Esszék

október 10.

Pál apostol a korintusi levelében kijelenti: „Krisztus nem keresztelni küldött, hanem azért, hogy hirdessem az evangéliumot.” (1Kor 1,17) Az igehirdetés minden egyházi szolgálatot megelőz. Az ige nyitja meg az emberek lelkét az égi üzenet befogadására. Igehirdetés nélkül a szentségek, a kegyelem kincseskamrái zárva maradnak. Az ige a szentségben nyeri el teljességét. Hume, a jeles brit kardinális mondta: a világot előbb evangelizálni kell, és csak azután szakramentalizálni, és nem fordítva – mint sokan gondolják.

október 11.

Az iparművészet a közelmúlt művészeti ága, alig kétszáz éve jött létre. Herepei János muzeológus Az aradi és szegedi bokály című könyvében iparművészeti tárgyak leírásával foglalkozik. Megállapítja: szépség a mindennapi életben – ez az iparművészet lényege: színesebbé, hangulatosabbá varázsolni mindennapjainkat. Környezetünk közelebbről érint, hatással van ránk. Egy lakás képek, vázák, gyertyatartók, szőnyegek, cserepes virágok, díszpárnák nélkül komornak, életidegennek tűnik. Annyira hozzászoktunk a környezetünkben lévő sok apró tárgyhoz, hogy már szinte észre sem vesszük őket.

október 12.

Ha valakiről azt állítjuk: bogarai vannak, akkor nem gombostűre feltűzdelt bogárgyűjteményre gondolunk, hanem arra, hogy az illető görcsösen ragaszkodik furcsa szokásaihoz, amelyekről legjobb nem is beszélni. A bogaras melléknév régen nem emberre, hanem jószágra vonatkozott. Arany János a Buda halálában a hun nép háborgását jellemezve a hun harcosokat ahhoz a méneshez hasonlítja, amely „ha elő-nyaranta Vihar gyűl az égen (…) Nyugtalan egyszerre, bogarassá lészen.”

október 13.

A Kárpát-medence délkeleti sarka huzatos, a légáramlatok iránya kiszámíthatatlan, így Erdélyt folyton viharok tépázták. A költő is ennek ad hangot: „Kit erre, kit arra kergetnek a szelek…” Ady Ismeretlen Korvin-kódex margójára című írása egyike a költő publicisztikai műveinek, amelyben így fogalmaz: „Komp-ország, Komp-ország, Komp-ország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között, Keletről Nyugatig, de szívesebben vissza.” A „komp” a tizenhetedik század végén a nyugati parthoz csapódott, és számtalan értéket maga alá temetett.

október 14.

A jó emlékezet bizonyos mértékig velünk született adottság, ahogy a jó szem, éles hallás, a jó memória is örökölhető. Ám legtöbb esetben az számít, mennyire ragadja meg figyelmünket az adott tárgy, jelenség. A megszállott sportrajongók például sokszor bámulatos pontossággal emlékeznek egy-egy sportesemény apró, lényegtelen részletére. Minél inkább arra figyelünk, ami érdekel, annál könnyebb az új információ begyűjtése. Az unalmas dolgokra alig emlékszünk.

október 15.

Vörösmarty A vén cigány című verse a költő eszméinek, politikai nézeteinek, töprengéseinek, indulatainak művészi foglalata. A költeménynek érzelmi színezete van, a benne található képek összefüggnek egymással. Az olvasó beleéli magát a költő borús lelkiállapotába. A költő víziójában a történelem kilátástalannak tűnik, mégis úrrá lesz pesszimizmusán, és olvasóinak egyre boldogabb jövő képét vázolja fel. A gyakran vigasztalan költő vigaszt nyújt a kiutat keresőknek.

október 16.

A régi római vallásban a hely szelleme (genius loci) az egyén vagy a közösség védőistene volt. Ma azt a sajátos szellemiséget, légkört jelenti, amelyet egy hely magából sugároz. Sokan felteszik a kérdést, hogy van-e erdélyi sajátos gondolkodásmód, szemlélet, szellem, ami csakis az erdélyi emberre jellemző? A kérdésre Nagyenyed igenlő választ ad. Ez az iskolaváros rányomta bélyegét az itt tanuló diákok nemzedékeire. Ötször, ha nem hatszor pusztult el, csak kövei maradtak, és időtálló szellemisége, amely ha minden elveszett is, később újjáépült.

október 17.

A tragikus körülmények között elhunyt Diana hercegnő temetésén százezrek tolongtak London utcáin. Amikor a gyászmenet elhaladt, a BBC riportere az út szélén állókat faggatta. Azt kérdezte: mit éreznek ezekben a szomorú percekben? Az egyik lány sírással küszködve alig tudott megszólalni, majd könnyek között dünnyögte: boldog érzés angolnak lenni még ezekben a gyászos pillanatokban is, amikor a nemzet utolsó útjára kíséri honfitársát.

október 18.

A kommunista rendszer idején a Kossuth Rádió szignálja az „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza” dallama volt. A diktatúra kezdetén olyan kommunista vélemény is elhangzott, hogy inkább a szovjet szabadságot kellene éltetni, mint a magyart, hiszen a Szovjetunió szabadította fel az országot a fasiszta iga alól. Az elvtársak közül sokan erőltetettnek, olcsó magyarkodásnak tartották a számukra reklámszerű rádiójelzést. Ők a világszabadság utópisztikus ígéretét skandálták. Van tehát magyar, román, szovjet, vagy másféle szabadság?

október 19.

A halál elleni küzdelem az élet természetes ösztönéből fakad. Az élőnek a halál oldalára való átállása természetellenes. Olyan, mint amikor a hadsereg egy része feladja a küzdelmet, és átáll az ellenség oldalára.

Az öngyilkosság nem ismer országhatárokat. A statisztikák szerint a világon naponta több ezer ember vet véget életének. Megdöbbentő, hogy az öngyilkosok háromnegyede nő. A halál félelmei megkörnyékezik a világot, ha az élethordozó, az életet tovább adó nő saját életével nem tud mit kezdeni.

október 20.

Az újságírást a múltban a demokratikus fejlődés igénye hozta létre. Rendeltetése az volt, hogy tárgyilagos tájékoztatást nyújtson a polgároknak. A közpénzből fenntartott közszolgálati intézmény szolgáltatása a sokrétű, bonyolult társadalmi életben nélkülözhetetlen. A média összetétele és állapota hű tükre a társadalomban végbemenő folyamatoknak. Az etikus, tárgyilagos hírközlés sokat tehet a társadalmi közérzet javításáért, a polgárok békés, kölcsönös bizalmon alapuló együttműködéséért, de ennek az ellenkezőjét is teheti, aminek gyakran tanúi vagyunk.

október 21.

A történész rostája nem tökéletes, gyakran értékes magvakat is kihullat. Ez a rosta olykor még szakadozott is, jobb sorsra érdemes, az utókor számára tanulságos feljegyzéseket is könnyen ocsúba ejt. Ezért tanácsos a történész rostáján kihullatott eseményeket időnként átvizsgálni. Felfedezni történelmi személyiségeket, politikai irányzatokat, feledésbe ment eseményeket, hogy azok hitelesebbé, színesebbé tegyék szemléletünket. A történeti kutatás gyakran meglepetésekkel áll elő, olyan részleteket tár fel, amelyek az ismert képet árnyalják, új színben tüntetik fel.

október 22.

Egy francia katona harctérre indulása előtt felmérte szolgálatának kockázatát, és lelkiismeret-vizsgálatot végzett, majd felkereste lelkipásztorát. Így szólt hozzá: Atyám, bizonyítsd be, hogy a gyónásban megszabadulok bűneimtől, és ha meggyőzöl, elvégzem gyónásomat. A pap elgondolkodott, majd így válaszolt: fordítsuk meg a sorrendet: előbb végezd el gyónásodat, azután teljesítem kérésedet. A feloldozás után a bizonyításra már nem került sor. A katona szabadkozott: nincs szükségem magyarázatra, örülök, hogy bűneimtől megszabadultam.

október 23.

A régi történet szerint egy ifjú nekivágott a nagyvilágnak, hogy ismereteit gyarapítsa. Ismeretlen országokat, népeket, kultúrákat akart látni, hogy a világról hiteles képet alkosson. A látottak azonban nem elégítették ki kíváncsiságát, többre vágyott. Felkeresett hát egy szerzetest, és elmondta: a látható világ értékei, szépségei után a láthatatlan világba is be akar tekinteni, és ehhez segítséget kér. A szerzetes elgondolkodott, aztán az ifjút az ablakhoz vezette. Nézz ki, mit látsz? – kérdezte. Az épületeket, az utcát, a járókelőket – hangzott a válasz.

október 24.

Jer ki kedves, az esőtől minden újra friss. / Láttad, hogy kinyílt a másik georgina is? / Ne nevess! Csak pár szál virág tipeg körülünk: / de legalább mindenkinek külön örülünk.” (Babits M.: Dzsungel-idill)

Ávéd Jákó, Gyergyószentmiklós szülötte, a gyulafehérvári, majd a csíksomlyói főgimnázium tanáraként a hagyományos kicsengetési ünnepségeken számos érettségiző diákját búcsúztatta.

október 25.

Károlyi Antal gróf, táborszernagy életrajzi adatai között többek között ez olvasható: részt vett a hétéves háborúban. Az 1756. augusztus 29-én kirobbant hétéves háborúról kevés szó esik, noha az rövid idő alatt szinte egész Európát lángba borította. A fegyveres konfliktus azzal kezdődött, hogy II. Frigyes porosz király megtámadta a Habsburg Birodalom szövetségesét, Szászországot, amire Bécs hadüzenettel válaszolt. Rövid idő alatt a háború kiszélesedett, a környező országok is harcba szálltak, és a háborút nemcsak Európában, hanem három kontinensen is folytatták.

október 26.

A Biblia komor képet fest a bűnbeesést követő állapotról: „Az Úr az embernek ezt mondta: mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és porba térsz vissza.” (Ter 3,17–20)

október 27.

Hogyan látták őseink a világmindenséget? Hogyan látják a tudósok, és hogyan mi? Mit tudhatunk meg a tudomány eredményeiből, és a tudósok miért állítják, hogy a tudományos ismeretek nem örök érvényűek? Az ember örök kérdező lény marad.

október 28.

Baritz Gyögy ezredes Dalmáciában teljesített katonai szolgálatot. A Nyugat-Balkán a kereszténység és iszlám vallási és kulturális ütközőövezete, az európai kontinens viharzónája. Az első világháború szikrája a Balkánon pattant ki, és a közelmúlt etnikai tisztogatása is ebben a régióban oltotta ki tízezrek életét. Napjaink példa nélküli népvándorlása is többnyire a balkáni útvonalon zajlik.

október 29.

Nemcsak a hazaszeretet, hanem az istenszeretet is olykor életáldozatot követel, amit már az ősegyház megtapasztalt. Krisztus követői tudomására hozta: „Amint engem üldöztek, úgy titeket is üldözni fognak.” A Római Birodalom cirkuszainak porondján ezrével végezték ki azokat a férfiakat, nőket, sőt gyermekeket is, akiknek egyetlen „bűnük” az volt, hogy kereszténynek vallották magukat. Krisztus követői lángokba, vérbe, vadállatok fogai közé temetkeztek, mert hittek az isteni szónak: akik megölik a testet, a lelket nem tudják kioltani.