Transzcendens létra

Audio file

Az emberek érdeklődését minden időben felkeltették a titokzatos jelenségek, a misztikus sejtelmek. A 2. és 3. században megjelentek a gnosztikusok, akik azt állították, hogy ők járatosak a titkok világában. Jézusra vonatkozó titkos tanokat hirdettek, amelyeket csak a „beavatottak” tudhatnak.

A történelem folyamán ez az irányzat sohasem szünetelt. Időről időre újabb eretnekségek ütötték fel fejüket. Pál apostol ezért figyelmezteti Timóteust: „Jön idő, amikor az emberek az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.” (2Tim 4,3–4)

A modern „vallásalapítók” közül elég csak bizonyos Alice Bailey elképesztő elméleteit említeni, aki Krisztus visszatérése című könyvében titkos tanokat fogalmaz meg. A történelmi Krisztusnak – szerinte – nincs semmi jelentősége. Krisztus egy eszme, amely különböző személyekben, Buddhában, Hermészben, Zarathusztrában, Maniban testesül meg. De Krisztus rövidesen ismét megtestesül, hogy megtanítsa az embereket az önmegváltásra. A „látnok” időközben számos elmélkedési módszert is megfogalmaz, hogy követői felkészüljenek az önmegváltás boldog állapotára. Egy általános könyörgő napot is megjelöl, amelyen az összes beavatott egyazon időpontban elragadtatásba esik, és egy szenvedélyes ima révén megváltoztatja a világ rendjét.

Az ateista ideológiából és felszínes vallásosságból kiábrándult számos kortársunk ilyen és hasonló zagyvaságokban keresi üdvösségét.

A távol-keleti vallásokat nem lehet a szekták közé sorolni, már azért sem, mert azok időben jóval megelőzték a bibliai kinyilatkoztatást. Ezekben a természeti vallásokban évezredek istenkereső igyekezetét csodálhatjuk meg. Önkéntelenül is felötlik a gondolat: Miért látszik napjainkban sokak számára hihetőnek a távol-keleti vallások tanítása? – Talán azért, mert azok tetszetős választ adnak a lét számos kínzó kérdésére. Többek között arra: Honnan származik a világban tapasztalható rossz és a szenvedés, és hogyan lehet ezektől megszabadulni? Az újjászületés tana ezt a karma törvényével magyarázza: az emberek előző életükben bűnöket követtek el, és ezek a tettek „kisugárzanak” a későbbi létállapotban lévőkre.

Az újjászületés tana látszólag kielégítő választ ad az identitás kérdésére is: Ki az ember? Honnan jön? Hová tart? Vajon csak mulandó, jelentéktelen hordalék az ember az idő örök árjában, vagy van benne valami szellemi, örök érték? A lélekvándorlás szerint a korábbi és későbbi élet az ember önmeghatározásának és önmegvalósításának folyamata. Az élet számos megmagyarázhatatlan mozzanata a korábbi életben leli oksági magyarázatát, és a sok félbemaradt tevékenység majd az újabb létformában folytatódik.

Az újjászületés tana jól illeszkedik a haladás modern szemléletébe is. Minden továbbfejlődhet, egyre magasabb, tökéletesebb állapotba kerülhet.

Az újjászületés tana összhangban van azzal, ahogyan a mai ember megpróbálja kiszorítani a halál gondolatát a köztudatból, feloldani az elmúlás borzalmát. Ily módon a halál nem pont, hanem kettőspont, csupán szelíd átmenet a földi létből egy tökéletesebb állapotba, ahol minden folytatódik. A nyugati világban a „szép halálnak” ma már kultusza van. A társadalom, amelynek kielégíthetetlen igénye a béke, a harmónia, a halált is meg akarja fosztani zavaró, félelmetes jellegétől, amit az üzleti érdek szemérmetlenül kihasznál. Egy amerikai temetkezési vállalat így reklámozza szolgáltatásait: „Miért vállalja az élet kudarcait, az idős kor szenvedéseit, amikor néhány ezer dollárért lehetővé tesszük, hogy odaát folytassa mindazt, amit fiatal éveiben abbahagyott.”

A hitletéteményt ismerő keresztény a bizarr elméletek hallatán nem jön zavarba, hiszen tudja, hogy a Biblia egészen más megvilágításba helyezi az emberi sorsot és az üdvösséget. Az üdvrendben nincs helye ismétlésnek, kísérletezésnek, újjászületésnek. Az újabb és újabb kísérlet, nekifutás ellentmond az egyszeri, időben korlátozott üdvtörténetnek.

A keleti vallások tiszteletre méltó megváltáselméletek. Krisztus azonban nem elméletet, hanem az örök élet igéjét hirdette, amelynek hitelét halálból való feltámadásával igazolta. Csak sejtelmünk van arról, amit Isten számunkra készített, de semmit sem tudunk a „nagy átkelés” mikéntjéről, ami a lét egyik partjáról a másikra visz át bennünket. Félre kell tenni a bibliai szövegtől teljesen idegen elképzeléseket, és a képzeletet sem szabad teljesen szabadjára engedni, mert amiben a keresztény hisz és amit vár, az minden elképzelést felülmúl.