Zöld ágra vergődik, aki előbbre jut az életben, akinek rendeződnek anyagi ügyei, sikeresek vállalkozásai. De képzeletünkben a sebzett, a földön vergődő madár képe is megjelenik, amint törött szárnyával csapkod, míg fel nem jut a közeli faágra, hogy megmeneküljön a rá leselkedő veszélytől.

Finnország esete jelzi, hogy egy elesett kis ország is játszhat fontos szerepet a népek életében, sőt olykor főszerepet is betölthet. A kontinens nagyjai 1975-ben éppen Helsinkiben rakták le az Európai Unió jogi alapjait. A parádés összejövetel határkőnek számít a kontinens történetében. Egy kis nép részese lett az új európai időszámításnak.

Ha van ország, amely velünk leginkább összehasonlítható, az éppen a finn nép, már azért is, mert szegről-végről rokonok vagyunk, hiszen a finnugor nyelvcsaládhoz tartozunk. A finnek is hozzánk hasonló megrázkódtatásokon estek át, elveszítették országuk jelentős részét. Hitükön kívül egyéb nemigen maradt, de az elég volt ahhoz, hogy talpra álljanak. Példájuk igazolja, hogy az anyagi veszteség lesújtó, de átvészelhető, a szellemi sérülés, elesettség sokkal nehezebben orvosolható.

A magyar és finn rokon nyelv, ami viszont nem jelent finnugor származást számos régész és történész szerint. A finnugor nyelvcsalád beszélőinek száma mintegy 24 millió fő, a 15 milliós magyarság ebből a legnagyobb számú népnek számít. A finnugor nyelvcsaládba tartozók nem értik meg egymást, és még csak hasonlóságokat sem fedeznek fel egymás beszédében; a rokonság csak nyelvészeti eszközökkel bizonyítható. A nyelvrokonságot tudományos módon, rendszerszerű hangváltozások elvével állapítják meg.

Révai Miklós, a nap szülötte, korszakalkotó tevékenységet fejtett ki a nyelvészetben. A nyelvtudományban elért eredményei nemzetközi szinten is jelentősek, de számunkra fontosabb az a tevékenység, amelyet a magyar nyelvújítás terén kifejtett. A nyelvművelés szó is az ő „találmánya”.

Herder jóslata szerint: „A magyarok, mint az ország lakosainak legcsekélyebb része, most szlávok, németek, románok és más népek közé vannak beékelve, s századok múltán nyelvüket is alig lehet felfedezni.”

A „jóslat” hatott a magyar szellemi életre, dacos ellenállásra sarkallta a nyelvészeket a nemzet és a nyelv fennmaradása és fejlesztése érdekében. A nemzeti ébredés idején az írókat, költőket a megmaradás gondolata foglalkoztatta. A magyar nyelv állapotára a felvilágosodás eszméinek terjedése hívta fel a figyelmet. A nyelvészek felismerték, hogy a szellemi élet csak akkor bontakozhat ki, ha mindenki számára érthető, kiművelt magyar nyelv áll rendelkezésre. A korabeli nyelv viszont nem volt elég árnyalt ahhoz, hogy a latin és német helyébe lépjen.

Szépírók, költők egész sora csatlakozott a nyelvújítás mozgalmához. Megindult a magyar nyelvű hírlapirodalom, folyóiratok láttak napvilágot, pályázatokon a nyelvvel kapcsolatos szakvélemények egymást követték, viták zajlottak, a nyelvújítás országszerte közüggyé lett. A nyelvújítás vezére – felkészültsége és munkásságával kivívott tekintélye révén – Kazinczy Ferenc volt, akivel Révai szoros kapcsolatot tartott fenn. A hosszú évekig tartó vita meghozta gyümölcsét: a magyar nyelv megújult, gazdagodott, a modern európai nyelvek színvonalára emelkedett.

Révai Miklós a Széchényi könyvtár alapításában is érdemeket szerzett. 1803. december 10-én a pesti papnevelde épületében közhasználatra megnyílt a Széchényi Ferenc adományából létrejött Országos Könyvtár, amelynek megnyitóján Révai ezeket a lelkes szavakat vetette papírra: Gyűti, a mit csak rejte a külföld népe javára / És idegen toll írt a magyarról. / S hogy ne legyen csak a szemnek majd csodatárgya a sok kincs, / Nem fényelg vele dús palotában / S el sem rejti, hogy otthon eméssze a szú meg a moly azt, / Nagy lélekkel a Honnak ajándokul adja a könyvtárt, / Hogy kegye éljen, soh’se apadjon...

Réval joggal lelkesedett, hiszen ez a kulturális esemény valóban történelmi jelentőségű szenzáció volt. A magyar nemzet tulajdonába került az a 11 884 könyvből, 1152 kéziratból álló gyűjtemény, amely ma az Országos Széchényi Könyvtárban található. Rá is áll Arany János szava: „Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élte kincseit.” Pest-Buda a XVIII. század során vált az ország szellemi központjává. A nemzeti függetlenségért, polgári átalakulásért vívott harc elsősorban nyelvi és irodalmi területen ért el jelentős sikereket. Révai Miklós ennek a szellemi kibontakozásnak egyik vezéralakja volt. A francia tudós találóan jegyezte meg: a kis Magyarország történelmével és nyelvével a nagyok közé emelkedett.