Következik

A nap szülötte

Nyírő József

író

1889. július 18-án született Székelyzsomboron. A gyulafehérvári papnevelő intézetben és a bécsi Pázmáneumban végzett tanulmányai után 1912-ben szentelték pappá. Előbb Nagyszebenben hittantanár, majd Kide község plébánosa. 1919-ben kilépett az egyházi rendből, és megnősült. Előbb molnár, majd 1920-tól a Keleti Újság belső munkatársa. 1941-ben Budapesten a Magyar Erő című jobboldali lapnál dolgozott. Tagja volt a soproni nyilas parlamentnek. 1945 után német-, majd spanyolországi emigrációban élt. 1924-ben tűnt fel Jézusfaragó ember című novelláskötetével, ezt követte a Kopjafák, melyekben a magyar próza biztató ígéretének mutatkozott. A székelység sorsáról szóló írásaival nagy közönségsikert aratott. „Alakjai együtt lélegzenek a havasok fáival és köveivel, s e kozmikus kapcsolatok motiválják gazdag fantáziáját, meseteremtő készségét, balladás titokzatosságát” (Benedek Marcell). További művei: A sibói bölény (Kv. 1928–29); Isten igájában (Kv. 1930); Uz Bence (Székelyudvarhely, 1933); Az én népem (Bp. 1935); Havasok könyve (Bp. 1936); Madéfalvi veszedelem (Bp. 1939); Júlia szép leány (Bp. 1939); Halhatatlan élet (Bp. 1941); Néma küzdelem (1944); A zöld csillag (Madrid, 1950); Íme, az emberek! (Madrid, 1951). 1953. október 16-án hunyt el Madridban, miután kérésére az egyház részesítette a szentségekben.