Ady versében az Ér és az Óceán a vizek világát megjelenítő költői kép. A költő álmos, furcsa, pocsolyás szülőfaluját a települést átszelő Ér-patakkal hozza összefüggésbe. A mocsár mozdulatlan, áporodott, de a patak állandó mozgásban van, feltartóztathatatlanul halad előre. A jelentéktelen patak egyre nagyobb lesz: a Krasznában, a Szamosban, a Tiszában, majd a Dunában hatalmas folyammá dagad. Akadályokat legyőzve jut el a tengerig. Mintha Petőfi Tisza című verse Adynál is visszaköszönne: „Habár fölül a gálya, / S alul a víznek árja, / Azért a víz az úr.” A mozdulatlan, végeláthatatlan tenger az örökkévalóságot, a változó folyó az idő megfordíthatatlan, könyörtelen múlását idézi fel. Amerre csörgedez vagy lehullik, mint a férfi égisten magva, áldást, termékenységet hoz a kopár vidékre.

A Biblia gyakran említi a gyógyulást hozó forrásokat, a paradicsomi négy folyó is ezek közé tartozik, amelyeket a keresztények a négy evangélium tipológiai előképének tartanak. A víz az élet nélkülözhetetlen eleme. Fogantatásunk pillanatától vízben úszunk, és világrajövetelünket talán azért kezdjük sírással, mert a vízből kifogott és partra dobott halhoz hasonló kellemetlen meglepetésben van részünk. A kényelmes, úszó állapot után kellemetlen a szárazföldön új életformát kezdeni. A vízzel nagyjából úgy vagyunk, mint a levegővel, megszoktuk, fel sem figyelünk rá, de tikkadt hőségben másra sem gondolunk, mint az üdítő pohár vízre.

Bányai János, a Székelyföld kutatója, az Ásványkutató Intézet alapítója, a Székelyföldi ásványvizek és A Székelyföld ásványvizeinek eredete és forrásfoglalásai című könyveiben a források, hegyi patakok, vízesések hazájára, a vadregényes Székelyföldre irányítja olvasói figyelmét. A folyó a víz homokórája, az öröklét metaforája. A parton álló a folyóvíz tükrében arcképét látja, és felötlik benne a gondolat: ő maga is a folyóra hasonlít, nyugtalan mindaddig, amíg meg nem nyugszik a lét tengerében.

De mi is a víz? Ha a vegyészt kérdezzük, azt a választ kapjuk, hogy a vízmolekula a létező legegyszerűbb és legkisebb aszimmetrikus molekula, amely két hidrogén- és egy oxigénatomból áll. Egyszerűségében rejlik nagyszerűsége. A víz az egyetlen folyadék, amelynek sűrűsége a hőmérséklet függvényében „anomálisan” négy Celsius-fokon maximum értéket mutat, és minden más fokon ennél kisebbet. Ez a magyarázata a természetben betöltött szerepének.

A „víz az úr” – mondja a költő. Valóban, óceánok, tengerek nélkül a Földön egészen más éghajlat uralkodna. Víztömegek nélkül valószínűleg egyáltalán nem létezne élet bolygónkon. Az óceánok, tengerek vize élteti a kontinenseket. Nem véletlen, hogy az űrkutatás legfontosabb kihívása: víz nyomára bukkanni a kihalt égitesteken.

Ha csak a földrészünkre gondolunk, akkor a Golf-áramlatot Európa „távfűtő-berendezésének” kell tekintenünk. A Golf-áramlat Európa éghajlatának alakulása szempontjából a legfontosabb légköri jelenség. Nyomon követhetjük a folyamatot: a Mexikói-öbölben a víz felmelegszik, majd a meleg áramlat Amerika keleti partjai mentén észak felé veszi útját. A világtengerek egyik legerősebb felszíni áramlataként meleg vizet szállít az Atlanti-óceánon keresztül Európába, ahol Észak-atlanti áramlásnak nevezik. Itt aztán szétválik. Nyugat- és Észak-Európa enyhe időjárását a Golf-áramlatnak köszönhetjük. Ha a Golf-áramlat megszűnne, Európa megfagyna. A Golf-áramlat útja során hozzávetőlegesen egymilliárd megawatt energiát szállít, ami a tudósok számítása szerint nagyjából egymillió atomerőmű teljesítményének felel meg. És ez az „áldást” hozó áramlat csupán egyike a vízből táplálkozó légáramlatoknak. Miért állítják sokan, hogy a természetben nincsenek csodák?

A „víz az úr”! Szervezetünket túlnyomórészt víz alkotja. Táplálék nélkül egy ideig lehet létezni, de víz nélkül már nem. Hozzászoktunk, hogy gombnyomásra tiszta vízhez jutunk, a szennyvizet pedig a csatorna észrevétlenül elnyeli. Bosszúságot legfeljebb a csőtörés, a kanális eldugulása okoz. Híradásból értesülünk arról, hogy naponta milliók alig jutnak ivóvízhez, mi pedig pancsolunk a vízben. A sivatagban minden vízcseppet az ég áldásának tekintenek. Mózes vizet fakasztott a sziklából, vajon sikerül-e majd a tudomány embereinek a sivatagokat a víz áldásában részesíteni, a halál földjére életet varázsolni? A tudomány eredményei biztatóak, de ne bízzuk el magunkat, az aszály a vizek hazájában is visszatérő jelenség. Ne feledkezzünk meg az égi csatornákról, őseink hitével fohászkodjunk: „Harmatozzatok, égi magasok!”