Régi, és mégis új

Audio file

Boros Gábor, Nagyenyed szülötte a híres kollégiumban klasszikus görög nyelvet tanult, később az antik irodalom fordításaival lepte meg olvasóit. Az informatika korában alig esik szó a klasszikus műveltségről, ezért néhány gondolat erejéig emlékezzünk és emlékeztessünk.

Görögország a kultúra, a művészet, a tudomány, tágabb értelemben pedig az európai civilizáció bölcsője, az eszményített mediterrán világ szimbóluma. Bizonyos értelemben mindannyian „görögök” is vagyunk. Irodalmunk, törvényeink, tudományunk Görögországban gyökerezik. A görög föld, az antik görög nép egy idilli álomvilág: a zene, a tánc, a költészet birodalma. A hét görög bölcs nemcsak beszélt a bölcsességről, hanem élt, halt is érte.

Az alábbi humoros történet szerint amikor Kósz szigetén a halászok kivetették a hálót, milétoszi kereskedők jártak arra, akik látatlanban az egész fogást felvásárolták, és a halak között egy aranyserleget is találtak. Felmerült a kérdés, kit illet a kincs? A kereskedők maguknak követelték, de a halászok nem hagyták magukat, hiszen a megállapodás csak a halakra vonatkozott. Szó szót hozott, de nem tudtak dűlőre jutni, ezért döntés végett Apollón isten papnőjéhez fordultak. A püthia szentenciája így szólt: az aranyserleg a legbölcsebb férfit illeti meg. Milétosz legbölcsebb embere akkortájt Thalész volt, aki az ajándékot visszautasította, mondván: Biász mester bölcsebb nála, őt illeti meg az ajándék. Csakhogy ezzel nem ért véget a kínos helyzet. Biász is talált nála bölcsebb filozófust. A serleg végül Delphoiba került, a szentély papjai kapták meg a kincset, akik hitelesen tolmácsolták a szentély istenének üzenetét.

Ady a Vén diák üdvözletében tudós tanárára, Kincs Gyulára emlékezik, aki a zilahi iskolában vidám görög történetekkel traktálta diákjait. Nagyjaink gyönyörűségüket találták a klasszikus műveltségben. Berzsenyi Új Görögország című versében Hellász főnixmadárként, az újjászülető hazafiság szimbólumaként jelenik meg. Kölcsey unokaöccsének, Kálmánnak címezi, de az egész magyar ifjúságnak szánja erkölcsi buzdítását, melynek a görög Parainesis címet adja. Széchenyi saját kezűleg ír Béla fiának olyan Pantheont, amivel minden nap „fürkésznie kell legbensejét”. Jókai egész fejezetet szentel A kőszívű ember fiaiban az áruló Ephialtésznek. Babits pedig büszkén megjegyzi: „Fogarason egyedül megtanultam görögül.” A homéroszi rövid, reggeli olvasmány egész napját kitöltötte.

A képzőművészetben az ókortól napjainkig számtalan olyan alkotás született, amely mitológiai témát dolgoz fel. Ha nem ismerjük őket, a műalkotás csupán vizuális élményt jelent, de a remekmű mélyebb üzenete ismeretlen marad. A mitológia ismerete nélkül műveltségünk csorbát szenved. Az ókori világ nyolcadik csodája az a lenyűgöző mesevilág, amely művészeket, költőket, írókat ma is magával ragad. A mese és valóság utánozhatatlan egyvelegévé szövődő legendákban továbbélnek az antik hősök. Megelevenednek az Olümposz istenei, egymással és a természet erőivel folytatott küzdelmei, izgalmas szerelmi kalandjai. A képzelet színes világában a mitológiai események olykor a krimik izgalmasságával vetekednek. Az emberszabású istenek az eget kellemes, meghitt hellyé varázsolták. Az istenek élete az emberek előtt zajlott, ami a görög mitológia csodája. Emberivé varázsolt világ ez, ahol a polgárok megszabadultak félelmeiktől, napi gondjaiktól.

Az ókori Görögország volt az egyetlen hely, ahol csakis a láthatóval, a konkrét, megtapasztalható dolgokkal foglalkoztak. Hellász polgárainak vágyait kielégítette az őket körülvevő látható valóság. A szobrász megfigyelte a játékba belefeledkező atlétát, és így alkotta meg Apollón isten szobrát. Az utas találkozott Hermésszel, aki jó tanáccsal szolgált, helyes útra vezette az eltévedt vándort. A művészek nem a fellegekben jártak, görög földön minden gondolat, műalkotás az emberre irányult. Költők voltak a hellének, mielőtt még írni tudtak volna. Háború idején a dalnokok, versmondók lelkesítették, szórakoztatták a harcosokat. Ők őrizték meg számunkra az ókor gazdag regekincsét. Életművészeknek bizonyultak: Hellász dicsőségét hirdették, kultúrájukkal megajándékozták a világot.

Magyarországon 1855-ben oktatási reformot vezettek be, amely előírta, hogy bármelyik egyetemre jelentkezzen is a diák, előbb be kell mutatnia a bölcsészkaron szerzett bizonylatot. Humán műveltség nélkül senki sem szerezhetett egyetemi diplomát. Átestünk manapság a másik végletbe? Csak a reáltárgyaktól várjuk a boldogulást?