A Luther Márton fellépése utáni száz esztendő protestáns mozgalmai új színeket festettek fel a Kárpát-medence vallási térképére. A katolikus egyház komor színt mutatott. A külföldről hazatérő Pázmány a katolikus egyházat siralmas állapotban találta. A papság száma vészesen megfogyatkozott, az alacsony színvonalú, szórványos papképzés az egyházi élet hanyatlását vonta maga után. Nyomdák, katolikus iskolák híján az ifjúság nevelése súlyos hiányt szenvedett. E lehangoló helyzettel szemben a protestáns egyházak a fejlődés, szellemi kibontakozás jeleit mutatták. Az ifjak tömegesen látogatták a kitűnő hazai iskoláikat, a tehetséges növendékek útra keltek, és a külföldi egyetemeken tudásukat gyarapították. Hazatérve az új hit, szellemi irányzatok lelkes hirdetői lettek. A protestáns főurak egymással versenyezve nyomdákat állítottak fel, azokban egymás után jelentek meg az új hit igazságait népszerűsítő kiadványok, könyvek. Az iskola, a szószék és a sajtó volt az új hit hatékony eszköze. Pázmánynak is ezekhez kellett nyúlnia, ha sikerrel akart a kihívásoknak megfelelni.
Pázmány élt is a lehetőséggel, rálépett a reformok útjára. Néhány év alatt az egész ország társadalmi, vallási életében megmutatkozott erőfeszítéseinek eredménye. Az új idők szellemében megreformálta a papnevelést, Bécsben és Nagyszombatban teológiai szemináriumot létesített, protestáns mintára ő is külföldi, katolikus egyetemekre küldte az ifjakat, hogy magasabb tanulmányokat folytassanak. Több városba telepítette be a jezsuita rendet, így beindult a katolikus közoktatás. A színvonalas iskolákba protestáns ifjak is jelentkeztek, aminek következtében a katolikus és protestáns egyházak közötti párbeszéd alsóbb szinten elkezdődött.
Pázmány azonban nemcsak egyházépítő volt, küldetését a szellemiekben is érvényre akarta juttatni, amire a hitviták korában lehetősége volt. Alvinczi Pétert, a neves kassai prédikátort szemelte ki vitapartneréül. A katolikus hit védelmében megfogalmazott érvelése csupa lélektani finomság, stílusbravúr, játszi humor, de logikája borotvaéles. Alvinczi válasza nem késett, amit Pázmány ízekre szedett, megcáfolt. Jól ismerte a protestáns vallási irodalmat és a protestáns gondolkodást, sziporka gyanánt olykor vitapartnerét majdhogynem ugratta, mondván: Tegyen fel az elhangzottaknál nehezebb ellenvetéseket, hogy megválaszolja azokat is. Kosztolányi csodálta a szellemi arénán jeleskedő Pázmányt: „Tollán forró tinta csordogál, kalamárisában pedig tűz van, égi szikra, de a pokol kénköves lángja is.”
Pázmány vitairataiban oroszlánkörmöket mutogat. Kedvelt fogása az érvek visszájára fordítása, és a protestáns állításoknak ugyancsak protestáns gondolatokkal, tényekkel történő cáfolata. Sikerrel alkalmazott stratégiája az is, hogy a vitát történelmi síkról hirtelen a teológia irányába tereli, így ellenfelét azonnal annak gyengébb oldaláról tudja támadni. Az egymásnak feszülő érvek és ellenérvek, bizonyítások és cáfolatok, szenvedélyes kitörések és racionális okfejtések megtették hatásukat: egyre több embert tettek olvasóvá. A nemesi udvarházak lakói, a városi polgárok, egyházi és civil értelmiségiek nagy várakozással tekintettek a vitanapok és vitairatok elé. Ez a szellemi „vetélkedő” izgalomban tartotta a kortársak érdeklődését. Pázmány korában a könyvnek megvolt az értéke, varázsa, a nyomtatásban megjelent vitairatoknak bestseller-jellegük volt.
Prédikációiban Pázmány merőben eltér a vitanapok és vitairatok harcias hangnemétől, ezekből lelki folyamatok, erkölcsi dilemmák, emberi gyarlóságok alapos ismerőjének arca tekint ránk. Tudatosan kerülte a kétértelmű kifejezéseket, a szőrszálhasogatást eleve elutasította. Prédikációiban a pap szólt igét váró híveihez. Szeretetéből ellenfeleit sem zárta ki, vitapartnereit nem megalázni, hanem meggyőzni igyekezett. A reformáció érdemét is elismeri, hiszen lehetőséget kínált, hogy a katolikus egyház szembesüljön gyarlóságaival, megtisztuljon, megújuljon. Ugyanakkor újabb reformot ajánl protestáns ellenfeleinek is, mondván: mindenik egyház folytonos megújulásra szorul.
Beszédei tele vannak példákkal, közmondásokkal, színes szóképekkel. Új keresztény életszemléletet, erkölcsi értékrendet vázolt fel hallgatói előtt. A prédikáció nála egyéni élmény, a téma elvi, észszerű átgondolása, kifejtése után a hallgatónak döntenie kell a felvetett kérdésben. Az igében Isten szól az emberhez, akitől határozott állásfoglalást vár.
Pázmány írói vénája, szókincse, életszerű szóképei, hitvitázó arzenálja elragadta olvasóit, hallgatóit. Művei ma is lelki táplálékot, ízes nyelvi csemegét nyújtanak. Elmondhatjuk, hogy a hitviták csatazajából nem egyik vagy a másik fél, hanem a teológia és a magyar irodalom, a magyar nyelv került ki győztesen.