„Hencidától Boncidáig…”

Audio file

Amikor a mesebeli királyfi elnyeri a tündérszép királykisasszony kezét, a királyi udvarban nagy lakomát rendeznek, amelyen – Csokonai szerint – Hencidától Boncidáig folyik a sárga lé. Mi a szólásmondás eredete? – kérdezhetjük. Hencida egy Hajdú-Bihar megyei falu, Bonchida pedig erdélyi, Kolozs megyei település, a nap szülöttének „birodalma”. Hogy éppen ezt a két, nem különösebben jelentős falut emlegetik népmeséink, azzal magyarázható, hogy a két helynév hangalakja úgy összecseng, viszonyul egymáshoz, mint ikerszavaink tekintélyes részének első és második tagja. Elég csak a diribdarab, dínomdánom szavakra gondolnunk. A Hencida–Bonchida helynevek összekapcsolásának csupán hangtani, szójáték jellege van, köztük semmiféle kapcsolat nincs.

A sárga lét illetően tudnunk kell, hogy a régi nyelvben a szavunk levest jelentett. A hajdani magyar konyhának ínyenc eledele az olyan tyúkhúsleves volt, amelynek sáfránnyal adták meg színét, illatát. A szólásunkban szereplő sárga lé az egykor igen kedvelt sáfrányos hosszú lének, a lakodalmi tyúkhúslevesnek az emlékét őrzi. A szólásmondás nem szorul magyarázatra, a népi fantázia szerint ahol folyik a sárga lé, akár Hencidán, akár Bonchidán, ott a vendégek a bőség asztalánál lakmároznak.

A bonchidai Bánffy-kastélyt fénykorában a Loire-völgyi francia kastélyok rangján emlegették, amelyben folyt a sárga lé, Bánffy György, Erdély kormányzója rangos politikai találkozókat, fényes ünnepségeket rendezett. A Bánffy-kastély híre Bécsbe is eljutott, a császár erdélyi körútja során Bonchidára is ellátogatott, és megcsodálta a fejedelmi rangú létesítményt.

Bánffy György korábban Erdély kincstartója volt, de nemcsak a címet viselte, annak hozadékát is élvezte, és ha még a szentnek is maga felé hajlik a karja, akkor a nagyúr is élt a lehetőséggel, a közelben lévő Doboka vár romjaiból építkezett. A családi háttér, a magas politikai szerep, a bécsi udvarral való együttműködés lehetővé tette, hogy a pompakedvelő arisztokrata nagyúr a letűnt korok dicsőségét megcsillogtassa. A vadászatok, lóversenyek, udvari játékok, szerelmi kalandok színessé tették a falusi környezettől elhatárolt főúri szigetet. Kincses Kolozsvárról is Bonchidára látogattak a pompakedvelő, szórakozni vágyó előkelőségek.

A második világháború végén a visszavonuló német csapatok a kastélyt kirabolták, majd felgyújtották. A német–magyar katonai szövetségnek Erdély is, az anyaország is áldozata lett. A szovjet csapatok elől menekülő német hadsereg tört, zúzott, hadszíntérré változtatta hazánk földjét. A bonchidai kastély bútorzata, könyvtára elpusztult, a híres portrégyűjteménynek nyoma veszett. Bánffy öröksége a dobokai vár sorsára jutott, már csak romjai emlékeztetnek a magyar múltra.

A dobokai vár Szent István rokonának nevét viseli. Doboka a magyar államalapítás idején Erdély fontos stratégiai központja volt. Az 1960-as években román régészek itt nagyarányú ásatásokba kezdtek abban a reményben, hogy az Anonymusnak a honfoglalás után háromszáz évvel később írt regényes gesztájában szereplő Gelu román vezér nyomaira bukkannak, ám meglepetésükre Árpád-kori magyar sírokra találtak. A nagy garral megkezdett ásatásokat sebtében leállították.

Doboka várromjai láttán elmerengünk: itt minden megváltozott. Ha az ősök életre kelnének, ismeretlen tájon éreznék magukat. Erdélyben számos várrom, templom, lepusztult kastély romjai láthatók. A román állam sorsára hagyja a magyar múlt emlékeit. A romok békés nyugalma a voltunk, mint ti és lesztek, mint mi hangulatát sugallják.

A turista képzeletében paripák vágtatnak, harckocsi kereke veri fel a port, harci kürtszó jelzi a katonai készenlétet. A széles faajtó, gerendás mennyezet, díszes vasazat, vályúk övezte kút, tágas lovagterem a vár belső világát tükrözi. A várudvaron a szemlélődő már-már látja a sürgő-forgó szolganépet, a mentében, harci öltözetben virtuskodó katonákat, tiszteket. A távolból hallatszik a csatalovak patkóinak kopogása, és ha a látogató a magasba néz, a vár ormán megpillantja a kapitányt, aki a belépőre szegezi tekintetét, azt latolgatva: békés vagy ellenséges szándékkal lépett be az idegen a vár udvarára?

A Kis-Szamos menti barangolás fájó emlékeket elevenít fel, az egyre inkább ködbe vesző erdélyi magyar múltat idézi.