Következik

A nap szülötte

Reményik Sándor

költő, szerkesztő

1890. augusztus 30-án született Kolozsvárott. A két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. A költőt „a lelkek építészének” tartotta, s a költészet történelmi feladatának tekintette a humánum eszméinek fenntartását, a közös emberi szenvedések, örömök, élmények, erkölcsi magatartási formák felmutatását. A szürke mindennapokban keresi és találja meg a nagy és nemes szenvedélyek letompított, de nem kevésbé nemesnek érzett visszfényét, az egyszerűt a nagyság szimbólumává növeszti. Mindennapi természeti képek és jelenségek alakulnak így allegóriákká és szimbólumokká. A Pásztortűz című folyóiratnak kezdettől (1921) fogva szerkesztője. Ebben körvonalazódik a transzszilvanizmus gondolata is, mely az ő koncepciója szerint az erdélyi magyar, román és szász népek megbékélése, mégpedig a különállásukban is közös élményeket, sorsot és történelmet kifejező nemzeti kultúrák megtartása és ápolása jegyében. Főbb művei: Mindhalálig (1918); Végvári versek (1918–1921); Fagyöngyök (1918); Csak így (1920); Vadvizek zúgása (1921); Kenyér helyett (1932); Romon virág (1935); Összes versei (Bp. 1941); Egészen (1942). Kolozsvárt hunyt el 1941. október 24-én.