemség története bizonyítja leginkább. A kis ország kényszerből, Magyarország három részre szakadása idején jött létre. Ám a török megszállás terhe alatt rövid időn belül egy olyan állam jött létre, amelynek fejedelmei megtanulták, miként lehet óvatos, alkalmazkodó politikával a töröktől való függő viszonyt látszólagossá tenni. Erdély fejedelmei inkább európai uralkodók, semmint a szultán vazallusai voltak, akik a politikai erények megcsillogtatása mellett a belviszályok rendezése tekintetében is jeleskedtek. Ha túlzás is az országot „tündérkertnek” nevezni, de joggal állítható, hogy az Európa peremén lévő országok között Erdély élen járt a sikeres, toleráns politika révén.
Bethlen Gábor jó emberismerő volt, kiválasztotta azokat az embereket, akik célja elérésében segítették. A fejedelem Borsos Tamás személyében találta meg azt a diplomatát, akire külpolitikáját építhette, aki nem volt nagy műveltségű, de veleszületett intelligenciája hozzásegítette, hogy a fejedelem elvárásainak megfeleljen. Nehéz feladat várt rá, a Báthory Gábor uralma alatt válságba került erdélyi–török kapcsolatot újjá kellett szervezni, és a Portára érkező, fejedelemellenes jelentéseket is folyton ellensúlyozni kellett. Második törökországi útjának volt köszönhető, hogy Bethlen Gábor megerősödött fejedelmi székében. De nemcsak keleti, hanem nyugati irányban is kapcsolatokat hozott létre, amint azt a British Museumban őrzött két levél is bizonyítja. A diplomácia sikerének volt köszönhető, hogy az 1626-os westminsteri szerződésben a protestáns fejedelmek Erdélyt szövetségessé nyilvánították.
Borsos Tamás Bethlen Gábornak küldött értesítései a későbbi Mikes Kelemen leveleire emlékeztetnek, amelyeknek közel sincs hasonló irodalmi értékük, mégis kirajzolódik belőlük az Erdély iránti hűség és a szülőföld sorsának jobbra fordulásáért vállalt igyekezet.