Matematika és dogmatika

Audio file

Mi a különbség a teológia és geológia között? – Ég és Föld. A matematika és dogmatika is nagyjából így viszonyul egymáshoz.

A dogmatika a keresztény hit lényeges igazságait bemutató teológiai tudományág. Tárgya a kinyilatkoztatás: mindaz, amit Isten önmagáról, a teremtett világról és az emberről közölt. A Szentírás tanúsága szerint Isten sokszor és sokféleképpen szólt az emberhez. A dogmatika rendszerbe foglalja, értelmezi az isteni kinyilatkoztatást. A dogmák a keresztény hitletétemény alapjai, tartóoszlopai, ezek nélkül a hitrendszer összeomlana. Ha az újságíró a pápának feltenné kérdést, miért nem változtat a dogmákon, valószínű ezt a feleletet kapná: amit Isten kinyilatkoztatott, az végérvényes, a pápa csak őre a hitletéteménynek. A dogmatizmus manapság rossz hírben áll, egyfajta gondolkodási merevséget, köznapi kifejezéssel élve „fekete-fehér” fogalomalkotást értenek alatta. A valláskritika a racionalizmus szüleménye, a kereszténység és a modernitás közötti egyfajta szövetségkötés szándékával jött létre, de nem a kereszténység javára, hanem rombolására.

Miért van szükség a dogmákra? – Hiszen a Szentírás feltárja mindazt, amit hinni és cselekedni kell az üdvösség elnyerése végett. Hosszú időn át az egyház vezetői is így vélekedtek, csakhogy az idők folyamán a tévtanok gomba módra elszaporodtak. A negyedik századi egyházatya felkiáltott: „A Föld feljajdult, mert ariánusnak érezte magát.”

Miért van szükség dogmákra? – A kérdésre kérdés a válasz: a matematikában miért van szükség képletekre? Miért kell már a kisdiák fejébe képleteket begyömöszölni? Nem lenne vonzóbb a matematika megkötöttségek nélkül, ha a számokkal szabadon lehetne játszadozni, akár számháborút folytatni? Szórakoztató számháborút? De hiszen abban is szabályokba ütközünk, amelyek matekképletekre emlékeztetnek. A logikus szabályok, képletek nélkül a matematika kártyavárrá válna.

A szülő rémálma, ha a gyermek nem érti a matekot. Segítene, de megkopott tudásából nem futja. A romló jegyek aggasztó jellé válnak. Ha az okok után kutatunk, kiderül, hogy a matematikában minden korábbi hiányosság visszatér, megbosszulja magát, és erre a szülő, de olykor a tanár sem figyel fel. Az elakadás oka a múltban keresendő. Az alapok lerakása körül van a gond, megfelelő alap nélkül lehetetlen építkezni. Logikai kérdésekkel, bonyolult képletekkel, agytörő feladatokkal bombázzák a gyermeket, akinek mindenekelőtt a százas számkörben kellene biztonságosan mozognia, és csak az alapismeretek elsajátítása után következhetne a magasabb szint.

A matematika rendszerezett, logikus tudásanyag, amely számszerű, térbeli viszonylatokkal kapcsolatos. A józan ész világánál fekteti le azokat a törvényeket, amelyek a gondolkodás logikus menetét meghatározzák, hordozzák. A matematika nélkülözhet más tudományágakat, de a legtöbb tudományág nem lehet meg matematika nélkül. A dogmákkal is így vagyunk: azok nem béklyók, hanem helyes irányt mutató útjelzők a hitrendszer labirintusában. Mert hogy a vallások labirintusában nagy a zűrzavar, azt bárki megtapasztalhatja, ha szétnéz a szekták háza táján. Matek-eretnekségekről nincs tudomásunk, de a vallási tévtanok burjánzanak. Matekképlet és dogma – két külön világ, mégis hasonlítanak egymásra: minden rájuk épül.

Voltaire életrajzában olvassuk: egy túlbuzgó hölgy új vallást szándékozott alapítani, ezért tanácsot kért. Az író-filozófus némi gondolkodás után ötletesnek találta a tervet, de hozzátette: Hölgyem, mielőtt szándékát megvalósítaná, feszíttesse magát keresztre, harmadnapra támadjon fel, hogy vállalkozását siker koronázza.

A katonák a Golgotán Krisztusról leszedték a ruhát, de nem tépték szét, hanem sorsot vetettek rá. Krisztus tanítására nem ez a sors várt: a történelem folyamán szétszedték azt, és napjainkban is tépdesik. Amint a ruhacafatokból képtelenség a ruhát felismerni, úgy a szekták szélsőséges tanításából sem lehet a krisztusi kinyilatkoztatás teljességét felismerni. A világon több ezer vallási jellegű csoportosulás van, némelyik jelentős, másoknak alig van hatásuk. A szentírásra hivatkozva újabb és újabb közösségek alakulnak az egyedül üdvözítő tanítás égisze alatt.

A szektások embertársaink, ellenük senkinek nem lehet kifogása, legfentebb annyi, hogy nem lehet velük párbeszédet folytatni. A dialógust kezdeményezőnek olykor az az érzése, hogy partnere elméjét egy gondolat hatalmába kerítette, újabb gondolatra már nem marad hely. Az egyre kevésbé keresztény világ a szekták melegágya, a lelkek mélyén fel-feltör az Isten utáni sóvárgás.